Paul de Mathies
Paul de Mathies, írói álneve: Ansgar Albing (Hamburg, 1868. május 12. – Tunisz, 1924. május 13.) német katolikus presbiter, író.
| Paul de Mathies | |
 | |
| Született | 1868. május 12. Hamburg[1] |
| Elhunyt | 1924. május 13. (56 évesen) Tunisz[2] |
| Álneve | Ansgar Albing |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul de Mathies témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésGazdag német polgárcsalád sarja volt, apja, Ludwig Friedrich Mathies (1825-1898) a Toszkán nagyherceg és portugál királyi főkonzul fia, az egyik legnagyobb hamburgi hajózási társaság tulajdonosa volt. Paul anyja apja második felesége, Helene Böhrt volt (1831-1872).[3] Apja hajózási társasága Hamburg egyik legfontosabb cége volt, zászlaját nagy M betű díszítette. Paul 1888 húsvétján fejezte be szülővárosában a Wilhelm-Gymnasiumot,[4] ezután a heidelbergi, berlini, genfi és a strasbourgi egyetemen jogot hallgatott. 1890-ben egyházi kötelékbe lépett, belépett a jezsuita rendbe, ezután filozófiát és teológiát tanulmányozott Angliában és Hollandiában. Tanulmányai végén Amerikában klasszikus nyelveket tanított, de betegsége miatt ezt a hivatást feladni kényszerült, s gyógykezelésre a Mediterráneumba utazott, élt Palesztinában, Egyiptomban, Görögországban és Olaszországban is.
1898-ban kilépett a rendből. 1901-ben XIII. Leó pápa felvette a római arisztokráciába, ettől fogva Paul de Mathies bárónak nevezték, 1902-től a pápai kamara munkatársa lett, 1906-ban Rómában presbiterré avatták.[5] Ezután visszament Amerikába, Cincinnatiban a Szent Pál templomban tevékenykedett, ezután visszatért Európába, előbb Firenzében, majd Ausztriában dolgozott. A Vatikán diplomatájaként is működött.
1910-ben X. Piusz pápa kiadta Editiae saepe című enciklikáját Borromei Szent Károly felszentelésének évfordulója alkalmából. Ebben a 16. században a reformációt támogató német hercegekre Szent Pál szavait használta: "...sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. 19Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják." (Pál levele a filippieknek, 3, 18:19). Ez komoly felháborodást keltett Németországban, sőt a szász katolikus uralkodó tiltakozó levelet küldött a Vatikánba. A pápa ennek hatására bocsánatot kért szavaiért, kijelentette, hogy nem kívánta megsérteni a Németországban élő nem katolikus személyeket, főleg nem uralkodóikat.
Paul de Mathies megvédte a pápát Wir Katholiken und unsere Gegner című brosúrájában, s a szász királyról így írt benne: "XX. Piusz vagy XXIII. Piusz idejében majd milyen nevetséges lesz a történészek számára, hogy egy operettherceg, aki alig több, mint 15000 négyzetkilométeren uralkodik, tiltakozó levelet ír magának a pápának". A brosúra újabb, durva vitákhoz vezetett a kor német lapjaiban, kivált a müncheni Illustrierte Jugend-ben.[6][7] Ugyanebben az évben a baseli Jakob Sammler Zürichben az ifjúsági ügyek vezetőjének nevezte ki, ezt a tisztet 1918-ig töltötte be, helyére később a jezsuita Paul de Chastonay (1870-1943) lépett. Ebben az időben szoros kapcsolatba került a Verband Schweizerischer Katholischer Akademiker, Renaissance szövetséggel, amelynek szervezésében komoly szerepet vállalt.
Szoros barátságot kötött Hugo Ball-lal, a dadaizmus egyik társalapítójával, részt vett ingyenes újságja létrehozásában, s több cikket is írt bele. 1918-ban a Genf melletti Satigny papja lett. Tunéziában hunyt el, ahová gyógykezelés miatt utazott. Halála után tiszteletbeli prelátusi rangot kapott. Carl Mathies (1849-1906) hamburgi szenátor az unokatestvére volt.
Íróként teológiai tanulmányokat és népszerű, szórakoztató vallási kiadványokat alkotott. Leghíresebb munkája az 1898-ban megjelent Moribus paternis volt, valamint az 1899-ben kiadott Der Pessimist című regény.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 23.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Genealogische Webseite zu den Eltern
- ↑ Wilhelm-Gymnasium Hamburg, 1881–1981, Höwer Verlag, Hamburg 1981, ISBN 3-922995-00-4, S. 278.
- ↑ "Archiv für familiengeschichtliche Forschungen", Starke Verlag 2006, Bände 10–11, S. 83 und 85; Auszug bei Google Books
- ↑ Scan des Artikels aus der Illustrierten Jugend, 1910, mit genauer Angabe der Publikationsstelle
- ↑ Georg Schwaiger: Papsttum und Päpste im 20. Jahrhundert. C.H.Beck Verlag, 1999, ISBN 3-406-44892-5, S. 144. Digitalscan
Források
szerkesztés- Gerhard Schaub: Hugo Ball, sämtliche Werke und Briefe, 3. kötet, Wallstein Verlag, ISBN 3-89244-701-2, 298. oldal (Digitalizált változat)
- Wilhelm Wühr: Ludwig von Pastor, Tagebücher, Briefe, Erinnerungen, F.H. Kerle Verlag, Heidelberg, 1950, 483. oldal (Google Books)
- Maria Domanig: Anthologie katholischer Erzähler, F. Alber Verlag, Ravensburg, 1910, 529–556. oldal
- Schmidt-Eppendorf, Peter, Paul de Mathies, in "Lebe wohl, du Stadt der Väter – Lebensbilder Hamburger Katholiken", Ansgar Medien, Hamburg, 2013
Külső hivatkozások
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul de Mathies című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.