Pusztai bóbitásantilop

A pusztai bóbitásantilop (Sylvicapra grimmia) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) alcsaládjába tartozó faj.

Pusztai bóbitásantilop
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Bovoidea Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Bóbitásantilop-formák (Cephalophinae) Nem: Sylvicapra (Ogilby, 1837) Faj: S. grimmia
Tudományos név
Sylvicapra grimmia (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Capra grimmia Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztai bóbitásantilop témájú médiaállományokat és Pusztai bóbitásantilop témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A pusztai bóbitásantilop Afrika nyugati, középső és keleti részén él, gyakorlatilag Afrika szarva és a kontinens középső részén fekvő esőerdők kivételével a szub-szaharai Afrika minden részén megtalálható. Élőhelye minden olyan terület, mely elegendő növényzetet biztosít számára a rejtőzködéshez, a szavannákat és az emberi települések közelében fekvő területeket is beleértve. Populációjának számát egymillió egyed körülire teszik.

Alfajai

• Sylvicapra grimmia altivallis Heller, 1912
• Sylvicapra grimmia caffra Fitzinger, 1869
• Sylvicapra grimmia campbelliae Gray, 1843
• Sylvicapra grimmia coronata Gray, 1842
• Sylvicapra grimmia grimmia Linnaeus, 1758
• Sylvicapra grimmia hindei Wroughton, 1910
• Sylvicapra grimmia lobeliarum Lönnberg, 1919
• Sylvicapra grimmia madoqua Rüppell, 1836
• Sylvicapra grimmia nyansae Neumann, 1905
• Sylvicapra grimmia orbicularis Peters, 1852
• Sylvicapra grimmia pallidior Schwarz, 1914
• Sylvicapra grimmia splendidula Gray, 1891
• Sylvicapra grimmia steinhardti Zukowsky, 1924

Megjelenése

A faj egyedeinek színe nagymértékben függ az elterjedési területétől. A fajnak 19 alfaja létezik, az angolai erdős területeken élő gesztenyebarna alfajtól az északi szavannákon megtalálható őszes szürke alfajon keresztül a száraz területeken élő világosbarna alfajig.

Magassága akár 1,2 m is lehet, tömege 12–25 kg. A nőstények általában nagyobbak és súlyosabbak, mint a hímek. A hímek szarvat viselnek, melynek hossza elérheti a 7–18 cm-t.

Életmódja

A faj mind éjjel, mind nappal aktív, bár az emberi települések közelében inkább éjszakai életmódot folytat. A hímek territoriális állatok, mirigyváladékukat kövekre és faágakra kenik területük megjelölése céljából. Kedvenc pihenőhelyük a talajszinttől kiemelkedő magaslaton helyezkedik el, ahonnan territóriumukat szemmel tarthatják. A nőstények ezzel ellentétben a rejtőzködésre alkalmas helyeket kedvelik. A faj sikere abban rejlik, hogy képes a legkülönbözőbb élőhelyeken megmaradni, és a körülményekhez, valamint a rendelkezésre álló táplálékhoz alkalmazkodni.

Táplálkozása

Étrendje széles, a növények levelei, virágai és gumói mellett elfogyasztja a rovarokat, békákat, kisebb madarakat és még a dögöt is. Mindaddig, amíg a növényi táplálék elegendő számára, víz nélkül is elél, mivel a szükséges vízmennyiséget a növényekből szerzi meg. Az esős évszakban gyakran egyáltalán nem iszik, a vizet gyümölcsökből szerzi meg. A gyümölcsöket gyakran olyan fák alatt találja, melyeken majmok élnek.

Szaporodása

A hímek 12 hónapos korukban, a nőstények 8-10 hónapos korukban érik el ivarérettségüket. A pusztai bóbitásantilop párzási időszaka egész évben tart. A nőstény 6-7 hónapos vemhesség után egy borjút ellik.

További információk

Portré

• ITIS szerinti rendszer besorolása
• Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963-86092-0-6 (Bővíthető mappa)
• Animal, Smithsonian Institution, 2005, pg. 250
• "Collins guide to African wildlife", Peter C. Alden, Richard D. Estes, Duane Schlitter, Bunny Mcbride, Harper Collins publishers, September 2004
• "Dorling Kindersley Mammal handbook", Editorial consultant; Juliet Clutton-Brock, Dorling Kindersley limited, 2002
• www.ultimateungulate.com
• Sylvicapra grimmia in Mammal Species of the World. Wilson, Don E. & Reeder, DeeAnn M. (Editors) 2005. Mammal Species of the World – A Taxonomic and Geographic Reference. Third edition. ISBN 0-8018-8221-4.