Schwartner Márton
Schwartner Márton (Késmárk, 1759. március 1. – Pest, 1823. augusztus 15.) statisztikus, egyetemi tanár, táblabíró. 1801-ben magyar nemességet szerzett I. Ferenc királytól.
| Schwartner Márton | |
 | |
| Született |
1759. március 1. Késmárk |
| Elhunyt |
1823. augusztus 15. (64 évesen) Pest |
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
statisztikus, könyvtáros, egyetemi tanár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schwartner Márton témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Szülei polgári származású gazdag evangélikus vallású kereskedők voltak; atyja, idősebb Schwartner Márton, anyja, Stentzel Éva volt.[1] A gimnáziumot szülővárosában és Pozsonyban végezte. Egyetemre Göttingenbe járt, ahol történelmet, statisztikát és diplomatikát tanult. Hazatérése után három évig Prónay László báró, csanádi főispán gyermekeinek nevelője volt, majd 1784-ben Késmárkon, 1786-ban Sopronban volt gimnáziumi tanár. 1788. március 12-én elhagyta Sopront, miután protestáns vallása dacára, II. József császár a pesti katolikus egyetemen az oklevéltan („diplomatika”) és a címertan tanszékére, egyszersmind az egyetemi könyvtár őrévé tette. Évi fizetése 1791-ben 600 forintról 800 forintra emelkedett. Ezt az állását halálig betöltötte. Tanítványai között volt Bártfay László és Botka Tivadar. I. Ferenc király 1801. február 21-én magyar nemességre emelte. Miután a statisztikai tanszékért háromszor hiába folyamodott, 1810-ben a király 400 forint évi személyes pótlékkal kárpótolta. 1809-ben a pozsonyi evangélikus gimnázium könyvtárára 500 forint alapítványt tett, hálából mert ott nyerte legnagyobbrészt kiképeztetését. Pestmegye táblabírája is volt. Halála után 12 000 kötetből álló könyvtárát a késmárki líceumra hagyta 15 000 forint alapítvánnyal, ezenkívül 15 000 forintot a késmárki szegény leányok kiházasítására rendelt.
MűveiSzerkesztés
- Statistik des Königreichs Ungarn (Pest, 1798). (2. kiadás 3 részben, 1809-11. Első rész Második és harmadik rész; 3. kiadás 1815), a maga korában kitűnő mű, melyből a második kiadás után Frankfurtban 1813-16. francia fordítás is jelent meg.
- Introductio in artem diplomaticam praecipue hungaricam (Pest, 1790, 2. kiadás Buda, 1802);
- De gente Croiaca (A Crouy hercegek rokonságáról az Árpádokkal, uo. 1791);
- De Scultetiis per Hungariam quondam obviis (Pest, 1815).
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.