Sárgacsőrű nyűvágó
A sárgacsőrű nyűvágó (Buphagus africanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nyűvágófélék (Buphagidae) családjába tartozó faj.[1]
_on_zebra.jpg)
Nemének a típusfaja.
Előfordulása szerkesztés
A sárgacsőrű nyűvágó előfordulási területe a Szaharától délre lévő térségek, Szenegáltól egészen Szudánig. Afrika keleti részén ritkább, mint rokona a vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus), azonban ott ahol mindkét madár megtalálható, a sárgacsőrű faj a dominánsabb.
Alfajai szerkesztés
- Buphagus africanus africanus
- Buphagus africanus langi
Megjelenése szerkesztés
A fej-testhossza 20 centiméter. A feje és háti része olajbarna, a torkától a hasáig világosbarna vagy sárgásbarna, míg a farokalatti része ennél is világosabb árnyalatú. A szürke lábai erősek. A felnőtt csőrének töve sárga, a vége vörös; míg a fiatalé egészben barna színű.[2] Röpte erőteljes és egyenes. Sziszegő és károgó hangokat hallat.
Életmódja szerkesztés
A szavannák egyik madara. Nyűvágóként a szavanna nagytestű patás emlősein, vagy azok közelében él. Az állatok élősködő ízeltlábúival táplálkozik. Gyakran antilopokon, mint például a csíkos gnún (Connochaetes taurinus) is látható. Egy felnőtt madár naponta, akár 100 nőstény Boophilus decoloratus kullancsot (Ixodidae), vagy 13 ezer lárvát szed össze. Azonban a legkedveltebb tápláléka a vér;[3] ezt megkapja a jól táplált kullancsokból, de az emlősök sebeiből is, melyeket folyton csipeget.[4] Az emlősállatok megtűrik ezt a viselkedését.[3]
Szaporodása szerkesztés
A fészkét faodvakba készíti és emlősök szőrzetével béleli ki. A fészekalj általában 2-3 tojásból áll. A szaporodási időszakon kívül nagy és hangos csapatokba verődik. A nem költő madarak gyakran gazdaállataikon pihennek.
Képek szerkesztés
-
A madár -
-
zsiráfon és -
.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 'Buphagus africanus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
- ↑ 747 Yellow-billed Oxbecker, Roberts Birds of South Africa, Illustrated by Lighton, N. C. K.; Newman, K.; Adams, J.; Gronvöld, H, 4th, The Trustees of the John Voelcker Bird Book Fund, 534. o. (1978)
- ↑ a b Feare, Chris J..szerk.: Christopher Perrins: Starlings and Mynas, Firefly Encyclopedia of Birds. Firefly Books, 530–533. o. (2003). ISBN 1-55297-777-3
- ↑ Dr John Capinera. Insects and Wildlife: Arthropods and their Relationships with Wild Vertebrate Animals. John Wiley & Sons, 538–. o. (2011. szeptember 13.). ISBN 978-1-4443-5784-4
Források szerkesztés
- Birds of The Gambia by Barlow, Wacher and Disley, ISBN 1-873403-32-1
- Starlings and Mynas by Feare and Craig, ISBN 0-7136-3961-X
- Zuccon, Dario; Cibois, Anne; Pasquet, Eric & Ericson, Per G.P. (2006): Nuclear and mitochondrial sequence data reveal the major lineages of starlings, mynas and related taxa. Molecular Phylogenetics and Evolution 41(2): 333-344. doi:10.1016/j.ympev.2006.05.007 PMID|16806992 (HTML abstract)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-billed oxpecker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Yellow-billed oxpecker - Species text in The Atlas of Southern African Birds.
- Systema Naturae ed.12: 154.
