Főmenü megnyitása

A proletariátus (a latin proles, am. „utód” szóból) a kapitalizmus egyik alapvető társadalmi osztálya. Tagjai a proletárok, vagy rövid, gyakran dehonesztáló megnevezéssel „prolik”. Eredeti meghatározás szerint a proletárok azok az emberek, akik nem rendelkeznek termelési eszközzel, így munkaerejük eladásából, bérmunkából élnek. A bérmunkásként végzett fizikai munka ezen osztály egyik elsőrendű megkülönböztető jegye.[1] Kezdetben lekicsinylő felhanggal társult, később Karl Marx a munkásosztály szociológiai meghatározására alkalmazta.[2]

„A kapitalizmus piramisa” Legalul a városi ipari proletárok (munkások) és a vidéki agrárproletárok. ("Mi dolgozunk mindenkiért, és mi etetünk mindenkit") Felettük a polgári középosztály, vállalkozók és az értelmiség, akik csak „fogyasztanak”, felette a hadsereg és annak tisztjei, „akik lőnek ránk”, felette az egyházak akik „megtévesztenek”, felettük a nagytőkés bankár alakja, a másik oldalon az arisztokrácia alakja, középen az uralkodó, felettük pedig egy pénzeszsák reprezentálja a tőkét, ami a rendszert működteti

Tartalomjegyzék

A latin elnevezés ókori eredeteSzerkesztés

Proletár (proletarii) a legalsó szabad társadalmi osztály az ókori Rómában, amely nevét a proles (gyermek) szótól vette, mivel a proletárok csakis gyermekeik számával és szavazatukkal lehettek az állam hasznára. A Servius Tullius-féle cenzus szerint azok voltak a proletárok (ritkábban accensi velati), akik az általa megállapított öt osztály egyikébe sem tartoztak, de legalább 1500 ast birtokoltak, míg azok, akik még ennyivel sem rendelkeztek, voltak a capite censi. Caius Marius megoldást talált[3] a városi nincstelen rétegek növekvő létszámából adódó korabeli társadalmi és megélhetési problémákra, valamint a hadsereg toborzási problémáiból adódó létszámhiányra: Marius hadseregreformjai után a fogyatkozó földbirtokos kisparaszti rétegek helyett a proletárokból toborozták a római légiók legénységének zömét. A reformokkal gyorsan orvosolhatóvá vált a terjeszkedő birodalom hadseregének növekvő létszámhiánya, és egyúttal a városi szegény rétegek jövedelemhez, megélhetéshez juttatása.

Modern értelmezéseSzerkesztés

A 19.század elején – jóval Karl Marx előtt – társadalomtudományokkal foglalkozó nyugat-európai értelmiségiek hasonlóságokat fedeztek fel a római kori szegény alsóbb néprétegek és a kapitalizmus hőskorában kialakuló és gyorsan felduzzadó ipari munkásosztály társadalmi helyzete között. A fogalom újrafelhasználásának egyik legkiemelkedőbb alakja Hughes Felicité Robert de Lamennais francia katolikus teológus és filozófus volt, aki 1807-ben írt művében (angolra 1840-ben fordították "Modern Slavery" címmel) - rámutatott számos hasonlóságra, ettől kezdve az értelmiség szélesebb köreiben is elterjedt a proletár / proletariátus terminus, mint az egyik társadalmi osztály fogalma / kategóriája.[4] Jean Charles Léonard de Sismondi svájci liberális közgazdász és történész is az elsők között volt, aki a proletár terminust használta a bérmunkások megjelölésére. Karl Marx közvetlenül az ő műveinek hatására kezdte használni később munkáiban a proletariátus fogalmat.[5][6][7][8]

Marxista értelmezésSzerkesztés

 
Éljen a proletár diktatúra (Budapest, 1919. május 1.)

A Karl Marx és Friedrich Engels által írt, és 1848-ban megjelent Kommunista kiáltvány szerint a kapitalista társadalom burzsoáziából és a proletariátusból áll – e kettő küzdelme az úgynevezett osztályharc. A proletárok vagyonnal, termelőeszközzel nem rendelkeznek, munkaerejüket eladják a termelőeszközöket birtokló tőkéseknek, akik a kizsákmányolás révén a munka eredményének nagy részét elsajátítják, a proletároknak pedig csak a létfenntartásukhoz elegendő jövedelmet nyújtanak.[9]

Városi és vidéki proletariátusSzerkesztés

A proletariátus két főbb nagy csoportra osztható: Első csoportjuk a városi proletárok, azaz ipari (kis- és nagyipari) vagy szolgáltató szektorban tevékenykedő munkások és a háztartásbeli cselédek, másik nagy csoportjuk a falusi, vidéki ún. agrárproletárok akik lehetnek béresek, napszámosok, uradalmi cselédek.

