Wikipédia

Rauf Fico

albán politikus, diplomata

Rauf Fico bég, albánul Rauf Bej Fico (Szanaa, 1881. március 13. – Tirana, 1944. január 23.)[1] albán politikus, diplomata. Oszmán birodalmi köztisztviselői karrierjét követően az 1920-as évektől Amet Zogu politikájának támogatója volt. 1921-ben két hétig, majd 1930-ban nyolc hónapig volt Albánia belügyminisztere, 1929–1930-ban pedig másfél éven át irányította a külügyi tárcát. 1926 és 1939 között több állomáshelyen látta el hazája diplomáciai képviseletét.

Rauf Fico
Született1881. március 13.
Szanaa
Elhunyt1944. január 23. (62 évesen)
Tirana
Állampolgárságaalbán
Foglalkozása
  • politikus
  • diplomata
Albánia belügyminisztere
Hivatali idő
1921. december 12. – 1921. december 24.
MiniszterelnökIdhomene Kosturi
ElődLuigj Gurakuqi
UtódAmet Zogolli
Albánia külügyminisztere
Hivatali idő
1929. április 18. – 1930. november 3.
Miniszterelnök
  • Koço Kota
  • Pandeli Evangjeli
    • ElődMilto Tutulani
    UtódPandeli Evangjeli
    Albánia belügyminisztere
    Hivatali idő
    1930. március 6. – 1930. november 3.
    MiniszterelnökPandeli Evangjeli
    ElődKoço Kota
    UtódMusa Juka
    Rauf Fico aláírása
    Rauf Fico aláírása
    A Wikimédia Commons tartalmaz Rauf Fico témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Életútja szerkesztés

    Gjirokastrai származású muszlim családban született a jemeni Szanaában. Középfokú tanulmányait az észak-albániai Szkutari (ma Shkodra) oszmán iskolájában végezte el, majd 1903-ban a konstantinápolyi Mekteb-i Mülkiyén szerzett közigazgatási oklevelet.[2] Végzése évében a janinai váli hivatalába osztották be. 1906-ig dolgozott ott, amikor kinevezték az epiruszi Konicse (ma Kónica(wd)) kajmakámjává. 1909-től rövid ideig Himara és Marglics (ma Margaríti), 1910–1911-ben az Ankara melletti Jabanabad (ma Kızılcahamam(wd)), 1911–1912-ben pedig a macedóniai Kircsova (ma Kicsevo) kajmakámi tisztségét töltötte be. 1912–1913-ban a Kajszeri szandzsák adminisztrációjának élén állt mutesarifként.[3] Köztisztviselői pályafutásával párhuzamosan az ifjútörök mozgalom politikáját támogatta, 1908-ban rövid időre a hatóságok Ankarába internálták. 1908 novemberében részt vett az egységes albán ábécé kérdésében döntő manasztiri kongresszuson.[4]

    1913-ban bekapcsolódott az előző év végén függetlenségét kikiáltó Albánia politikai életébe. Először rövid ideig a vlorai Qemali-kormány külügyminisztériumának tanácsosa, majd 1913 novemberétől 1914 januárjáig Berat prefektusa volt. 1914 márciusától Turhan Përmeti kormányfő kabinetfőnökeként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan a szerb területekről Albániába menekült muszlim albánok ügyeit intéző Muhaxhir Bizottság elnöki tisztét is betöltötte, rövid ideig pedig Vlora alpolgármestere volt. Az első világháború éveiben, 1916 februárjától 1919. január 12-éig Tirana alprefektusi tisztét töltötte be, nevéhez fűződik az első tiranai árvaház megszervezése és 1917. novemberi megnyitása.[5]

    1920-tól 1923-ig ismét az albán belügyminisztériumban végzett tanácsadói munkát. Ezzel párhuzamosan az 1921. decemberi sorozatos kormányválságok időszakában két héten keresztül, 1921. december 12-e és december 24-e között Idhomene Kosturi kormányának belügyminisztere volt.[6] 1922 novemberétől rövid ideig Shkodra prefektusa volt. 1923-tól 1928-ig az albán nemzetgyűlés képviselőjeként politizált, időközben 1924 decemberétől egy hónapon át Vlora ügyvivő prefektusi tisztét is ellátta.[7] 1925-ben ő vezette azt a korrupciós bizottságot, amelynek vizsgálata végül Myfit Libohova pénzügyminiszter lemondásához vezetett.[8] 1926 februárjában indult diplomáciai pályafutása, 1928 júliusáig Albánia Szófiába is akkreditált ankarai követe volt, 1928–1929-ben pedig Belgrádban képviselte hazája érdekeit.[9]

    Az Albán Királyság(wd) kikiáltását követően hivatalba lépő Koço Kota kormányában 1929. április 18-ától vezette a külügyi tárcát.[10] A kabinet feloszlását követően második kabinetjét 1930. március 6-án megalakító Pandeli Evangjeli is bizalmat szavazott neki, és 1930. november 3-áig folytathatta a külügyminiszteri munkát, ezzel párhuzamosan ügyvivőként a belügyi tárcát is irányította. 1930. novemberi lemondásához az vezetett, hogy az Albániában politikai-gazdasági hegemóniára törekvő olasz vezetés nem bízott a személyében.[11] Fico indulatos ember hírében állt, diplomatához képest könnyen elragadták indulatai és az indiszkréció sem állt távol a személyétől. A lemondását követően adott egyik interjújában például teljes nyíltsággal beszélt az olasz politikai vezetők elviselhetetlen arroganciájáról és tisztességtelenségéről (jóllehet, később az olasz diplomácia nyomására helyreigazítást kért az újságtól).[12]

    1932-ben visszatért belgrádi állomáshelyére, és 1937-ig volt a jugoszláv fővárosban albán követ. 1937 decemberétől 1938 júliusáig Albánia athéni követe volt. Ezt követően kinevezték az akkor megszervezett berlini albán legátus első vezetőjének, megbízólevelét 1938. november 21-én nyújtotta át Adolf Hitlernek a berchtesgadeni Berghof(wd) rezidencián. Albánia 1939. április 7-ei megszállását követően júliusban diplomáciai megbízatása megszűnt, hazatérését követően pedig a megszálló hatóságok – Mehdi Frashëri és Lef Nosi társaságában – Olaszországba internálták.[13]

    Szabadságát 1943-ban, Olaszország kapitulációját követően nyerte vissza, ezután hazatért Albániába. 1943 novemberében részt vett az Abaz Kupi vezette legitimista Törvényesség megalapításában.[14] Néhány hónappal később, 1944. január 23-án, hatvankét éves korában hunyt el Tiranában.[15]

    Jegyzetek szerkesztés

    1. ↑ Dervishi 2012 :122–123.; Elsie 2013 :139–140.
    2. ↑ Dervishi 2012 :122.; Elsie 2013 :139.
    3. ↑ Dervishi 2012 :122–123.; Elsie 2013 :139.
    4. ↑ Elsie 2013 :139.
    5. ↑ Dervishi 2012 :123.; Elsie 2013 :139–140.; Bakiu 2014 :160., 176.
    6. ↑ Dervishi 2012 :14., 123.
    7. ↑ Dervishi 2012 :123.; Elsie 2013 :140. (nemzetgyűlési képviselőségét tévesen az 1924–1928 közötti évekre teszi).
    8. ↑ Elsie 2013 :140.
    9. ↑ Dervishi 2012 :123.; Elsie 2013 :140.
    10. ↑ Dervishi 2012 :21. • Pearson 2004 :306. és Elsie 2013 :140. szerint Fico 1929. január 14-én, Iliaz Vrionit váltva lett külügyminiszter. Levéltári adatok alapján az 1929. január 16-án leváltott Vrioni helyébe valójában ügyvivőként Milto Tutulani lépett, és Fico kinevezéséig ő vezette a tárcát. Vö. Dervishi 2012 :21.
    11. ↑ Pearson 2004 :314.; Dervishi 2012 :21–22., 123.; Elsie 2013 :140.
    12. ↑ Fischer 2012 :201.
    13. ↑ Dervishi 2012 :123.; Elsie 2013 :140.
    14. ↑ Dervishi 2012 :123.; Elsie 2013 :140.
    15. ↑ Dervishi 2012 :123.

    Források szerkesztés

    • ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018  
    • ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
    • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
    • ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
    • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rauf_Fico&oldid=26526109”