Pest városfalai és városárka
Pest középkori városfalai és városárka a legrégebben kutatott helytörténeti emlékek közé tartoznak Budapesten. Már 1817-ben vizsgálta a fal maradványait Jankovich Miklós, és azóta is több szakaszban kerültek elő részletei. Bár az egykori városfal teljesen körbeépült a Kiskörút és a szomszédos utcák házaival, néhány szakasza a 21. századot is megélte. Néhány helyen emlékhelyeket alakítottak ki, vagy emléktáblát állítottak az egykori városfal és kapui emlékére, a Királyi Pál utcában pedig egy bemutatóterület is nyílt a megismertetésére.
| Pest városfalai és városárka | |
 | |
| A városfal maradványa a Kálvin téren, 1980-ban. Ezen a helyen épült később a Korona Szálló | |
| Település | Budapest |
| Típus | városfal |
A városfalSzerkesztés
Legkorábbi formájaSzerkesztés
A keleti oldala a Városház utca, Károlyi utca sarok, Reáltanoda utca, Cukor utca vonalában haladt, északi sarka pedig a Szervita téren volt, ahonnan a Dunáig vezetett. Ez az erődítmény már a tatárjárás előtt is létezett, mert legkorábbi nyomait az 1241-es események előtti rétegekben találták meg. Ehhez a falhoz járult még az a másik fal, amit három nap alatt építettek fel, éppen a közeledő tatárok hírére, de a két vonal együtt sem volt képes megvédeni a várost.
A falak a tatárjárás után nem épültek újjá, mert a IV. Béla király Pest lakóit védettebb helyre, a budai várba akarta telepíteni. A városfal egyes szakaszai azonban megmaradhattak, mert határvonalként szolgáltak Pest, Szenterzsébetfalva és Bécs-Újbécs között.
15. századSzerkesztés
1443 és 1479 között épült fel az első, a városfalakkal párhuzamosan futó védőrendszer, amely már a külvárosok egy részét is a falak közé vonta. Ilyen külváros volt például Szentfalva. Ezzel Pest területe több mint a duplájára nőtt, 23 hektárról 55 hektárra, az erődítés hossza pedig 2,2 km volt.
A kapuk a fő kivezető utaknál nyíltak. Az új városfalat 1493-ban említik először, de a kapukat csak a 16. században. A Vác, Hatvan, Kecskemét és Belgrád felé vezető utak kapui (Váci kapu, Hatvani kapu, Kecskeméti kapu, Belgrádi kapu) négyzetes alaprajzúak és többszintesek voltak. Közöttük, ahol a fal vonala megtört, félkörös tornyok, ún. rondellák helyezkedtek el, és a falakhoz vizesárok, földvédművek is csatlakoztak. Kiépülése nyomán tűnt el a korábbi fal és annak egyéb elemei. A mai Kálvin térnél, illetve a Régiposta utca és Váci utca találkozásánál lévő korábbi tornyokat is ekkor bontották le.
A török kortól napjainkigSzerkesztés
Ez az új városfal sem tudott azonban ellenállni a törököknek. A török hódoltság korában a városfal nem változott lényegesen, csak palánk csatlakozott hozzá. 1686-ban Buda visszafoglalásakor igen romos állapotba került, a lakóépületekhez hasonlóan.
A város hamarosan túlnőtte, egyes szakaszait beépítették a készülő új házakba (ismert például, hogy a Deák tér melletti Új kapunál állt félrondellát 1786-ban bontották le, a Duna-parti északi rondellát 1788 körül bonthatták le [bizonyára azért, mert zavarta az állatok felhajtását a városi hajóhídra]; a Kecskeméti kapu lebontásáról 1794-ben hozott határozatot a pesti városvezetés,[1] és ugyancsak 1794-ben bontották le a Ferenczy István utca környékén állt félrondellát is, amely akkor Cukor kapu néven szerepelt a tanácsülési jegyzőkönyvekben). A folyamatot a 19. század elejétől a Szépítő Bizottság is támogatta.
Mára a falaknak csupán néhány részletük maradt fenn a Vámház körút, a Királyi Pál utca és a Bástya utca, a Múzeum körút, a Ferenczy István utca és a Magyar utca, továbbá a Károly körút és a Semmelweis utca egyes házainak belső udvarán, vagy a házak tűzfalaival egybeépítve.
A városárokSzerkesztés
Péter tárnokmester 1281. évi okleveléből tudni, hogy Pestet nagy árok vette körül, ami városvédelmi célokat szolgált, mivel a városfal ekkor még nem épült meg. A később, a 15. század folyamán felépült városfalat is mély árok vette körül. A feltöltött városárok egyetlen emléke a Múzeum körút 13. számú ház mélyen fekvő udvara. A városárok a Baross tértől a Teleki László tér, Dobozy utca irányában a Baross utcában végződött. Innen mesterséges árokvonal húzódott a Haller utca mentén a Dunáig. A 19. század első felében a város árka szabta meg Pest körvonalait, ami a külvárosok határa és egyben vámvonal is volt.
A városárok vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felső erdősor, Rottenbiller utca vonalán érte el a Kerepesi utat.
EmlékeSzerkesztés
A városfalnak több helyen fennmaradtak eredeti vagy rekonstruált elemei, de ezek többsége magánházak udvarán található, így nem látogatható. A Kiskörút mentén azonban több ponton is emlékhelyet alakítottak ki, ilyen található például a Ferenczy István utcában és a Kálvin téren (ez utóbbi helyen az 1980-as évekig egy még nagyobb szabású emlék is volt az egyik ház tűzfalán, de a Korona Szálló építésével ez eltűnt). Az egykori kapuk emlékét a Váci utcában, az Astoriánál és a Kálvin téren is őrzi egy-egy emlékmű, míg a Korona szálló két épületét összekötő hídjának egyfajta kaput formázó alakja a kecskeméti utcában a korábban ott álló Kecskeméti kapura tett szolid utalás.
A fentiek mellett 2014-ben az V. kerületi önkormányzat egy bemutatóterületet is létesített a Királyi Pál utca 13/b alatt, a városfal egyik, még megmaradt szakaszának, illetve az erődítésrendszer történetének bemutatására, 11 millió forintos költséggel.[2] Az itteni emlékhely kialakítását az tette lehetővé, hogy az egykori Királyi Pál utcai félrondellának az 1700-as évek végén történt lebontása után az ahhoz kapcsolódó telektömbön egyesítették a telkeket, így több szomszédos háznak is közös udvara alakult ki, ahol már korábban is lehetőség nyílt a középkori városfal majdnem 30 méter hosszú, körülbelül 8 méter (a jelenkori udvarszinttől mérve valamivel több mint 6 méter) magas, összefüggő szakaszának műemléki helyreállítására és bemutatására.[3] 1958-ban újra helyreállították ugyanezen falszakaszt, s a fal belső oldalán lévő öt (Királyi Pál utcai és Bástya utcai) ház közös udvarát parkosították.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Fővárosi Levéltár PB.37. Idézi: Írásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről
- ↑ Dobó Géza–Zubreczki Dávid:Diszkréten, de látogatható a pesti városfal-bemutatóterem
- ↑ Lux G.: A régi pesti városfal. Technika, 1941., 401-402. Idézi: Irásné Melis Katalin: Beszámoló a középkori Pest város területén végzett régészeti kutatások eredményeiről
ForrásokSzerkesztés
- Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 308., 600. o. ISBN 963-05-6411-4
- http://epa.oszk.hu/02000/02007/00024/pdf/EPA2007_bp_regisegei_24_1_1976_313-348.pdf
