Otto Ribbeck

német filológus

Otto Ribbeck (Erfurt, 1827. július 23. vagy 1827. július 25.Lipcse, 1898. július 18.) német filológus. Művei többnyire a latin költészet kritikáira és klasszikus jellemrajzokra korlátozódnak.

Otto Ribbeck
SzületettJohannes Carl Otto Ribbeck[1][2][3]

Erfurt[1][2][3]
Elhunyt1898. július 18. (70 évesen)[4][5][2][3]
Lipcse[1][2][3]
Állampolgárságaporosz[3]
HázastársaEmma Ribbeck (1854. szeptember – )[2][3]
SzüleiFriedrich Ribbeck
Foglalkozása
  • klasszika-filológus
  • egyetemi oktató
  • gimnáziumi tanár
Tisztsége
  • gimnáziumi tanár (Joachimsthalsches Gymnasium, 1850–1852)
  • gimnáziumi tanár (1850. március – 1850)
  • gimnáziumi tanár (Joachimsthalsches Gymnasium, Friedrichs-Gymnasium Berlin, 1853–1854)
  • gimnáziumi tanár (Wilhelm-Dörpfeld-Gymnasium, 1854. október 7. – 1856)
  • Councillor of State (Bern kanton, 1856–1859)
  • gimnáziumi tanár (1856. március 26. – 1861)
  • extraordinary professor (Berni Egyetem, 1856. március 26. – 1859)
  • professzor (Berni Egyetem, 1859–1861)
  • professzor (Bázeli Egyetem, 1861. április – 1862)
  • professzor (Kieli Egyetem, 1862. október 20. – 1872)
  • professzor (Heidelbergi Egyetem, 1872–1877)
  • professzor (Lipcsei Egyetem, 1877–1898)
  • dékán (Lipcsei Egyetem, 1882–1883)
  • rektor (Lipcsei Egyetem, 1887–1888)
Iskolái
  • Evangelisches Gymnasium zum Grauen Kloster
  • Frigyes Vilmos Egyetem (1845 – 1846. március, filológia)
  • Bonni Egyetem (1846. április – 1849)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Ribbeck témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A Berlini Humboldt Egyetemen végezte felsőfokú tanulmámyait, ahol Karl Lachmann, Franz Bopp és August Böckh mellett tanult, majd onnan a Bonnba ment, ahol Friedrich Gottlieb Welcker és Friedrich Ritschl filozófiai rendszerét tanulmányozta. Miután Berlinben megszerezte diplomáját egy évig Olaszországban tartózkodott, 1853-ban visszatért Berlinbe, ahol Böckh iskolájában tanított. Ezután Elberfeldben és Bernben kapott katedrát. Miután professzori kinevezést kapott a Kieli egyetemen és a Heidelbergi Egyetemen, Ritschl utódja lett a klasszikus filológia tanszéken a Lipcsei Egyetemen, ahol meghalt.

Sokoldalú, szellemes tudós, akit modern műveltség és ízléses előadás is jellemeznek; a szövegkritika nagymesterének tartották.

Munkássága szerkesztés

Ribbeck több, a római költőkről és költészetről szóló alapmű szerzője volt, amelyek közül a legfontosabbak a következők: Geschichte der römischen Dichtung ("A római költészet története", 2. kiadás, 1894-1900); Die römische Tragodie im Zeitalter der Republik ("A római tragédia a köztársaság idején", 1875); Scaenicae Romanorum Poesis Fragmenta, beleértve a tragikus és komikus töredékeket (3. kiadás, 1897).

Szövegkritikusként jelentős meggondolatlanság jellemezte, és soha nem habozott megváltoztatni, átrendezni vagy hamisítványként elutasítani azt, ami nem felelt meg az ő mércéjének. Ezek a tendenciák szembetűnően megmutatkoznak Horatius Episztoláinak és Ars Poeticájának (1869), Juvenális szatíráinak (1859) kiadásában és a Der echte und unechte Juvenal ("Valódi és hamisított Juvenaális", 1865) című kiegészítő esszéjében. A későbbi években azonban sokkal konzervatívabbá vált.

Vergilius kiadása (Vergilii Opera, prolegomena és kritikai jegyzetekkel, 5 kötet, 1859-69; 2. kiadás, 1894-1895), bár csak kritikai jellegű, nagy hatású mű, különösen a prolegomena[2][1] Ritschl életrajza (1879-1881) a maga nemében az egyik legjobb munka. Ritschl hatása látható Ribbeck Plautus Miles gloriosusának kritikai kiadásában, valamint Beiträge zur Lehre von den lateinischen Partikeln ("Hozzájárulások a latin partikulák tanításához") című, igen ígéretes munkájában. Több művét Reden und Vorträge című művét halála után adták ki (Lipcse, 1899). Nagy érdeklődést tanúsított a monumentális Thesaurus Linguae Latinae iránt, és főként az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a szász kormányt rávették, hogy jelentős támogatással segítse annak elkészítését. Klasszikus jellemrajzai (amelyek a Rheinische Museumban jelentek meg, amelynek 1876-ban szerkesztője lett).

Fő művei szerkesztés

  • Sccenicae Romanorum poesis fragmentav (2. kiad. 1871, 2 köt.);
  • Die römische Tragoedie im zeitalter der Republik (1875);
  • Nagy Vergilius-kiadása (1859-68, 5 köt.).

Egyéb dolgozatai szerkesztés

  • Juvenális-kiadása (1859)
  • Der echte und der unechte Juvenal (1865)
  • ''Horatius episztoláinak kiadása (1869)
  • Beiträge zur Lehre von den latein. Partikeln (1869)
  • a Plautus-féle Miles gloriosus kiadása (1881)
  • Alazon, ein Beitrag zur antiken Ethologie (1882)
  • Kolax, eine ethologische Studie (1883)
  • Agroikos (1885)

Számos kisebb tanulmányt is írt, főleg az általa szerkesztett Rheinisches Museumban. Kitűnő munka Ritschl-életrajza (1879-81, 2 köt.).

Magyarul szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 28.)
  2. a b c d e f g h Professorenkatalog der Universität Leipzig (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 28.)
  3. a b c d e f g h Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog (német nyelven). nem ismert. (Hozzáférés: 2024. január 28.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Professorenkatalog der Universität Leipzig (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Otto Ribbeck című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Chisholm, Hugh: Otto Ribbeck. 11. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1911.  
  • Rines, George Edwin: Otto Ribbeck. (hely nélkül): Encyclopedia Americana. 1920.  

További információk szerkesztés

  • Emma Ribbeck, ed., ''Otto Ribbeck, ein Bild seines Lebens aus seinen Briefen 1846–1898'' (Stuttgart: Cotta, 1901).