Perger János (jogtudós)

(1791–1838) jogtudós
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. február 16.

Nagybányai Perger János (ritkán Pergel János) (Nagyvárad, 1791. május 15.Pest, 1838. május 25.) jogtudós, történész, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja.

Perger János
Született1791. május 15.
Nagyvárad
Elhunyt1838. május 25. (47 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogtudós,
történész
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Apja egy nagyváradi római katolikus iskola igazgatója volt, akinek 1801. évi halálakor a tízéves Perger elárvult. Ezt követően anyai nagybátyja, Drágosy Miklós görögkatolikus püspök, majd mostohaapja, Hajdú Ferenc részesítette gondos nevelésben. Jogi tanulmányokat folytatott szülővárosában, Nagyváradon, majd 1813-tól joggyakornokként, a királyi tábla hiteles jegyzőjeként Pesten dolgozott. Itt szerezte meg 1814-ben ügyvédi oklevelét. Ezt követően praxist nyitott, s a város egyik legkeresettebb ügyvédeként tevékenykedett haláláig.

Munkássága

szerkesztés

Ügyvédi munkája mellett foglalkozott jogtudományi és történelmi kérdésekkel is. E tárgyú közleményei a kor neves tudományos folyóirataiban, a Tudományos Gyűjteményben, a Kassai Szemlélőben és a Közhasznú Esmeretek Tárában jelentek meg.

1830-ban jegyzetekkel ellátva adta közre a Werbőczy-féle törvénykönyvet. A Magyar Tudós Társaság megbízásából hozzáfogott egy jogtudományi műszótár összeállításához is, de korai halála megakadályozta a munka befejezésében. Történetírói munkássága részben jogtörténeti vizsgálataihoz kapcsolódott. Schwartner Márton nyomdokain 1821-ben oklevéltani bevezetést adott közre. Történeti források alapján behatóan foglalkozott a középkori Magyar Királyság jogrendjének, törvényhatóságainak, rendi szerveződésének múltjával, a vármegyerendszer történetével. Eredményeit – egy őstörténeti bevezetővel kiegészítve – 1831-ben adta közre A’ magyar, és hazája régenten című könyvében. Emellett külön tanulmányokat szentelt a bandériumszervezés (1831) és a jobbágyság, az úrbéri rendszer múltjának (1832) feltárására.

Kéziratban maradt további művei – a jobbágyságról írott történeti munkája, magyar törvények fordítása a 16. századig stb. – az MTA levéltárába kerültek.

Társasági tagságai és elismerései

szerkesztés

1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, 1832-ben rendes tagjává választották. Érdemei elismeréseként Heves, Gömör és Kis-Hont, valamint Torna vármegyék egyaránt táblabírájukká választották.

Főbb művei

szerkesztés