Olofsson Gusztáv

Olofsson Gusztáv, Olofson (Budapest, 1873 – Budapest, Józsefváros, 1936. július 30.) festő. Olofsson Placid édesapja.

Olofsson Gusztáv
Született	1873 Budapest
Elhunyt	1936. július 30. (62-63 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Olofson Gusztáv és Hochhalt Terézia fia. Iskoláit atyjának, a magyar államvasutak állomásfőnökének áthelyezései szerint Kőrösön, Csurgón és Kaposvárott végezte. A csurgói főgimnázium Luther Márton kepét, a kaposvárinak tanácskozó terme pedig Than Mór Mátyás királyának másolatát őrzi tőle. Művészi hajlama vitte Olofsson Gusztávot a rajztanári pályára is. 1897-ben a magyar királyi Rajztanárképző Intézetben megszerezte a rajztanári oklevelet Balló Ede, Székely Bertalan és Lotz Károly mellett dolgozott, akiknek ajánlatára minden évben ösztöndíjban és kitüntetésben részesült. 1897-ben Velencébe került államköltségen tanulmányútra. Tanárainak elismerését bizonyítják pl. Székely Bertalannak sorai melyekben egyik legtehetségesebb tanítványának nevezi a figurális rajz és olajportrét festés terén s éles színmeglátásai miatt 1898-ban királyi magyar József Műegyetemen I. oszt. tanársegéddé választották Olofsson Rauscher Lajos és Schauschek Árpád mellé. Tíz évig működött itt. Közben legtöbb idejét külföldön Ausztriában, Németországban, Dániában, Norvégiában és Svédországban töltötte. Svéd származása és a svéd nyelv bírása ösztönözte az északi művészetek helyszínen való beható tanulmányozására. Münchenben és Drezdában festőiskolákban eltöltött hosszabb idő mind gazdagították művészi tudását és bő anyagot nyújtottak a munkásságra s alkalmat tanárai dicséretére. Időnkinti kiállításai is meghozták számára az elismerést. Kiállított Párizsban, Bécsben, Budapesten 1906-ban volt kiállítása a Műcsarnokban, mely alkalmával tájképeit és egyházi témájú festményeit mutatta be a közönségnek. 1902-ben a Nemzeti Szalonban mutatta be képeit. Egyesületek, művészcsoportok kiállításain is szerepelt Bécsben és Illokon az Odescalchi hercegi családnak festett arcképeket. Harmadik fegyvergyakorlatán a trencséni kaszárnya 26 x 4 méteres falára megalkotta nagy kompozícióját, a trencséni vár támadását és védelmét. E munkája végzetesen pecsételte meg életét. A nagy fal megfestése közben napszúrást kapott, mely három hónapra megnémította és megvakította. Ettől kezdve baloldali gyógyíthatatlan szemtérkiesése miatt orvosai eltiltották legkedvesebb foglalkozásától, a festészettől. Egy ideig még megtartotta műegyetemi tanársegédi tisztjét, de csak az elmélettel és a pedagógiával foglalkozhatott. Majd zavartalanabb gyógykezeltetése miatt a középiskolához való helyezését kérte. Leghosszabb ideig a budapesti VIII. kerületi Zrínyi Miklós gimnáziumban és a budapesti VII. kerületi Madách Imre gimnáziumban tanítva leginkább csak a rajztanítás elméletével és művészettörténelemmel foglalkozott. E korból való néhány cikke erre vonatkozólag a Rajzoktatás c. szaklapban 1909/1. sz és 1912/4. sz. De foglalkozott ezekkel a kérdésekkel egészen élete végéig. Még 1933-ban is a Rajzoktatásban. Olofsson Gusztáv hivatása azonban nem a toll volt. Mindig visszavágyott súlyos szembajával is a festészethez. Megalkudni nem tudó lelke a festészetben talált csak vigaszt. Ekkor foglalkozott nagyobb szabasú kompozíciójaval, A kommunizmus borzalmaiból a kereszt tövébe, mely csak terv maradt, de ez törte meg a jeget. Mint sokszor mondotta, gyermekei kedvéért és lelki szükségletből huszonkét évi kényszerű szünetelés után újra kezébe vette az ecsetet, nem törődve azzal, hogy szeme napról napra rosszabb lett. Utolsó 6-7 évéből több mint 50 olajportré hirdeti nevét gimnáziumaiban, ahol az elhunyt tanárok arcképeit festette meg barátai és ismerősei körében, mert hiszen egyetlen képét sem készítette eladásra. 1927-ben alkotta meg életének egyik legnagyobb képét a budapesti bencés reálgimnázium templomának oltárképét, mely Szent Benedeket ábrázolja tanítványaival, Szent Maurusszal és Szent Placidusszal. Lelkiismeretességére jellemző, hogy csak e kompozíciójához 72 vázlatot és részlettanulmányt készített. 1931-ben a Madách Imre gimnáziumban 16 részből álló irredenta képsorozatot állított össze. Utolsó éveiben évenkint állította ki néhány művésztársával együtt arcképeit, kompozícióit, csendéleteit, életképeit, tájképeit. Harmincöt évi lelkiismeretes tanári szolgálat után 1933-ban ment nyugdíjba. Régi terveit akarta ezután megvalósítani, de műterem nélkül és gyengülő erővel megalkuvásra kényszerült. Csak két színgazdag Madonna festményét (1933 és 1934) és egy újabb Szent Benedek képét (1934) fejezhette be. Többi nagy tervei Madách Imre és művének apotheózisa, A kereszt útja, A felkorbácsolt habok, A festő álma, Férfihűség, Generációk csak kusza vonásaikban csillogtatják nagy tehetségét. Tízhónapos betegség után melyet a majdnem teljes megvakulás még súlyosbított, 1936. július 30-án hunyt el. Felesége Reichardt Jusztina volt.

Nagyobb képei

• Szent Imre 1930
• Czuczor Gergely 1928
• Zrínyi Miklós 1926
• XII. Károly svéd király 1928
• Petőfi Sándor 1928
• Serédi Jusztinián dr 1930
• Madách Imre 1932

Források

• Kieselbach
• In memoriam Olosson Gusztáv. Oltványi-Ártinger Imre szerk.: Magyar Művészet 12. évfolyam 1936 383. old.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Uj Idők Lexikona (Budapest, 1941)