Főmenü megnyitása
A Postapalota épülete 2007-ben

Miskolc postatörténete a 18. század végén kezdődött. A várost sokáig nem érintették a postavonalak, a postaforgalmat csak Ónodon keresztül lehetett lebonyolítani. Az első miskolci postahivatal 1790-ben létesült, és ekkortól kezdve már a várost is érintették a postai útvonalak. A posta épülete (egyben a postamester lakóháza) eleinte kezdetleges körülményeket biztosított, az első elfogadható épület a mai Kazinczy és Batthyány utca sarkán álló épület volt. A vasút városba érkezése (később a távírda beolvasztása a postába) annyira megnövelte a postaforgalmat, ráadásul a nagy miskolci árvíz is megrongálta a postát, hogy szükségessé vált egy központi postaépület létesítése – igaz, még évtizedekig különböző bérleményekben működött a posta. Közben postahivatalok nyíltak Diósgyőrben, Hejőcsabán, a Tiszai pályaudvaron és a városban is. A miskolci Postapalota 1937-re épült fel Wälder (Walder) Gyula és Reisch Adolf tervei alapján. Az épületet azóta többször is bővítették, de a Magyar Posta Rt. Miskolci Postaigazgatósága és az 1. sz. posta ma is az épületben működik (Kazinczy utca 16.). A sokáig összetett szolgáltatást nyújtó postaszervezetről 1990-ben levált a Műsorszóró Vállalat (ma Antenna Hungária Zrt.) és a Magyar Távközlési Rt. (ma Magyar Telekom Nyrt.).

A magyar postarendszer kiépüléseSzerkesztés

Magyarországon az első postajáratot Taxis Mátyás szervezte meg a mohácsi vész után, 1527-ben. A postavonal útvonala először Bécset és Budát kötötte össze tíz állomás közbeiktatásával.[1] Ez a vonal akkor természetesen nem érinthette az Észak-Magyarországot, Miskolc környékét. A város – a török hódoltsági terület részeként – csak lovas- vagy gyalogposta útján tudta küldeményeit eljuttatni a környező várakba, településekbe, a kamarához, vagy az egri pasához.[2] A Taxis-féle járat nem működött túl sokáig, 1558-ban Paar Péter báró vette át a magyar posták irányítását, és egészen a 18. századig a Paar család kezében volt a hazai postaügy. 1722-ben III. Károly állami kezelésbe vonta a postát, és 1750-ben postakocsijárat rendszert (diligence) szerveztek. Postagondnokságokat állítottak fel, majd ezeket 1807-ben postaigazgatóságokká szervezték.[3] 1824-től a diligenceket az éjjel-nappal közlekedő postai gyorskocsik váltották fel. A dunai hajózás, de főleg majd a vasútvonalak építése új szintre emelte a hazai posta fejlődését.[4][5]

A miskolci posta előtörténeteSzerkesztés

 
Egykori postakocsi Svájcból

Miskolcot nagyon sokáig elkerülték a postavonalak. A Taxis-féle postát ki sem építhették erre a területre, sőt a török uralom megszűnése után, 1687-ben létrehozott Buda–EgerÓnodTokajSzatmár vonal is elkerülte a várost. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy Szepesi János nevű helyi főpostamester már tevékenykedett ugyan Miskolcon, de állandó posta még mindig nem működött a városban. A hazai postarendszert 1713-ban bővítették, de a miskolci postatevékenység csak Ónodon keresztül valósulhatott meg: Szilvai Albert ónodi postamester és segédje, Órássy József segédpostamester (veredárius) hetente kétszer intézte az oda-vissza közvetítést, a kézbesítést pedig közfeladatként a „levélszeresek” végezték. A levélszeresek a közmunkára kijelölt és beosztás szerint tevékenykedő utcarészek, tizedek lakói közül kerültek ki, de érintettek voltak a városban lakó görög és más letelepedett idegenek is, ha csak meg nem váltották a közterhet. A posta szállítása közteherként hárult a város és a megye lakosságára. Gondot jelentett az előfogat (forspont) kiállítása is. Mivel a nagy forgalom miatt a város lovai szinte folyamatosan dolgoztak (sokszor több mint egy postaállomásnyi, azaz stációnyi távot kénytelenek voltak megtenni, fő- vagy albírói engedélyhez kötötték igénybevételüket, és az érte járó bért (Mária Terézia idején személyenként és mérföldenként hét és fél krajcárt) a város kasszájába kellett befizetni.[6][5]

