Rózsadomb (Szlovákia)

község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. február 13.

Rózsadomb (1899-ig Bodruzsal, szlovákul: Bodružal, ukránul: Bodružal) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Rózsadomb (Bodružal)
Szent Miklós fatemplom
Szent Miklós fatemplom
Rózsadomb címere
Rózsadomb címere
Rózsadomb zászlaja
Rózsadomb zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rangközség
Első írásos említés1600
PolgármesterDušan Zelizňák
Irányítószám090 05
Körzethívószám00421 (0) 54
Forgalmi rendszámSK
Népesség
Teljes népesség60 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség8 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság359 m
Terület7,24 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 22′ 11″, k. h. 21° 42′ 24″49.369722°N 21.706667°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 11″, k. h. 21° 42′ 24″49.369722°N 21.706667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsadomb témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A község látképe

Felsővízköztől 16 km-re északkeletre, a Ladomér-patak alatt található.

Története

szerkesztés

A falu 1573 és 1598 között keletkezett a makovicai uradalom területén. 1600-ban „Bedruczoua” alakban említik először. 1618-ban „Bodrudsa”, 1786-ban „Bodrussal” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1787-ben 22 házában 149 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BODRUZAL. Orosz falu Sáros Vármegyében, földes Ura Gróf Áspermont Uraság, e’ helységnek leg inkább legelőjében, és fájában áll java, földgye sovány, melly miatt negyedik Osztálybéli.[2]

1828-ban szintén 22 háza volt 181 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak. A 19. század közepétől sok lakója kivándorolt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bodruszal, orosz falu, Sáros vármegyében, Duplin fiókja, 8 r. 173 g. k., 10 zsidó lak. Gör. szentegyház. A makoviczi urad. tartozik. Ut. p. Komarnik.[3]

A 20. század első felében lakói a mezőgazdasági munkások mellett főként favágók, fuvarosok voltak. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

1944-ben a felszabadító harcok során jelentős károk érték a települést.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 155, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 59 lakosából 47 szlovák és 10 ruszin volt.

2011-ben 59 lakosából 29 szlovák és 12 ruszin.

Nevezetességei

szerkesztés

További információk

szerkesztés