Parazitológia
A parazitológia a természettudomány, és ezen belül a biológia azon területe, ahol a vizsgálat célja az élősködő életmódot folytató lények, a paraziták megismerése. Bár a földi élővilág jelentős hányada élősködő életmódot él, a hagyományos felfogás szerint azonban csak az állatokban és emberben élősködő eukarióta egysejtűek (pl. Plasmodium fajok, Toxoplasma gondii stb.) és állatok (pl. galandférgek, orsóférgek, tetvek, kullancsok) vizsgálata tartozik a parazitológia területére. Ebben az értelemben véve tehát az élősködő baktériumok és vírusok, vagy például a növények élősködőinek vizsgálata nem parazitológia.
Céljai és részterületei
szerkesztésA korai parazitológia egyik fontos feladata a parazitás fertőzések elleni gyógyszer-hatóanyagok fejlesztése volt. A másik fontos cél a bonyolult fejlődési ciklusok feltárása volt, hiszen ezáltal azonosíthatók a fertőzési utak, és sokszor megelőzhető a fertőzés.
Az alkalmazott parazitológia hagyományosan hangsúlyos területei az orvosi parazitológia és az állatorvosi parazitológia, melyek az emberben, illetve a haszonállatokban élő parazitákkal foglalkoznak. Ma már jelentős terület a vadon élő állatok (vadászható vadfajok, természetvédelmi jelentőségű fajok) fertőzéseinek elemzése és kezelése is.
A parazita fajok molekuláris biológiája (genetika, biokémia), élettana, viselkedése, evolúciója és ökológiája a gyakorlati hasznosítás közvetlen érdeke nélkül is a biológia jelentős területei.
Története
szerkesztésEmberben élő férgeket említő egyiptomi papirusztekercsek ismertek kb. i.e. 3000 óta. Az ókori görög és római orvosok ismerték a leggyakoribb emberi élősködőket.[1] A középkorban a perzsa Avicenna számos különböző emberi féregfertőzést ismert.[1]
Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése[2] című könyvének első kiadása 1684-ben jelent meg, így ez lett a világ első kifejezetten parazitológiai tárgyú műve. Ebben közel 100 parazita fajt írt le és illusztrált.[3] Megfigyelte, hogy a paraziták petékből fejlődnek, ami ellentmondott az akkoriban elterjedt spontán képződés elméletének.[4] A mikrobiológia (egyik) alapítójaként tisztelt Antonie van Leeuwenhoek 1681-ben fedezte fel a Giardia lamblia nevű fajt, így ez lett az első ismert egysejtű élősködő.[1]
James Annersley 1828 írta le az amőbiázist, mint a belek és a máj fertőző betegségét, habár a kórokozót, az Entamoeba histolytica nevű amőbát csak 1873-ban azonosította Friedrich Lösch. James Paget 1835-ben fedezte fel a Trichinella spiralist, mint emberi kórokozót. Patrick Manson felismerte, hogy a malária kórokozóját, a Plasmodiumot, valószínűleg szúnyogok terjesztik, és meggyőzte Ronald Rosst, hogy e kérdést kutassa. Ross bizonyította Manson elgondolásának helyességét 1897–98 során. Vele egyidőben Giovanni Battista Grassi és társai azonosították a Plasmodium sp. fejlődési alakjait Anopheles spp. szúnyogokban. Ezért sokan ellentmodásosnak tartották, hogy 1902-ben a Nobel Bizottság Ross munkáját díjazta, de Grassiét nem.
A történelem második orvostudományi Nobel-díját tehát Ronald Ross kapta az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajok életciklusának felfedezéséért. 2015-ben szintén parazitológusok kapták a díjat, William C. Campbell és Ómura Szatosi egy fonálférgek elleni, illetve Tu Ju-ju egy malária elleni gyógyszer-hatóanyag felfedezéséért.
A magyar parazitológia kezdetei
szerkesztésA magyar parazitológia első jelentős alakja Genersich Antal (1842–1918),[5] aki a pontenciálisan halálos emberi féreg-fertőzést, a "fonalóczkórt", mai nevén a trichinellózist tanulmányozta. Pályakezdő orvosként 1868-ban fedezte fel a kórokozó és a betegség hazai előfordulását, valamint fertőzési kísérleteket végzett laborállatokkal.[6] Később sok más orvosi területen is jelentős eredményeket ért el, pl. a brit Lancet-ben publikálta a kolera gyógyításával kapcsolatos vizsgálatait.[7] Akadémikussá választották, majd ellátta a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem rektori teendőit.
A paraziták természettudományos vizsgálatának első hazai képviselője Pachinger Alajos (1846-1913) piarista szerzetes volt.[8] Ő 1883-ban nyert doktori címet Kolozsváron, egy mételyfaj (a békákban élő Gorgodera cygnoides) anatómiájának feltárásáért.[9] Majd egyetemi magántanár és főgymnasiumi rendes tanár kinevezést kapott (1885-86), és számos tanulmányt publikált magyar és német szaklapokban az élősködő egysejtűek[10] és férgek[11] természetrajzáról és testfelépítéséről. Élete során számos piarista gimnáziumban tanított. Gyorsírás oktatóként és jeles alpinistaként is ismert.
A magyar állatorvosi parazitológia alapítója Rátz István (1860-1917) orvos, állatorvosi főiskolai tanár, az MTA levelező tagja volt.[12] Számos tanulmányt publikált pl. mételyekről, galandférgekről és féregatkákról. Az 1880-as évek közepén hazánkban elsőként kezdett "parazitológia" címen egyetemi tantárgyat oktatni az állatorvos-képzésben és az orvos-képzésben egyaránt,[13][14] 1915-től már az állati parazitológia egyetemi magántanára. Az Állatorvosi Főiskolán halála után pár évvel, 1921-től Kotlán Sándor (1887-1967) vette át a tantárgy oktatását. Ő később egyetemi tanári kinevezést kapott és parazitológiai tanszéket alapított "Általános Állattani és Parazitológiai Tanszék" néven, Kossuth-díjat nyert és akadémikussá választották.[15] Tanszéke ma is működik az Állatorvostudományi Egyetemen.
Magyar Parazitológusok Társasága
szerkesztésA tudományterület művelésének és oktatásának elősegítésére, valamint a nemzetközi kapcsolatok ápolására 1963-ban Kotlán Sándor elnökletével alakult meg a Magyar Parazitológusok Társasága. A társaság az MTA Agrártudományok Osztályának szakmai felügyelete alatt működik, és jelenleg mintegy 130 tagot számlál.
Helyzete a magyar felsőoktatásban
szerkesztésA magyar nyelvű felsőoktatásban önálló tantárgyként oktatják a Állatorvostudományi Egyetemen és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Az ELTE TTK Mikrobiológia Tanszékén zajló mikrobiológus szakirányú továbbképzésben szintén önálló tantárgyként szerepel, BSc és MSc szinten egyaránt. A "Parazita evolúció és ökológia" az ELTE Biológia Doktori Iskola hallgatói számára felvehető tantárgy. Sok más egyetemen nem külön tantárgyként, hanem pl. a biológus képzés állatrendszertan, vagy az orvosi képzés mikrobiológia tantárgyainak keretén belül oktatnak parazitológiai ismereteket is.
Hazai intézmények
szerkesztésAz egyetemi tanszékeken kívül jelentősebb hazai kutatóhelyek az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Állatorvos-tudományi Intézete (ezen belül: Halkórtan és parazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Halparazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben), valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Parazitológiai Gyűjteménye. A humán orvosi belső és külső élősködők felelős intézménye az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztálya és Dezinszekciós és Deratizációs Osztálya. Az állatorvosi szempontból jelentős parazitás fertőzések és járványok felelős szerve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriuma. Parazitológiai részleg működik a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjának Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében.
Neves magyar parazitológusok
szerkesztés- Láng Adolf Ferenc (1795–1863)
- Pachinger Alajos (1846–1913)
- Rátz István (1860–1917)
- Scherffel Aladár (1865–1939)
- Jancsó Miklós (1868–1930)
- Kotlán Sándor (1887–1967)
- Balogh Ernő (1890–1964)
- Manninger Rezső (1890–1970)
- Lőrincz Ferenc (1898–1986)
- Vitéz István (1900–1981)
- Széky Antal (1904–1982)
- Őrösi Pál Zoltán (1904–1986)
- Boér László (1907–1972)
- Pellérdy László (1907–1974)
- Véghelyi Péter (1908–1986)
- Zsigmond László (1910–1969)
- Zoltai Nándor (1911–1982)
- Reichart Gábor (1917–1979)
- Babos Sándor (1919–1974)
- Versényi László (1921–1982)
- Farkas Károly (1936–1986)
A lista forrása: Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
Fontosabb nemzetközi szakfolyóiratok
szerkesztés1908-ban alapították a világ első parazitológiai szakfolyóiratát, a brit Parasitology-t, majd 1914-ben az amerikai Journal of Parasitology-t. Ezek azóta is folyamatosan működnek, és mellettük további sok más szakfolyóirat is megjelent.
- Acta Parasitologica
- Advances in Parasitology
- Experimental Parasitology
- Folia Parasitologica
- International Journal for Parasitology
- International Journal for Parasitology: Drugs and Drug Resistance
- International Journal for Parasitology: Parasites and Wildlife
- Journal of Parasitology
- Molecular and Biochemical Parasitology
- Parasite
- Parasite Immunology
- Parasites & Vectors
- Parasitology
- Parasitology International
- Parasitology Research
- Паразитология
- Systematic Parasitology
- Trends in Parasitology
- Veterinary Parasitology
Ezek mellett jelentős hazai szakfolyóirat volt a
melyet szerkesztőként legfőképp Murai Éva (1972-98 között), továbbá Kassai Tibor (1968-69, 1973-77), Holló Ferenc (1970-72), és Gubányi András (1994-98) gondozott.
Angol nyelvű tankönyvek
szerkesztés- Goater TM, Goater CP, Esch GW 2013. Parasitism: the diversity and ecology of animal parasites. (2nd ed.) Cambridge University Press, UK.
- Kassai T 1999. Veterinary helminthology (3rd edition). Butterworth-Heinemann, UK.
- Leventhal R, Cheadle RF 2018. Medical parasitology: A self-instructional text (6th ed.). F. A. Davis Company, USA.
- Poulin R 2011. Evolutionary ecology of parasites. Princeton University Press, USA.
- Rohre K 2005. Marine parasitology. CSIRO Publishing, Australia.
- Wall R, Shearer D 1997. Veterinary entomology: arthropod ectoparasites of veterinary importance. Champan and Hall, UK.
Hazai tankönyvek
szerkesztés- Béládi I, Kétyi I, Nász I, Váczi L 1983. Orvosi mikrobiológia, immunitástan, parazitológia. Medicina, Budapest
- Kassai T 2003, 2011. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest
- Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
- Nemeséri L, Holló F 1957, 1961, 1972. Állatorvosi parazitológiai diagnosztika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
- Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Cox, Francis E. G. (2004. június 1.). „History of human parasitic diseases”. Infectious Disease Clinics of North America 18 (2), 173–174. o. [2018. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.idc.2004.01.001. PMID 15145374. (Hozzáférés: 2018. március 8.)
- ↑ Redi F. Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi (1684)
- ↑ Ioli, A; Petithory, J.C.; Theodorides, J. (1997). „Francesco Redi and the birth of experimental parasitology”. History of the Science of Medicine 31 (1), 61–66. o. PMID 11625103.
- ↑ Bush, A. O.; Fernández, J. C.; Esch, G. W.; Seed, J. R.. Parasitism: The Diversity and Ecology of Animal Parasites. Cambridge University Press, 4. o. (2001). ISBN 0521664470
- ↑ Kiss, L (2009). „Az orvosi parazitológia megjelenése a közegészségügy hazai történetében. A parazitológia méltatlanul elfeledett magyar úttörője: Genersich Antal (1842–1918)”. Orvosi Hetilap 150 (4), 175–177. o.
- ↑ Genersich, A (1868). „Fonalóczkór esete embernél, — étetési kísérletekkel állatoknál”. Orvosi Hetilap (Honi s külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye) 12 (23, 24), 385–389, 401–406. o.
- ↑ Genersich, A (1893). „The complete washing-out of the intestinal tract as a treatment for cholera and allied conditions”. Lancet 142 (3659), 926–927. o.
- ↑ Lukács, D (1971). „PACHINGER Alajosról, születésének 125 éves évfordulója alkalmából”. Parasitologia Hungarica 4, 239-244. o.
- ↑ Pachinger, A. Distoma Cygnoides boncztana: Önálló búvárlatok alapján (Doktori értekezés). Kolozsvár: Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, 47. o. (1863)
- ↑ Pachinger, A (1886). „Néhány adat a Sporozoák természetrajzához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 8 (3), 169-186. o.
- ↑ Pachinger, A (1886). „Negyedik közlemény békáink parazitáiról s újabb adatok a trematodák bonc- és élettanához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 10 (1), 1-12. o.
- ↑ Zimmermann, Á (1926). „Dr. Rátz István emlékezete”. Állatorvosi Lapok 49 (5, 6), 63-65, 77-79. o.
- ↑ Karasszon, D (1985). „Rátz István (1860-1917) és a parazitológia jelentősége a közegészségtan hazai történetében”. Orvosi Hetilap 126, 2727-2729. o.
- ↑ Kardeván, A (1985). „125 éve született Rátz István a magyar állatorvosi parazitológia megalapítója”. Parasitologia Hungarica 18, 109–118. o.
- ↑ Kassai, T. Kotlán Sándor élete és munkássága. Budapest: Sík Kiadó, 194. o. (2007)
További információk
szerkesztés- Magyar Parazitológusok Társasága
- Tuomas Aivelo: Végtelen paraziták; ford. Bába Laura; Typotex, Bp., 2021