II. József indokoltnak tartotta Borsod vármegye posta iránti igényét, 1768-ra elrendelte egy postavonal kiépítését, és előírta a vonal menti utak karbantartási kötelezettségeit is. A magyar kancellária vezetőjéhez, Eszterházy grófhoz szóló leirata többek között ezt tartalmazta: „Meghagytam az udvari kancelláriámnak, hogy a kancellária által kívánt postakocsi járat Pozsonyból a bányavárosokon át Kassára és onnan Egerbe a jövő tavaszra (1768) felállíttassék. Minekutána ezen kívánat végbevitele elengedhetetlen, szükséges, hogy a vonatkozó országutak kiépüljenek, így az érintett vármegyék nemcsak utasítandók, de ezekre rábízandó, hogy az országút mentén fekvő uradalmak az út építésében és annak jövendő fenntartásában részt vegyenek…”. A tervezett postavonal azonban nem érintette volna Miskolcot, ezért Vizeki Talján Pál alispán javaslatára 1768. január 18-án a Helytartótanács a Kassa–Petri–ForróSzikszóMiskolcEmődKeresztesEger, valamint a Miskolc–GesztelySzerencsErdély vonalakat fogadta el. A posta megfelelő működését azonban a diósgyőri kamarai uradalom hátráltatta. A keresztesi veredárius Csepregi István először 1767-ben, majd 1768-ban is levélben panaszkodott a vármegye tevékenységére. 1755-ben a kassai postaprefektus intette a megyét, felsorolva a megyei urak, köztük főleg – bár meg nem nevezve – Dőry Ferenc báró kamarai ügyész visszaéléseire: a vármegye nem végezte el az út karbantartását, illetve azt a köznépre hárította, atrocitások érték a postásokat, visszaéltek a postakürt használatával stb. A királyi ítélőtábla 1783-ban el is marasztalta Dőryt, innen ered a báró engesztelhetetlen gyűlölete a postásokkal szemben. Csak újabb tizenhat év múlva, Metz Antal kassai postaprefektus 1784-es javaslatára került ismét napirendre a városi postaállomás létesítése. Utak, hidak építését javasolta, hogy „…a posta akadálytalanul, gyorsan haladhasson, ami a kereskedelemnek és az országnak is érdeke…”. A vármegye azonban ezt sem hajtotta végre, mígnem a Helytartótanács hat év múlva, 1790. június 22-én szigorú hangú levélben utasított a jó minőségű utak biztosítására, a postamester személyének kijelölésére, lakást számára és a postának, mert szeptember 1-jén indult a program. Az útvonalat még pontosították, Tard helyett Mezőkövesdet iktatták be.[7][5]

A postaállomás létrejötteSzerkesztés

 
Ezen a helyen volt Miskolc egyik régi postaépülete, a mai Kazinczy és Batthyány utca sarkán

Miskolc tehát 1790. szeptember 1-jén kapcsolódott be a postaforgalomba. A város első postamestere a miskolci illetőségű nemes osgyáni Bakos László őrmester volt, aki az orosz-török-osztrák háborúban szerzett sérülése után kegydíjként kapta a polgári posztot. A postaépület azonban nem volt megfelelő, ezért Szatmáry kapitány házába (ma a Széchenyi út 21. szám, a Képcsarnok van a helyén), majd a pálos rendhez tartozó kúria udvarába (ma Széchenyi út 40.) költöztették, de ez sem volt megfelelő. Maga a postamester (magister postae) írta: „… lehetetlen hely, ahol a postára jövő emberek … a mészárszék, a mészárosok kutyái, valamint az elviselhetetlen bűz miatt visszarettennek a hivatalba belépéstől…”. Bakos évi 204 forint javadalmazásban és 104 forint „lovaglópénz”-ben részesült. Ebből kellett fenntartania a postát, a három kocsist, a tíz lovat és a hat kocsivezetőt (conduktor), és ebből kellett megélnie családjának is. Ez nem is sikerült neki, mert nem értett a pénzhez, becsapták, még apai örökségét is ráköltötte a postára. Gondjait 1792-ben beadványban jelezte a királyi kamarának: „…a 204 forint fizetéssel a terjedelmes miskolci hivatalt nem lehet fenntartani, ahol négy kocsit és legalább 10 lovat kell állandóan készenlétben tartani, illetve takarmányozni, s ehhez nekem semmiféle földem és legeltetéshez kihasított legelőm, ezideig a szükséges kiadásokat apai örökségemből fedeztem. […] Mivel … ez a postaállomás 20 évig tanúsított katonai hűségem jutalmaként volt juttatva, már nem is jutalmazó jótétemény ez az állomás, hanem a jutalmazott terhe… […] Ezért a legalázatosabban kérem a javadalmak összegét felemelni és közbenjárni, hogy azok a szántóföldek, amelyeket a városi szenátorok ingyen az uradalmi birtokok után bitorolnak, inkább a királyi postahivatal megsegítésére fordíttassék.” Bakost válaszul – 1793. november 1-jén – leváltották (a határozat Hajnóczy József kamarai titkártól érkezett), pontosabban kicserélték a szikszói postamesterrel, a postaügyekhez jól értő Szedliczky Józseffel. Bakos László a következő évben elhunyt Szikszón, ott is temették el. Az 1794-ben nemessé lett Szedlicky, amint hivatalba lépett, azonnal kikövetelte ugyanazokat a dolgokat, amit elődje nem kapott meg: a posta új, elfogadhatóbb helyre költözött, a mai Kazinczy és a Batthyány utca sarkán, a Földes Ferenc Gimnázium mögött lévő sarokházba,[8] és szántóföldet és legelőt jelöltek ki számára Hejőcsaba környékén és a városhatáron kívül más helyeken is.[9]

A miskolci postára – amely szervezetileg a kassai Postaigazgatóság alá tartozott – hetente kétszer, kedden és pénteken érkezett küldemény Budáról, és kétszer ment vissza, vasárnap délután és csütörtök délelőtt. A levelet és a pénzküldeményt 3 krajcáros feladóvevénnyel (recepiss) adták fel, ha a küldeményt igazoltatni is kívánták, akkor újabb 3 krajcárért retur recepisst váltottak. (A retur recepiss magyar megfelelője a tértivevény lett, ami a postás unoka Kossuth Lajos javaslatára vonult be a postatörténetbe és a magyar nyelvbe.) A posta személyforgalmat is lebonyolított – útlevéllel és előzetes jelentkezéssel. A postakocsisok 1817-től már egyenruhát voltak kötelesek viselni, és nagyjából ekkortól terjedt el a postabélyegzők használata is. 1791–1793-ban ugyanis több rendelet írta elő, hogy a küldeményekre fel kell írni a feladó helyét. Ha ezt az ügyfél nem tette meg, akkor a hivatalnoknak kellett pótolnia. Ez azonban terhes elfoglaltság volt, ezért inkább bélyegzőket készíttettek. Miskolc 1818-as postabélyegzője egyszerűen a „V. MISKOLCZ” feliratot tartalmazta, majd 1818 és 1843 között már ovális keretbe foglalták, és némi grafika is díszítette. Később kör alakú bélyegzőt használtak.[10]

 
Duronelli András öntöttvas síremléke (Fazola Henrik munkája)

A postamesteri funkcióban Szedlicky Józsefet – halála után – Duronelli András követte 1829-ben, aki egy gölnicbányai gyáros fia volt. A postáért 12 000 forintot, a jószágokért, a felszerelésért pedig külön 11 000 forintot tett le. Amikor postája kincstári értékét jelentősen lecsökkentették, postai díjbefizetéseit dacosan lecsökkentette, míg kára meg nem térül. A problémát (még karhatalom bevetését is fontolgatták) végül Biringer kassai igazgató személyesen oldotta meg, külön juttatás ígért. Duronelli András 1845-ben bekövetkezett halála után a fia, Duronelli Alajos – aki egyetemet végzett ember, több megye táblabírája volt – örökölte a postát. Elkezdte az intézmény „magyarosítását”: magyar nyelvű feliratokat helyezett ki, magyar bélyegzőket készíttetett, és a kezelési iratokat is magyar nyelven vezették. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején – a Honvédelmi Bizottmány határozata értelmében – a miskolci posta gyűjtőhelye lett a kormányhoz érkező valamennyi küldeménynek, bárhonnan is érkezett is.[11]

A szabadságharc bukása utáni változások lényegében nem érintették a miskolci postát, Duronelli Alajos is maradt a helyén, annak ellenére, hogy a szabadságharc idején nemzetőr parancsnok volt. Az osztrákok a saját postapátensüket kiterjesztették Magyarországra is, megszüntették az örökös jogon járó postahivatalokat, s azokat csak pályázat útján lehetett betölteni, ilyen módon maradt Duronelli a posta élén. A posta a Kereskedelmi Minisztérium irányítása alá került, rendbe hozatták a postautakat, csökkentették a díjszabásokat, majd 1850. június 1-jén bevezették a postabélyeget is (6, 15 és 30 krajcáros értékben).[12]

 
Az első miskolci távíró állomás emléktáblája a Színház falán

Fontos hatással volt a miskolci posta fejlődésére a vasút ideérkezése. A Tiszai pályaudvart azonban a vasútépítő Tiszai Vaspálya Társulat az akkor még városhatáron kívüli helyre építette meg 1859-ben (a város heves ellenkezése ellenére), ezért a pályaudvar és a posta közötti postaszállításról külön kellett gondoskodni. Ezt a feladatot a „szállító postamester” (Duronelli Erzsébet, a postamester lánya) látta el. A Gömöri pályaudvar 1870-ben készült el, így Miskolc fontos vasúti központtá vált, ami a postaforgalomra is kihatott. Miskolc ennek folytán 1871-ben bekapcsolódott a mozgóposta szolgálatba. Ugyancsak fontos esemény volt, hogy 1859-ben Miskolcra ért a távíróhálózat is. Ideiglenes állomása a két éve elkészült Nemzeti Színház második emeletén volt, első állomásvezetője pedig Francz Zappa volt (a távíró hivatalos nyelve a német volt). Az első magyar távírófőnök Pathy Nagy Kálmán volt, akit 1870-ben neveztek ki.[13]

Amikor Gorove István miniszter elnök-vezérigazgatót keresett a posta élére, Duronelli Alajos javaslatára Gervay Mihályt, a nagybányai igazgatót nevezte ki. Gervay hálából először a kassai kerület vizsgálóbiztosának, majd a kassai posta vezetésével bízta meg Duronellit. Helyére Bene Károly került – Kassáról. A kiegyezés után megélénkülő gazdaság a postára is fokozott feladatokat rótt, és rövidesen újabb postahivatalokat létesítettek. 1870-ben Diósgyőrben nyitottak postát (vezetője Henczler István volt), majd 1880-ban a Tiszai pályaudvaron is, Hollik Lajos vezetésével. Utóbbi egy ideig a pályaudvar épületében működött, de 1906-ban felépült a mai postaépület. Ezt követően 1884-ben Hejőcsabán, 1888-ban Diósgyőr-Vasgyárban nyílt felvevő hivatal, 1891-ben a Búza téren és a Hunyadi utcán is. Az 1878. évi nagy miskolci árvíz nem kímélte a főpostát sem, ezért a Posta utcából át kellett költöztetni a Takarékpénztár épületébe, és 1891-ig ott működött. A Takarékpénztár a Színházzal szemben, a mai Széchenyi út 26. szám alatt volt. 1886-ban a távírda a postához került, 1887-ben pedig a postatakarék-szolgálatot is bevezették.[14]

A miskolci posta a 20. századbanSzerkesztés

 
Balra a Radványi-ház, a posta egykori épülete
 
A Postapalota épülete a Hősök tere felől (háttérben balról a Minorita templom, mellette a Földes Ferenc Gimnázium)

Az ekkor már főpostának nevezett intézmény végleges elhelyezése még egy darabig nem oldódott meg. 1891-ben elhagyták a Takarékpénztár épületét, és 1906-ig a Déryné (akkor Deák Ferenc) utca 11. szám alá, a Radványi-házba költöztek, majd tizenöt év elteltével a Kazinczy utca 12. szám alatti Munk-féle ház lett az otthonuk. Bene Károly utóda a kiváló szervező, remek szakember Manschell Vince lett. A miskolci postahivatalok számozását 1900-ban alakították ki.[15][4][16]

Az első világháború után a kassai Postaigazgatóság Miskolcra menekült, és igazgatósági kirendeltségként működött a városban. 1920-ban Posta- és Távíró Igazgatósággá szervezték, de néhány év alatt fokozatosan leépítették, és a területét Debrecen vette át. 1925-ben új területtel bővült a posta tevékenysége: ide került a rádiózás is. Közvetítő állomásokat építettek, és a városban 3065 előfizetőt regisztráltak.[17]

