Főmenü megnyitása

Postapalota (Miskolc)

miskolci főposta
A Postapalota épülete 2007-ben

A miskolci Postapalota épületét (Kazinczy utca 16.) 1937-ben adták át rendeltetésének. Az ezt megelőző időszakban a miskolci posta számos, többnyire alkalmatlan helyeken működött, eleinte a mindenkori postamester lakóházában. Miután az 1878. évi árvíz megrongálta a postaépületet is, bérleményből bérleménybe költözött. Végül annyira megnövekedett a forgalom, hogy a megfelelő színvonalú szolgáltatás érdekében már nem lehetett tovább halasztani egy központi postaépület felépítését. Az épületet azóta többször bővítették, felújították, utoljára 1995–96-ban. Stílusa historizáló-neobarokk.

Az épületben működik a Postakürt Galéria, a város postatörténetét bemutató állandó kiállítás.

A miskolci posta előtörténeteSzerkesztés

A miskolci postarendszer – a történelmi körülmények miatt – csak lassan, és az országos állapothoz képest erős késéssel alakult ki. A Rákóczi-szabadságharc idején már tevékenykedett Miskolcon egy főpostamester (Szepesi János), de állandó posta még nem volt a városban. A postarendszerbe való bekapcsolódást már 1768-ban elrendelték, de a miskolci postahivatal csak 1790. szeptember 1-jén jött létre.

Az első postaépület – az akkori szokásoknak megfelelően – a kinevezett postamester, osgyáni Bakos László lakása volt. Minthogy ez a lakás nem felelt meg a postai követelményeknek, először Szatmáry kapitány házába (ma a Széchenyi út 21. szám, a Képcsarnok van a helyén) költöztették, majd 1792-ben a pálosoktól béreltek épületrészt (ma Széchenyi út 40.). Itt is áldatlan állapotok voltak: egy mészárossal közös udvarban működött a posta. A második miskolci postamester 1793. november 1-jétől a korábbi szikszói postamester Szedliczky József lett, aki megfelelőbb helyet harcolt ki a posta és lakóhelye számára: a mai Battyhány és Kazinczy utca sarkán álló házat kapta meg.

A vasút Miskolcra érkezése 1859-ben és a kiegyezés után megélénkülő gazdaság növekvő feladatokat rótt a miskolci postára. Az 1878-as nagy miskolci árvíz megrongálta a főpostát is, ezért át kellett költöztetni a Takarékpénztár Színházzal szemben álló épületébe (ma Széchenyi út 26.). 1886-ban a távírda is a postához került, majd 1887-ben a postatakarék-szolgálatot is bevezették. A posta 1891-ben újabb bérleménybe, a Deák (ma Déryné) utca 11. szám alatti Radványi-házba költözött. 1900-ban a postához csatolták a távközlést. Az intézmény 1906-ban ismét költözött, ettől fogva a Kazinczy utca 14. szám alatti Munk-féle házban működött. 1925-ben a posta hatáskörébe került a rádiózás is. Az megfelelő szolgáltatás és munkakörülmények miatt már elkerülhetetlen volt egy nagy, központi postaépület megépítése.

A PostapalotaSzerkesztés

 
A Postapalota belső, felvételi tere 2010-ben

A Postapalota építésének gondolata csak jóval az első világháború után vált valósággá. A város – Halmay Béla polgármestersége idején – a Kazinczy–Debreczenyi–Horváth Lajos utcák által határolt területet jelölte ki az épület számára, a terveket pedig Wälder Gyula (a Zenepalota tervezője) és Reisch Adolf készítette, a kivitelező Árva Pál építési vállalkozó volt. Az épület homlokzata a mai Hősök terére néz (akkoriban még földszintes épületekkel beépített terület volt), bal oldalon a Horváth Lajos utcába benyúlt egy szárnya, jobb oldalon pedig az akkor még élő folyóvíz, a Pece-patak határolta, de a meder mindkét oldalán utcát hagytak.

A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1936 májusában – a tervek ismeretében – így írt: az épület teljesen szimmetrikus homlokzata „barokkstílű kiképzést nyer, hogy harmonikusan illeszkedjék bele a Minorita templom által megadott környezetbe, a mai rozoga épületek helyén létesítendő parkírozandó téren. A főpárkány alatt attikai fal épül, úgy, hogy az utcáról az épület vasbeton tetőzete nem lesz látható.” Az épületet ugyanis – a háborús tapasztalatok birtokában és talán egy elkövetkező háborúra gondolva – rendkívül biztonságosra tervezték. A tetőszerkezet nem fából készült és 25 centiméter vastag betontető fedte, a pincében gáz- és bombabiztos óvóhelyet építettek ki, de itt helyezték el a fűtési rendszert és más műszaki berendezéseket is. A postaépület, bár külső elektromos hálózathoz kapcsolódott, szükség esetére saját generátoregysége is volt. Az első emeleten a főnöki lakásokat helyezték el, de a szétosztók és a kézbesítők helyiségei is itt voltak. A második emeleten volt a telefonközpont, az öltözők és a zuhanyozók, a tetőn napozó volt. A földszinten helyezték el a nagy felvételi termet és – a hátsó részen – a postahivatal helyiségeit. A Postapalotát 1937. október 14-én adták át (más forrás szerint november 3-án).

A tervezéskor megfelelő nagyságúnak tűnő épület már két év múlva szűknek bizonyult, mert az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszacsatolt Felvidék egy részének postaügye is ide került. Fennállása óta három esetben is bővítették, a második világháború után felújították. 1954-ben toldalékszárnyat építettek a Horváth Lajos utcai szakaszon, a távközlés bővíthetősége érdekében. 1959-ben újabb toldaléképülettel bővítették az épületkomplexumot: a Kazinczy utcai frontot hosszabbították meg a Pece irányában, ahol gépkocsibehajtót és irodákat alakítottak ki. Az új, jellegtelen toldalék azonban teljesen elrontotta az épület addigi építészeti és esztétikai egységét (ezt a hibát az 1994-es emeletráépítés és felújítás során igyekeztek kiküszöbölni). 1986-ban a Postapalota mögötti területen új épületet emeltek a Regionális Távbeszélő Központ számára, amit a Régiposta utca felől lehet megközelíteni. Az utolsó bővítésre 1995–96-ban került sor: a Kazinczy és a Horváth Lajos utca felőli épületszárnyakra újabb, harmadik emeletet húztak, és a tetőtérbe is irodák kerültek. Ezzel a Postapalota területe 1100 négyzetméterrel növekedett meg. Külön szempont volt az épület egységének megőrzése, amit Pirity Attila tervei alapján valósított meg a kivitelező Németh és Társa Kft. Ezért az emeletráépítéssel egyidejűleg a meglévő homlokzatot is felújították.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Postapalota (Miskolc) témájú médiaállományokat.