Napjainkban a proletár szót néha alacsony társadalmi státuszú vagy a „munkásosztályhoz” tartozó személyekre alkalmazzák.[10] A marxi elmélet szerint viszont a proletariátushoz való tartozás nem függ az adott személy jövedelmi viszonyaitól vagy munkájának konkrét tartalmától, hanem tevékenységének bérmunka jellege a döntő.[11]

LumpenproletariátusSzerkesztés

A lumpenproletariátus pejoratív szó, (rövidített alakban „lumpen” vagy „lumpi” ) a társadalom perifériájára került, deklasszálódott, lezüllött, részben tartósan munkanélküli, részben bűnözői életmódot folytató, osztálytudattal nem rendelkező egyénekből álló társadalmi réteget jelent, fontos jellemzője továbbá a megvesztegethetőség, az erkölcsi ingatagság. Engels meghatározta a lumpenproletariátus fogalmát is: „A lumpenproletariátus, ez az összes osztályok lezüllött tagjaiból álló üledék, amely főhadiszállását a nagyvárosokban üti fel valamennyi lehetséges szövetségestárs közül a legrosszabb”.[12]

Ha azt hallom, vagy olvasom, hogy az „egyszerű emberek milliói” így, meg úgy – mindannyiszor visszacsengnek a fülembe annak a másik világnak „büdös paraszt” és „buta proli” kiszólásai. Lehet, hogy az illetékesek nem így gondolják, de a fontoskodva kimondott szavaknak megvan a kellemetlen mellékzöngéjük.
Kassák Lajos: Szénaboglya, Szépirodalmi, Budapest, 1988 ISBN 963 15 3691 2[13]

Manapság sajnos nagyon sokan a proletariátus és a proletár (munkásosztály, bérmunkás) fogalmakat teljesen tévesen összekeverik a lumpenproletariátus és a lumpenproletár fogalmával.[forrás?] Puzsér Róbert publicista szerint a „proli” kifejezés egy új jelentést kapott a magyarországi rendszerváltozást követően, amely az igénytelen, ízléstelen, kulturálatlan, de öntudatos és erőszakos ember jelzőjévé vált.[14] Szentesi Zöldi László ujságíró szerint a "proli" lételeme a szabályok áthágása.[15] Tamás Gáspár Miklós publicista szerint pedig a „proli” (vö. „büdös proli”, „büdös paraszt”, vö. Derkovits) kifejezést, abban az értelemben használják, mint ahogyan a fehérterror idején használták.[16]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris Kiadó, 2006))[1]
  2. Marx a proletariátust és a munkásosztályt szinonim fogalomként alkalmazta. R. J. Barry Jones: Routledge Encyclopedia of International Political Economy: Entries A-F 1. kötet/Routledge Encyclopedia of International Political Economy, R. J. Barry Jones, ISBN 9780415145329, 228. oldal. Link a könyvhöz: [2]
  3. Henry White. Elements of Universal History, on a New and Systematic Plan: From the Earlist Times to the Treaty of Vienna. Lea & Blanchard, 110. o. (1844) 
  4. Félicité Robert de Lamennais: Modern Slavery (1840)
  5. Real Life Economics. Routledge, 91–93. o. (2006) 
  6. A History of Economic Theory and Method: Fifth Edition. Waveland Press, 226. o. (2006) 
  7. Lutz, Mark A.. Economics for the Common Good: Two Centuries of Economic Thought in the Humanist Tradition. Routledge, 55–57. o. (2002) 
  8. Saint-Simon and the Liberal origins of the Socialist critique of Political Economy, La France et l'Angleterre au XIXe siècle. Échanges, représentations, comparaisons. Créaphis, 21–47. o. (2006) 
  9. „Burzsoázián a modern tőkések osztálya értendő, akik a társadalmi termelési eszközök tulajdonosai és bérmunkát alkalmaznak. Proletariátuson pedig a modern bérmunkások osztálya, akik, minthogy nincsenek saját termelési eszközeik, kénytelenek eladni munkaerejüket, hogy megélhessenek.” Engels jegyzete.
  10. http://www.merriam-webster.com/dictionary/proletarian
  11. http://www.britannica.com/topic/proletariat
  12. Friedrich Engels: A német parasztháború. Előzetes megjegyzés (1870 és 1875). MEM 7. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. 550. old.
  13. Kassák Lajos: Szénaboglya
  14. Proli – egy tiltott szó a mérlegen, mno.hu
  15. Proli, demokrata.hu
  16. TGM: A köpködésről, merce.hu

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés