Rakasdia

falu és községközpont Romániában, Krassó-Szörény megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 23.

Rakasdia, 1910 és 1918 között Rakasd (románul: Răcășdia, régen Răcăștia, helyi nevén Răcăștii) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Rakasdia (Răcășdia)
Rakasdia címere
Rakasdia címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségRakasdia
Rangközségközpont
Irányítószám327315
SIRUTA-kód53684
Népesség
Népesség1549 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság12
Népsűrűség26,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Terület58,29 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 00′, k. h. 21° 37′45.000000°N 21.616667°EKoordináták: é. sz. 45° 00′, k. h. 21° 37′45.000000°N 21.616667°E
SablonWikidataSegítség

Oravicabányától hat km-re délnyugatra fekszik. Határának 86%-a szántó, 9%-a legelő.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét a rákokról vette, amelyekben patakjai hajdan állítólag bővelkedtek. A falu régi pecsétje egy rákot ábrázolt. (A rák neve románul is rac.) Történeti névalakjai: Rakastia (1569), Rakustia (1717), Rakastie (1749), Rakasztia (1785), Rakasdia (1828).

Története

szerkesztés

A helyi hagyomány szerint a falut hét Olténiából érkezett pásztor családja alapította.

1880-ig Krassó, attól kezdve Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1822 és 1836 között járási székhely volt. 1717-ben 125, 1823-ban 373 házból állt. Határát kezdetben bükkösök és tölgyesek borították, amelyeket lassanként kiirtottak.

1845 és 1848 között az ortodox egyházközség anyakönyveit magyarul vezették.

1854-ben a falut érintve épült meg az OravicaBáziás vasútvonal. 1855-től határának nagy részét a StEG birtokolta.

A 20. század elején a Nagy-patakon kilenc vízimalom működött, amelyek családi társulásokhoz tartoztak. 1904-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[1] 1913-ban ide helyezték át a korábbi zsámi járás székhelyét.[2]

Népessége

szerkesztés
  • 1851-ben 1319 ortodox és 10 római katolikus lakosa volt.[3]
  • 1910-ben 2985 lakosából 2889 volt román, 32 magyar és 30 német anyanyelvű; 2918 ortodox és 54 római katolikus vallású. Ekkoriban lakosai körében már divatozott az egykézés.[4]
  • 2002-ben 1737 lakosából 1437 volt román, 275 cigány és 12 magyar nemzetiségű; 1534 ortodox, 108 baptista, 34 pünkösdista és 19 római katolikus vallású.

Látnivalók

szerkesztés
  • Barokk ortodox temploma 1770 és 1778 között épült, a lugosi kéttornyú ortodox templom hatása alatt.[5] 1903-ban újjáépítették.
  1. Belügyi Közlöny 1904, 566. o.
  2. Emilian Novacoviciu: Amintiri din viața. Oravița, 1931, 33. o.
  3. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára[halott link]
  4. Nicolae M. Popescu: Prin Banatul Timișoarii (București, 1919), 53. o.
  5. Nicolae Sabău: Metamorfoze ale barocului transilvan, vol. 1, Sculptura. Cluj-Napoca, 2002, 190. o.

További információk

szerkesztés