Botka Tivadar

(1802–1885) megyei főjegyző, akadémikus, politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 3.

Széplaki Botka Tivadar (Kisendréd, 1802. július 6.Kisvezekény, 1885. január 6.) magyar jogász, jogtörténész, Bars vármegyei főjegyző, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő.

Botka Tivadar
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Született1802. július 6.
Kisendréd
Elhunyt1885. január 6. (82 évesen)
Kisvezekény
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársaalsó és felsőruttkai Ruttkay Etelka (1835-1925)
Foglalkozásajogász, jogtörténész
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1843–1844)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1867. április 5. – 1868. december 9.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Botka Tivadar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Édesapja széplaki Botka László (1761-?), pozsonyi szolgabíró és édesanyja gosztonyi és kréncsi Gosztonyi Jozefa (1766-1804) volt.[1] Iskoláit Léván, Nagyszombatban és Pesten, felsőfokú tanulmányait Pozsonyban, Pesten és Egerben végezte el. Tanárai közül Schwartner Márton volt rá a legnagyobb hatással, akit 1819-ben hallgatott. 1823-ben szerezte ügyvédi diplomáját, Bars megyében kezdte meg közszolgálati pályáját. 1824-től kezdve mint első tiszti alügyész, utóbb főszolgabíró, tiszti főügyész, 1840-ben megyei főjegyző, később mint megyebizottsági tag vett részt a megyei ügyekben. Mint főjegyző élesen kikelt a főispánok visszaélései ellen, a miért le is kellett mondania. 1843-ban országgyűlési követté választották és a liberális eszmék harcosai közé állott. 18471848-ban ismét megválasztották, de lemondott mandátumáról. A világosi fegyverletétel után, az első provizórium alatt rövid ideig törvényszéki elnök volt; részt vett a megye gazdasági egyesületének megalkotásában és vezetésében mint elnök; az 1866-os ínség alkalmával mint felső-magyarországi királyi biztos működött. 18651872-ig tagja volt a képviselőháznak és részt vett a regnikoláris bizottságban. Ezután visszavonult. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 29-én levelező, 1872. május 24. rendes, 1877. május 24. tiszteleti taggá választotta; a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és választmányi tagja, a pozsonyi Toldy Körnek alakulásakor elnöke volt.

Számos történeti értekezést írt a szaklapokba, úgy mint a Századunkba (1844. Turmező ismertetése), az Uj Magyar Muzeumba (1860.), a Magyar Történelmi Tárba (1861.), a Tudományos Értekezőbe (1862.), a Századokba (1868–78. 1881. 1884.) s a Budapesti Szemlébe (XIII–XVI. Uj folyam I. II. IV. XIII. 1861–66. 1869.); az utóbbiban különösen feltűnést keltett a régi magyar vármegyék szervezetének története; ő pendítette meg először az ezredéves nemzeti ünnep gondolatát (Századok 1878.); írt még az Akad. Értesítőbe (1861. 1872.), a Győri tört. és rég. Füzetekbe (1863–65.), Magyar Sionba (1864. 1867.) és a Pesti Naplóba (1873.)

1872-ben visszavonult a közélettől, és 1885 januárjában hunyt el.

Kéziratban maradt Barsmegye monographiája,[2] A lévai vár, A szolgabírói hivatal stb.[3]

  1. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 248.o.
  2. Lásd: Borovszky Samu
  3. Sarlota Drahosova 2005: Nyitrai Állami Körzeti Levéltár családi fondjai és azok felhasználása. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14, 56.
  • Botka Tivadar. = Vasárnapi Újság, 1872. XIX.évf. 28. szám. 1-2. p.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 1. kötet. Budapest: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, 1981. 1281-1283. p.
  • Hamza Gábor: Emlékezés Botka Tivadarra (1802-1885), a Magyar Tudományos Akadémia rendes és tiszteleti tagjára. https://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146
  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap