Pázmán Ferenc

magyar színész, énekes (bariton)

Pázmán Ferenc, Pichler (Bécs, 1873. szeptember 24.Budapest, 1965. január 11.) magyar színművész, jól képzett bariton hangú énekes.

Pázmán Ferenc
Pázmán Ferenc
Pázmán Ferenc
Született 1873. szeptember 24.
Bécs Osztrák-Magyar Monarchia
Elhunyt 1965. január 11. (91 évesen)
Budapest magyar
Foglalkozása színész, énekes
Sírhely Új köztemető, Budapest

A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmán Ferenc témájú médiaállományokat.
Az Első Magyar Tábori Színház látogatása a ballonosztagnál Majdanban (orosz front). Pázmán Ferenc és Komáromy Gizi útban 500 méter magasra Stanislau fölé
Pázmán Ferenc sírja a budapesti Új köztemetőben: 21/IV-1-299/230

PályafutásaSzerkesztés

Pichler Ferenc és Jäger Teréz fiaként született. Éneket tanult, majd Solymossy Elek színiiskolájába járt. Makó Lajos temesvári társulatában kezdte pályáját 1900-ban. 1903-tól 1906-ig a Népszínház, 19071908-ban a Népszínház–Vígopera tagja volt. 1904. október 29-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Kasper Gizella színésznővel.[1] Feleségével együtt utazva, 1908-tól 1912-ig német színpadokra szerződött (Bécs, Berlin, Hamburg). 1912-től a Népoperában, 1916-ban és 1917-ben Kassán és Brassóban lépett fel.

Az Uranus Magyar Mozgófényképgyár laborját 1916-1917-ben egy évre bérelte, mert négy filmet szándékozott forgatni (beceneve alapján az ún. Paci-filmeket).[2] Az első világháborúban öt hónapig frontszolgálatot teljesített, majd a frissen létrehozott frontszínházban lépett fel. 1917 júliusától az Első Magyar Front Színház vezetője lett. Felesége is szerepelt itt, ahogy írták: „Tapsorkánnal jutalmazta a hallgatóság Pázmánné cselédnótáit, a Treszka-dalokat”.[3]

Az újság híradása szerint: „Magyar szinészekből és szinésznőkből szintársulat alakult, mely a fronton előadásokat tart katonáinknak, hogy felüdítse lelküket a nemes szórakozással a harcok fáradalmai között. A fronszinház tagjai, akik a szerbiai körútjuk után Montenegróba és Albániába mentek a következők: Bálint Béla, Ujvári Károly, Vécsey Sándor, Ernyei Aurélia, Pázmán Ferenc, Gergely Zita, Jakabffy Jolán, Zilahy Gyula, Pázmán Ferencné, Jásó Miklós, Jász J. Szentesi János, Kovács Imre, Benes Ilona. A szintársulat katonai vezetője: Petykó József honvédszázados.[4]

1918 márciustól 1923 őszéig a Városi Színházhoz szerződött. Párhuzamosan 1917-ben a Városligeti Színkörben, 1918-ban a Vígszínházban, 1920-ban a Budai Színkörben, 1922-ben a Faun Kabaréban is fellépett (utóbbiban feleségével együtt).

1920-as évek közepén egy időre visszavonult a színészettől, s írással is próbálkozott, s főként a Székely István rendezte filmekben vállalt szerepet. 1927-ben a Fővárosi Operettszínházban még szerepelt, de állandó szerződést már nem kapott.

A régi Népszínház tagja volt (1873-1965).

Akvarisztikai működéseSzerkesztés

Pázmán Ferenc neve fennmaradt, mint akvaristáé is. Külföldi szerződései alkalmával magával vitte akváriumait, így Hamburgban is vele voltak. Hamburg különleges e szempontból, mert a tengeri hajókon sokféle egzotikus szállítmány között halak is voltak. Már az 1900-as évek elején külön üzletággá fejlődött a díszhalak behozatala. Pázmán 1908-ban a bécsi Kertépítő Társaságtól („Gartenbau Gesellschaft”) emlékoklevelet nyert a társaság kiállításán bemutatott akváriumaival.[5]

SzerepeiSzerkesztés

SzínháziSzerkesztés

  • Ábris (Tóth E.: A tolonc)
  • Peti (Csepreghy F.: A sárga csikó)
  • Szepi (Jarno: Tengerész Kató)
  • Orpheus (Offenbach: Orpheus a pokolban)
  • Gratiano (William Shakespeare: A velencei kalmár. Nemzeti Színház, 1902.)

FilmszerepekSzerkesztés

  • Paci kirándul (1915)
  • Paci kalandjai a budapesti állatkertben (1915)
  • Paci, a muszkaverő (1915)
  • A fogadalom (1920)
  • A keselyű (1921) – Gergő
  • Tavaszi szerelem (1921)
  • Dauphin, 1923. Vita-film AG (Ausztria). Rendező: Korda Zoltán. (Osztrák cím: Der Dauphin von Frankreich. Angol forgalmazási cím: The Dauphin of France).
  • A síron túl (1923)
  • Csak nővel ne! (1924)
  • Zsuzsánna és a vének (1928)
  • A kék bálvány (1931) – Béla bácsi, Lóránt György nagybátyja
  • Hyppolit, a lakáj (1931, magyar-német) – Schneider barátja
  • Rákóczi induló (1933, magyar-német-osztrák) – tábornok
  • Egy éj Velencében (1933, magyar-német) – szállodaportás
  • Ida regénye (1934) – anyakönyvvezető
  • Lila akác (1934) – Tóni, kocsis
  • Szerelmi álmok (1935) – vendég a koncerten
  • Budai cukrászda (1935) – Szemerédy államtitkár a tárlaton
  • Nászút féláron (1936) – kézbesítő
  • Mámi (1937) – vendég a bálon
  • 3:1 a szerelem javára (1937) – szurkoló
  • Két fogoly (1937) – fogadóbizottsági tag
  • A Noszty-fiú esete Tóth Marival (1937, magyar-német-osztrák) – Rózsika apja
  • Cifra nyomorúság (1938) – vendég Feliczyék estélyén
  • A miniszter barátja (1939) – gróf Gallay Kázmér
  • Dankó Pista (1940) – német orvos
  • Mágnás Miska (1949) - vendég a fogadáson

JegyzetekSzerkesztés

  1. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 1133/1904. folyószáma alatt.
  2. Lajta Andor: A magyar filmlaboratóriumok története.. [2008. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  3. A német hadvezetés példáját követve az Armee Oberkommando 1917 márciusában kezdeményezte, hogy magyar színtársulatot szervezzenek a fronton harcoló katonák szórakoztatására. A előkészület munkáiba Roboz Elek vezetésével bekapcsolódott az Országos Színészegyesület. A szervezéssel Komjáthy János színigazgatót bízták meg. A társulat fizetését a kultuszminisztérium folyósította: havi négyezer koronát. A hadvezetés vasúti kocsit bocsátott rendelkezésükre – ez szolgált lakóhelyül is –, és tiszti ellátásban részesítette a művészeket.[1]
  4. Huszadik század. Az első magyar front-színház Waljevoban.
  5. Wiesinger Márton: Akvarisztika. Budapest, 1975.

ForrásokSzerkesztés