Főmenü megnyitása
A Salgótarjánban megfordult turisták száma[1]
Év Ezer fő
2009
  
99
2008
  
110
2007
  
87
2006
  
90
2005
  
70
2004
  
49
2003
  
50
2002
  
80
2001
  
90
2000
  
90

Salgótarján környékén két várral is találkozunk (Salgó és Somoskő vára). A múzeumok a város szívében bújnak meg a turista szemei elől, hiszen a panelépületek között ma már nem nagyon találkozunk az 1960-as évek előtt épített házakkal (kivéve a Vásártér és a Rokkant telep). Itt található Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma, valamint egy csak horgászati célra használt víztározó. A látnivalók főleg a város északi részén találhatók. Délen inkább az ipar hódít teret. 2001 óta található Baglyasalján egy szoborpark ahol a városban a szocializmus idején álló szobrok találhatók. Fontos látnivalók még a templomok és a kulturális intézmények.[2]

Salgó váraSzerkesztés

 
Salgó vára

Salgóbánya kicsiny településének közelében, a Medves (bazaltfennsík) 625 méter magas vulkáni csúcsát koronázza meg Salgó vára, melyet a környéket uraló Kacsics nemzetség tagjai építtettek az 12411242-es tatárjárás utáni időszakban.
A korai vármag mindössze a hegycsúcson álló öregtoronyból és alacsonyabb részén lévő palotaszárnyból állhatott, amit az évszázadok multával, egy félköríves alsóvárral egészítettek ki. A 14. század elején földesurai kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté nagyúr előtt, de annak halála után még időben átálltak – a szétszaggatott országot egyesítő – Anjou Károly király táborába, így megtarthatták váruradalmukat. A nemes család általában a völgybeli jobbágyfalvaikban emelt kúriákban élt, csak háborús veszély esetén keresett menedéket a magasan büszkélkedő várban.

Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeumaSzerkesztés

 
A Bányamúzeum épülete

Nógrád megye barnakőszénterülete legnagyobbrészt a Mátra északi és a Cserhát északkeleti részén található. Három nagy vállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat a szénmedence északi és középső részén termelte a szenet.

A kiállításban a bányász ünnepi viseletek, kiegészítők mellett korabeli szerszámok, világítóeszközök, táró- és aknaképek, üzemi felvételek, térképek, statisztikák és dokumentumok teszik érthetővé a bányászat fejlődését a megyében.

Nógrádi Történeti MúzeumSzerkesztés

1980. október 3-án adták át.[3] A nevében benne van, hogy Nógrád megye történetét mutatja be a kezdetektől, napjainkig. Évente megrendezik itt a Salgótarjáni tavaszi tárlatot. Az 1980-as - 1990-es évek között a múzeumnak nagy híre volt. Sok híres festmény és kép található itt amióta (2001 óta) galéria is üzemel benne[2]

Somoskő váraSzerkesztés

 
A Somoskői vár látképe Szlovákia felől

Somoskő vára a magyar–szlovák országhatárt jelző kerítés túloldalán, a kicsiny település fölé magasodó vulkáni csúcson található.

Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.

A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.

Karancs kilátóSzerkesztés

1989-ben építette az akkori Ipoly-Karancs-Medves Parkerdő Kht.. A kilátót 2003-ban felújították. A régi rozsdás vasszerkezet helyett új került a helyére. A rácsos vaspadló helyett fapadló került a helyére. Az alapozás megújult az eredetileg csak leszúrt vaslábakat lebetonozták.

Radnóti szoborSzerkesztés

Varga Imre alkotása. 1970 és 2001 között volt látható a téren 2007-ben újból visszahelyezték a tér felújításakor.

Báthory István szobraSzerkesztés

Az 1933-ban felavatott Báthory-szobor Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király első magyarországi köztéri szobra. A mű Lengyelország és Magyarország egységére emlékeztet, felállítását Miklóssi Ferdinánd Leó egyesületi elnök kezdeményezte a Magyar–Lengyel Egyesület nevében. A város szülötte, Bóna Kovács Károly szobrász készítette.

KálváriaSzerkesztés

1949-ben avatták fel a Pipishegy déli lejtőjénél a Karancs-völgye felé tartó katlan szélén. Itt található a trianoni emlékmű (az úgynevezett Magyar Feltámadás Barlang[4]), egy kisebb kereszt és a 12 stáció. 1991-ben kiemelt látnivalóvá nyilvánították és maga a pápa is felszentelte az emlékművet. 1979-re a területet benőtte a gaz és az akác. 1991-ben kezdték a terület restaurációját. 2006-ra újra begazosodott a terület. 2008-ban újabb restaurációt hajtottak végre és új kereszt került a régi fakereszt helyére.

Tó-strandi VíztározóSzerkesztés

1958-ban építették hogy a Belina-patakot felduzzasszák és vízi energiát használjanak fel belőle. Ez nem valósult meg. Ma már horgászati és turistacélként szolgál.

Csillagászati obszervatóriumSzerkesztés

 
A salgótarjáni obszervatórium

1984-ben építették a Beszterce-lakótelep feletti hegyen.[5]

VárosházaSzerkesztés

Az első épületet 1922-ben építették fel barokk stílust utánozva. 1945-ben kisebb átépítést végeztek rajta. 1966-ban a városközpont átépítésekor egy új épületet terveztek, a régi helyére pedig egy áruház épült.

Az új épület 1982 és 1985 között épült. Az épület L alakban helyezkedik el. Nyolc emelet magas, elhelyezkedése merőleges a Litkei útra és a vasútra.

ForrásokSzerkesztés

  1. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla. A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán, 1. átd. kiadás, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (Eger) (2007). ISBN 978-963-87289-2-0 
  2. a b Salgótarjáni Tourinform Iroda
  3. Kép alul a szöveggel[halott link]
  4. A salgótarjáni Kálvária (GCSTKA). Geocaching, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2018. július 23.)
  5. 25 éves a salgótarjáni obszervatórium. [2009. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 30.)