Főmenü megnyitása

Rákoshegy egykor önálló település volt, jelenleg Budapest XVII. kerületének része. Rákoshegy maga pedig Felső-Rákoshegy, Alsó-Rákoshegy, Zsuzsanna-telep, Helikopter lakópark és Nagyhangács városrészekből áll össze.

Rákoshegy
A rákoshegyi evangélikus templom
A rákoshegyi evangélikus templom
Egyéb elnevezés: Hegy
Közigazgatás
Település Budapest
Kerület XVII.
Alapítás éve1892
Városhoz csatolás 1950
Irányítószám 1174
Népesség
Teljes népesség9799 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Rákoshegy (Budapest)
Rákoshegy
Rákoshegy
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 05″, k. h. 19° 14′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 05″, k. h. 19° 14′ 38″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákoshegy témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Rákoskeresztúrtól délre található. Határai: Széchenyi utca a Táncsics Mihály utcától - Ferihegyi út - Ásvány utca - a MÁV újszászi vonala - Budapest főváros határa - a XVII. és a XVIII. kerület közigazgatási határa - a X. és a XVII. kerület közigazgatási határa - a MÁV újszászi vonala - Táncsics Mihály utca - a Táncsics Mihály utca és Flamingó utca közötti telkek belső határvonala a Flamingó közig - 578. utca a Táncsics Mihály utcáig.


TörténeteSzerkesztés

A terület a 20. század elejéig Rákoskeresztúrhoz tartozott és a Podmaniczky család tulajdonában volt. 1890-ben kezdődtek a parcellázások, miután a család a „rákosokra” kiterjedő itteni birtokukat vállalkozóknak adták el.

A mai Rákoshegy területét Fuchs Ignác vette meg és feleségéről Zsuzsánna-telepnek nevezte el. 1892-ben épült fel az első ház. A parcellázott házhelyek nagyon olcsók voltak, így Rákoshegy gyorsan benépesült. Hamarosan vasúti megállóhely is létesült Rákoskeresztúr-Kavicsbánya néven, ami 1913. május 1-jén a vasúti menetrendben Rákoshegyre módosult.

A lakosság gyors növekedése szükségessé tette egy iskola megnyitását. 1908-ban kezdődött meg a tanítás Tóth Terézia magániskolájában. Rákoshegy 1921-ben (1922. január 1-jei hatállyal) különvált Rákoskeresztúrtól és önálló nagyközséggé alakult. 1937 májusában dr. Haász István tábori püspök szentelte fel az Irsy László[2] építész tervei alapján épült templomot Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére.

Rákoshegyet 1950. január 1-jével – számos fővároskörnyéki településsel együtt – Budapesthez csatolták.

Rákoshegy legújabb része a Helikopter lakópark, amelynek területét 2003-ban parcellázták fel. A terület nevét és utcái bokor-elnevezését a magyar repüléstörténet ihlette, ami a közeli Rákos-mezőn zajlott, így minden közterület vagy a hőskor magyar pilótáinak a nevét, vagy más, a repüléshez kapcsolódó elnevezést visel.

LátnivalókSzerkesztés

VíztoronySzerkesztés

Az 1910-es évek elején épült ki a vezetékes vízhálózat, aminek részeként épült meg 1912-ben az akkori Kossuth Lajos utcában (ma Kép utca) a 35 méter magas rákoshegyi víztorony.[3] A vasbeton-szerkezetű víztorony 240 m³-es tartályának alja az utca szintje felett 25 méterrel van, így a torony átlag három bar nyomást biztosított a vezetékben. A város fejlődése során megnövekedett igényt ez a nyomás már nem tudta ellátni, ezért az akkor már állami tulajdonban lévő épület kezelője, a Fővárosi Vízművek Vállalat úgy döntött, hogy a Rákos-patak partján új, erősebb szivattyúkat telepít, s gépi erővel biztosítja a (6-10 baros) víznyomást. A víztoronyra ezt követően már nem volt szükség. A magára hagyott épület a Rákoshegyi Polgári Kör javaslatára ismét a helyi Önkormányzat tulajdonába került. 1995-ben az 50/1995. számú rendelettel helyileg védett műemlékké nyilvánították. A polgári kör pályázati úton elnyert összegből újjáépítette a tartály alatti faszerkezetű pódiumot, s így a nagyközönség számára is megnyithatta a tornyot. Az utcaszinttől 20 méter magasan lévő pódiumról páratlan körpanoráma tárul annak szeme elé, aki vállalja, hogy a 106 csigalépcsőfokon felkapaszkodik a kilátóteraszhoz.

Katolikus templomSzerkesztés

 
A katolikus templom

Rákoshegy Rákoskeresztúrhoz tartozott egyházilag. Kezdetben télen az óvodában miséztek, nyáron pedig a kertben. Egy helyi lakos, Toldy Lászlóné 1924-ben alapítványt tett templomépítés céljára. Az alapítvány összege 100 ezer korona volt. Templomát Irsy László építész-tanár tervezte. Alapkövét 1934-ben helyezték el és 1937 májusában Dr. Haász István tábori püspök szentelte fel. (660 m²). A templomot építő plébános Dr. Béky László esperes a templomszentelést már nem érhette meg. Egy hónappal az ünnepség előtt hunyt el, emlékét a templomkertben a szentély mögötti feszület talapzatán látható márványtábla őrzi. A híveket ekkor még Rákoskeresztúr gondozta lelkileg az utód, Richter József keresztúri plébános vezetésével. 1941-ben alakult meg az önálló lelkészség, majd pedig 1948-tól plébánia lett.

Bartók-zeneházSzerkesztés

A mai Hunyadi u. 50-es szám alatt található épületben élt 1912 és 1920 között Bartók Béla. Emlékét egy állandó kiállításon kívül az épület „zeneházként” (zeneközpontú közösségi térként) történő hasznosítása is őrzi. 2012-ben (halála után egy évvel) Petrovics Emil zeneszerzőnek is nyílt egy állandó emlékszobája a lánya által adott emléktárgyakból, könyvekből és egyéb adományokból.

Erdős Renée HázSzerkesztés

A teljes hivatalos nevén Erdős Renée Ház, Kiállítóterem és Helytörténeti Gyűjtemény egy kulturális intézmény, amely Erdős Renée írónő egykori lakóháza volt. Az írónő 1927-től 1944-ig lakott a házban, amely ma állandó helytörténeti kiállítása mellett időszaki művészeti kiállításoknak is a helyszíne, valamint eredeti formájában látható benne az írónő dolgozószobája is. Az épület falán az írónő halálának 50. évfordulóján, 2006. július 9-én emléktáblát helyeztek el.

A Wikimédia Commons tartalmaz Rákoshegy témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a KSH 2001-es népszámlálási adatai
  2. Magyar életrajzi lexikon - Irsy László
  3. Kép a víztoronyról (panoramio.com). [2016. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 15.)

ForrásokSzerkesztés

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 346. o. ISBN 963-05-6411-4  
  • Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter kiadó ISBN 963-9469-06-8
  • XVII. kerületi Kisokos 2004/3. sz. térképmelléklete