Főmenü megnyitása

Schwartner Márton (Késmárk, 1759. március 1.Pest, 1823. augusztus 15.) statisztikus, egyetemi tanár, táblabíró. 1801-ben magyar nemességet szerzett I. Ferenc királytól.

Schwartner Márton
Martin von Schwartner AGE V24 1807.jpg
Született 1759. március 1.
Késmárk
Elhunyt 1823. augusztus 15. (64 évesen)
Pest
Állampolgársága Osztrák Császárság
Nemzetisége magyar
Foglalkozása statisztikus,
könyvtáros,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwartner Márton témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei polgári származású gazdag evangélikus vallású kereskedők voltak; atyja, idősebb Schwartner Márton, anyja, Stentzel Éva volt.[1] A gimnáziumot szülővárosában és Pozsonyban végezte. Egyetemre Göttingenbe járt, ahol történelmet, statisztikát és diplomatikát tanult. Hazatérése után három évig Prónay László báró, csanádi főispán gyermekeinek nevelője volt, majd 1784-ben Késmárkon, 1786-ban Sopronban volt gimnáziumi tanár. 1788. március 12-én elhagyta Sopront, miután protestáns vallása dacára, II. József császár a pesti katolikus egyetemen az oklevéltan („diplomatika”) és a címertan tanszékére, egyszersmind az egyetemi könyvtár őrévé tette. Évi fizetése 1791-ben 600 forintról 800 forintra emelkedett. Ezt az állását halálig betöltötte. Tanítványai között volt Bártfay László és Botka Tivadar. I. Ferenc király 1801. február 21-én magyar nemességre emelte. Miután a statisztikai tanszékért háromszor hiába folyamodott, 1810-ben a király 400 forint évi személyes pótlékkal kárpótolta. 1809-ben a pozsonyi evangélikus gimnázium könyvtárára 500 forint alapítványt tett, hálából mert ott nyerte legnagyobbrészt kiképeztetését. Pestmegye táblabírája is volt. Halála után 12 000 kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta 15 000 forint alapítvánnyal, ezenkívül 15 000 forintot a késmárki szegény leányok kiházasítására rendelt.

MűveiSzerkesztés

  • Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). (2. kiadás 3 részben, 1809-11. Első rész Második és harmadik rész; 3. kiadás 1815), a maga korában kitűnő mű, melyből a második kiadás után Frankfurtban 1813-16. francia fordítás is jelent meg.
  • Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam (Pest, 1790, 2. kiadás Buda, 1802);
  • De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal, u. o. 1791);
  • De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest, 1815).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés