Főmenü megnyitása

Pierre Mendès France

francia politikus

Pierre Mendès France (Párizs, 1907. január 11. – Párizs, 1982. október 18.) francia jogász, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 15. miniszterelnöke.

Pierre Mendès France
Pierre Mendès France 1968-ban
Pierre Mendès France 1968-ban
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1954. június 18. 1955. február 5.
Előd Joseph Laniel
Utód Edgar Faure
Franciaország külügyminisztere
Hivatali idő
1954. június 19. 1955. január 20.
Előd Georges Bidault
Utód Edgar Faure

Született 1907. január 11.
Párizs
Elhunyt1982. október 18. (75 évesen)
Párizs
Sírhely Crématorium-columbarium du Père-Lachaise
Párt Parti radical

Házastársa Marie-Claire Mendès France (1971–)
Gyermekei Michel Mendès France
Foglalkozás
Iskolái
  • Párizsi Egyetem
  • Lycée Louis-le-Grand
Vallás zsidó vallás

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Mendès France témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Portugáliai szefárd családban született, ősei a 17. század közepén érkeztek Franciaországba. Vonzotta a pedagóguspálya, de végül jogi diplomát szerzett és a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének elődjében tanult. A gazdasági és pénzügyi kérdések érdekelték. Az 1928-ban írt doktori disszertációjának témája Raymond Poincaré pénzügyi politikája a frank megerősítése érdekében.

1924-ben Édouard Herriot hatására belépett a Radikális Pártba. 1928-ban csatlakozott a szabadkőműves páholyhoz. 1929-ben Louviers-ben nyitott ügyvédi irodát. 1932-ben Eure megye parlamenti képviselőjévé, 1935-ben Louviers polgármesterévé választották.

Egyedül ő szavazott a berlini olimpián való francia részvétel ellen. Támogatta a népfrontkormányt annak ellenére, hogy nem értett egyet pénzügyi politikájával. Csalódott, mert Franciaország nem avatkozott be a spanyol polgárháborúba. 1938–ban, Léon Blum második kormányában államtitkár helyettesi posztot töltött be.

1939-ben tartalékos hadnagyként a Közel-Keletre vezényelték a légierőhöz, és légi figyelőnek képezték ki. 1940-ben Párizsban tartózkodott, és kérte áthelyezését a frontra, hogy részt vehessen a harcokban. Mivel erre nem kapott engedélyt, a Massilia fedélzetén Marokkóba hajózott. Casablancában letartóztatták és Clermont-Ferrand-ba vitték. A Vichy-kormány dezertálással vádolta és 1941-ben hat év börtönre ítélték annak ellenére, hogy felettesei valamennyien mellette tanúskodtak. Megszökött a börtönből, néhány hónapig bujkált, és 1942-ben sikerült Londonba mennie Charles de Gaulle-hoz. A Szabad Francia Légierő Lorraine elnevezésű bombázó egységének kapitányaként három erőművet bombáztak Chevilly-Larue-ben, amelyek Párizst, külvárosait és Bordeaux egy részét látták el árammal. 1943–45-ben de Gaulle a Nemzeti Felszabadítás Francia Bizottságának pénzügyekért felelős megbízottjává nevezte ki.

1944-ben részt vett a Bretton Woods-i konferencián, ahol a Nemzetközi Újjáépítési Bank felállításáról döntöttek. Az ideiglenes kormány nemzetgazdasági minisztere, és drasztikus intézkedéseket tervezett Franciaország gazdaságának talpra állítása és fellendítése érdekében. Tervét ellenezte de Gaulle, ezért Mendès lemondott és Eure megye tanácsának tagjaként működött tovább. 1948-ban a Nemzetközi Valutaalap kormányzótanácsának elnöke.

René Coty köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel 1954-ben. Hivatali ideje alatt kötött Franciaország békét Vietnámmal a vesztes Dien Bien Phu-i csata után. Kormánya készítette elő Tunézia és Marokkó függetlenségét. Mendès reformjavaslatokat tett Francia Algéria további sorsára vonatkozóan, amelyeket a nemzetgyűlés elutasított, ezért lemondott.

1956-ban tárca nélküli államminiszter néhány hónapig Guy Mollet kormányában, de az algériai politika miatt megvált hivatalától. 1952-ben a francia állami számvevőszék elnökévé nevezték ki, nyolc évig töltötte be ezt a posztot. 1958 júliusában nem támogatta de Gaulle miniszterelnöki kinevezését.

Élete utolsó éveit a közel-keleti béke megteremtésének szentelte. Haladó szellemű izraeliek és palesztinok között szervezett párbeszédet titkos találkozókon. 1977-ben találkozott Anvar Szadattal és Menáhém Begínnel Jeruzsálemben. Szívinfarktusban halt meg, íróasztala mellett ülve érte a halál.

ForrásokSzerkesztés

  • Pierre Mendès France (francia nyelven). Institut Pierre Mendès France. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés