Főmenü megnyitása

Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal

vasútvonal Bulgáriában

A Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal normál nyomtávolságú, villamosított vasútvonal Bulgáriában Rusze és a vasúti csomópont Kaszpicsan között.

Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal
Szenovo vasútállomás
Vonalszám:9
Hossz:137 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:25 kV 50 Hz ~
Üzemeltető:
  • BDŽ
  • Bulgarian Railway Company A.D.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon BHF.svg Rusze
BSicon HST.svg Rusze-Tovarna
BSicon hSTRae.svg
BSicon ABZg+l.svg Nemzeti Közlekedési Múzeum és iparvágány felé
BSicon BHF.svg Rusze-Razpredelitelna
BSicon ABZgl+l.svg Duna híd ( Románia), Rusze-Szever és iparvágányok felé
BSicon BHF.svg Obrazcov Csiflik
BSicon HST.svg Cservena Voda
BSicon HST.svg Jasztrebovo
BSicon HST.svg Vetovo
BSicon HST.svg Krivija
BSicon BHF.svg Szenovo
BSicon BHF.svg Prosztorno
BSicon HST.svg Rakovszki
BSicon BHF.svg Razgrad
BSicon HST.svg Jaszenovec
BSicon BHF.svg Szamuil
BSicon ABZgl.svg 91 Szilisztra felé
BSicon BHF.svg Viszoka Poljana
BSicon HST.svg Bajkovo
BSicon BHF.svg Hitrino
BSicon SKRZ-Au.svg 7-es főút
BSicon HST.svg Kamenyak
BSicon HST.svg Velino
BSicon HST.svg Pliszka
BSicon SKRZ-Au.svg A2-es autópálya
BSicon ABZg+r.svg 2 Szófia felé
BSicon BHF.svg Kaszpicsan
BSicon STR.svg 2 Várna felé

TörténelemSzerkesztés

A Rusze–Kaszpicsan szakaszt 1866. november 7-én adták át a Rusze–Várna vasútvonal részeként.[1] Jelentőségét az adta, hogy a két kikötőváros között jelentősen lerövidítette a korábban a Duna-deltán át vezető kereskedelmi utat.[2] Egy 1864-es döntés alapján egy brit konzorcium építette, melynek William Gladstone brit politikus, valamint a Barkley fivérek építőmérnöki cége is tagja volt.[3] Ez volt az első vasútvonal az Oszmán Birodalom[4] és egyben a mai Bulgária területén.[1] Ennek állít emléket a ruszei Nemzeti Közlekedési Múzeum(wd) az ország első vasútállomásán, mely már nem a fővonalon fekszik: a Duna híd 1954-es átadásához kapcsolódóan a nyomvonalat áthelyezték, és megépült az új Rusze vasútállomás.

 
A mai, 1955-ben átadott Rusze vasútállomás

A vasútvonal eredeti célja a Közép-Európa és Konstantinápoly közötti út lerövidítése volt, a Duna északkeletre forduló alsó folyásának kihagyásával, gazdasági megalapozottságát azonban hamar elvesztette a dunai kikötők fejlesztése és a közvetlen Bécs–Konstantinápoly vasútvonal megépítésének bejelentése következtében. 1883-ban az angolok nyomást gyakoroltak Bulgáriára a vasútvonalra szóló vételi kötelezettség érvényesítése érdekében; Dragan Cankov(wd) miniszterelnök végül bele is egyezett, hogy 50 millió frankot fizessenek érte. Ezt azonban a konzervatívok és a liberálisok is élénken ellenezték, és az 1884-es választások egyik fő témájává vált, végsősoron Cankov bukásához vezetve. Az utódja, Petko Karavelov(wd) által beterjesztett[5] 1885-ös vasúti törvény értelmében az állam teljesen átvette a vasút fejlesztését és működtetését, ezzel létrejött a Bolgár Államvasutak.[1] A Rusze–Várna vonalat végül 1888. augusztus 10-én vásárolta ki az állam a britektől.[3][2]

 
Az Orient expressz útvonalváltozatai 1883 és 1914 között

A kezdeti időszakban, 1883 és 1888 között ezen a vonalon közlekedett az Orient expressz Bukarest felől (Gyurgyevó és Rusze között az utasoknak komppal kellett átkelni a Dunán, a túlparton egy másik szerelvényre átszállva); Várnától – vasútvonal hiányában – hajón kellett továbbutazni. 1889-től, a BelgrádSzófia–Konstantinápoly vasúti kapcsolat kiépülését követően ezt a szerepét elvesztette.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c About BDZ EAD (angol nyelven). Bolgár Államvasutak, 2019. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  2. a b Bozhidara Georgieva: Bulgaria's remarkable railway stations (angol nyelven). Vagabond, 2012. március 16. (Hozzáférés: 2019. május 15.)
  3. a b Alin Lupulescu: BDZ celebrates 125 years of existence (angol nyelven). RailwayPro, 2010. augusztus 11. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  4. Ruse (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2019. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
  5. R. J. Crampton. Bulgaria, Oxford History of Modern Europe (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press, 114–115. o.. ISBN 9780191513312 (2007). Hozzáférés ideje: 2019. április 6. 

További információkSzerkesztés