Az egyre nehezebb körülmények között, zsúfoltságban végzett postai tevékenység megkövetelte egy végleges postaépület felépítését. Az 1930-as években már egy reprezentatív postapalotáról volt szó a helyi újságokban,[8] melyek 1936-ban már a munkálatok megkezdéséről számoltak be. Az építkezés helyszínéül a Kazinczy–Debreczenyi–Horváth Lajos utcák által határolt területet jelölték ki. A terveket Wälder (Walder) Gyula (a Zenepalota tervezője) és Reisch Adolf készítették, a kivitelező Árva Pál építési vállalkozó volt. A miskolci Postapalotát 1937. október 14-én adták át. Az épület kétemeletes volt. A Kazinczy utcai front földszintjén helyezték el a postahivatal helyiségeit, az első emeleten a főnöki lakásokat, valamint a szétosztók és a kézbesítők helyiségeit, a második emeleten a telefonközpontot alakították ki. Az új épület már két év múlva szűknek bizonyult, mert a Magyarországhoz visszacsatolt Felvidék egy részének postaügye is ide került. Az épületet azóta többször is bővítették.[18]

 
A Postapalota egyik bejárata

A második világháború vége felé, 1944 késő őszén, amikor a németek már visszavonulóban voltak, le akarták szerelni a Postapalota telefonközpontját, ami maradt volna, azt fel akarták robbantani. A miskolci postások azonban a rengeteg alkatrészt, készüléket ládákba csomagolva kimentették, az elhelyezett aknákat pedig hatástalanították – megmentve az épületet és berendezését a pusztulástól.[19]

A háborút követően, 1945. január 5-én, létrehozták a miskolci Postaigazgatósági Kirendeltséget, amit 1947. január 1-jén végleges kerületi Postaigazgatósággá minősítettek. Az igazgatóságot takarékosságra hivatkozva 1949. február 28-án felszámolták, területét Debrecenhez csatolták. Ez kapkodásra vall, mert alig egy év múlva, 1950 szeptemberében újjászervezték a Miskolci Postaigazgatóságot, amely Borsodon kívül ellátta Heves és (egy ideig) Nógrád megyét is.[17]

 
A Postapalota belső, felvételi tere

1951-ben a hírlapterjesztés is a postaszolgáltatás része lett, majd 1953-ban elindult a kísérleti televíziós, 1957-től pedig az URH kísérleti sugárzás is. Az 1960-as években szerelték fel a csoportos bérházi levélszekrényeket, addig a postások minden lakást egyedileg kerestek fel, akár volt lift, akár nem.[20]

A postán a forgalom folyamatos növekedése megkívánta a gépi levélkezelés és az irányítószám bevezetését, ami 1978-ban valósult meg. Miskolc a 3. számú irányítási gócon belül a 35-ös irányítási terület lett, ezért kezdődnek a miskolci irányítószámok 35-tel. A forgalom bővülése természetesen a postahivatalok számának bővítését is megkívánta. A Főpostán (1. sz. posta) kívül Diósgyőrben a 10-es posta, az Avason pedig a 24-es posta végez levélkézbesítést.[17]

A Postapalotát a második világháború után felújították, többször bővítették, az utolsó átalakítást 1995 és 1996 között hajtották végre: egy újabb emeletet húztak rá, mintegy 1100 négyzetméterrel növelték meg a hasznos területet.[21] 1990-ben jelentős átalakulás történt: az addigi összetett szakmai profilt három részre bontották. A hagyományos postai szolgáltatásokat a Magyar Posta Vállalat (ma Magyar Posta Zrt.), a rádió és televízió műsorszórást a Műsorszóró Vállalat (ma Antenna Hungária Zrt.), a távközlés, a távbeszélő-hálózatok területét a Magyar Távközlési Rt. (ma Magyar Telekom Nyrt.) vitte tovább.[22]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Toldy 1998
  2. Kamody 2003 137. oldal
  3. Böszörményi 1877
  4. a b Pallas 1998
  5. a b c Bekes–Veres 1984 75. oldal
  6. Kamody 2003 137–138. oldal
  7. Kamody 2003 139–140. oldal
  8. a b Dobrossy 1994 69. oldal
  9. Kamody 2003 140–142. oldal
  10. Kamody 2003 142–143. oldal
  11. Kamody 2003 143–145. oldal
  12. Kamody 2003 145. oldal
  13. Kamody 2003 145–146. oldal
  14. Kamody 2003 146–148. oldal
  15. Kamody 2003 148. oldal
  16. Bekes–Veres 1984 76. oldal
  17. a b c Kamody 2003 149. oldal
  18. Dobrossy 1994 69–70. oldal
  19. Kamody 1988 45–47. o.
  20. Moldoványi 2008
  21. Dobrossy 1994 70. oldal
  22. Kamody 2003 150. oldal

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés