Főmenü megnyitása

Az Sd.Kfz. 234 Schwere Panzerspähwagen egy német gyártmányú páncélgépkocsi volt a második világháború alatt. Különböző változataiból összesen mintegy 478 példány épült 1943 és 1945 között. Kialakítása, technikai megoldásai számos modern kerekes harcjárművön visszaköszönnek.

Sd.Kfz. 234
Az Sd.Kfz.234 páncélgépkocsi
Az Sd.Kfz.234 páncélgépkocsi

Fejlesztő ország Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság6,02 m
Szélesség2,36 m
Magasság2,10 m
Tömeg 10 500 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 9-30 mm
Elsődleges fegyverzet

(Puma) 1 × 5 cm L/60 KwK 39/1 típusú löveg
(234/1) 1 × 2 cm L/55 KwK 38 típusú gépágyú
(234/3) 1 × 7,5 cm L/24 K51 típusú löveg

(234/4) 1 × 7,5 cm L/46 PaK 40 típusú löveg
Másodlagos fegyverzet 1 × 7,92 mm-es MG34-es géppuska
Műszaki adatok
Motor 14,825 cm³ Tatra 103 V12 dízelmotor
Teljesítmény 157 kW (210 LE)
Felfüggesztés futómű
Sebességműúton 85, terepen 30 km/h
Hatótávolságműúton 1000, terepen 805 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 234 témájú médiaállományokat.

FejlesztéstörténeteSzerkesztés

A német páncélos hadviselés sikerének egyik alapvető feltétele a megfelelő taktikai felderítés volt. Ebben a Luftwaffe repülőgépei mellett fontos szerepet játszottak a páncélos hadosztályok felderítő osztályainak (Aufklärungs-Abteilung) kötelékébe tartozó páncélgépkocsik. Az első, nagyobb példányszámban rendszeresített „nehéz” páncélgépkocsi típusok az Sd.Kfz. 231, Sd.Kfz. 232, valamint az Sd.Kfz. 233 jelzésű 8×8-as meghajtású járművek voltak. A Szovjetunió elleni támadás után ezek a járművek egyre kevésbé feleltek meg a követelményeknek: páncélzatuk és fegyverzetük elégtelen volt, a mozgékonyságuk sem felelt meg az úttalan orosz sztyeppék viszonyainak.

Szükségessé vált egy nehezebb, második generációs páncélgépkocsi-típuscsalád kifejlesztése. A fejlesztéshez 1942-ben kezdtek hozzá. Az új 8×8-as jármű kifejlesztésére a berlini székhelyű Büssing-NAG vállalat kapott megbízást. A páncélgépkocsi erőforrásának szánt 12 hengeres léghűtéses dízelmotor fejlesztésével a Tatra céget bízták meg. Az első próbákra 1942 júniusában került sor. A jármű alapvetően jól vizsgázott, csupán a 220 lóerős Tatra dízelmotorral akadtak problémák: működés közben rendkívül zajos volt, továbbá át kellett alakítani, hogy trópusi körülményeknek is megfeleljen, mivel az első járműveket Észak-Afrikában kívánták bevetni. Ez utóbbi a fejlesztés lassúsága és a háborús helyzet változása (1943. május 13-án az Afrikakorps kapitulált – a németek elvesztették Észak-Afrikát) következtében feleslegessé vált. 1943 nyarára az új nehéz páncélgépkocsi megérett a sorozatgyártásra. A Büssing-NAG vállalat több mint 500 járműre kapott megrendelést. A sorozatgyártás beindítását 1943 júliusára tervezték, ez azonban különböző technikai okokból késedelmet szenvedett, és az első Sd.Kfz. 234-esek csak az év decemberében hagyták el a Büssing-NAG szerelősorait.

Az új járművet a jó terepjáró képesség elérése érdekében – mint már említésre került – négy tengelyesre tervezték, így jól boldogult a keleti front nehézkes terepviszonyai között is. Mind a 8 kerék rendelkezett meghajtással (8×8). Az Sd.Kfz. 234-es a Tatra 103 jelzésű léghűtésű dízelmotorja által maximálisan 85 km/h sebességet érhetett el (aszfaltúton), valamint hátramenetben is képes volt ezt a sebességet elérni. A dízelmotor előnye a nagyobb hatékonyság mellett a jóval alacsonyabb fogyasztás: az Sd.Kfz. 234-es egy tanknyi dízelolajjal (405 liter) akár 1000 kilométert is megtehetett. A többi német páncélgépkocsihoz hasonlóan a jármű mindkét végén kiképeztek egy-egy vezető állást. A tengelyek páronként kormányozhatóak voltak, tehát vagy az első vagy hátsó négy kereket „térítették ki” forduláshoz – annak megfelelően, hogy a vezető az első vagy a hátsó volánnál ült. A jármű páncélvédettsége is kiemelkedő volt kategóriáján belül, aminek következtében tömege elérte a 11,7 tonnát, ami meghaladta minden addigi német páncélgépkocsi súlyát. A páncélzatot a jármű elején 30 mm-es, 35 fokban döntött hengerelt páncéllemezekből alakították ki, ami megfelelő védelmet biztosított a hasonló kategóriájú felderítő járművek (pl: M8 Greyhound, M20) fegyvereivel szemben. Az Sd.Kfz. 234-est három változatban kívánták gyártani. A különféle változatok gyakorlatilag csak fegyverzetükben különböznek egymástól.

TípusváltozatokSzerkesztés

Sd.Kfz. 234/1Szerkesztés

Az első változat az Sd.Kfz. 234/1-es jelölést és a Schwere Panzerspähwagen (2 cm) hivatalos elnevezést kapta. Ezt a változatot arra szánták, hogy a páncélos hadosztályok felderítő alakulatainak gerincét adják. Az Sd.Kfz. 234/1-est egy 2 cm-es KwK 38 gépágyúval és egy, a főfegyverzettől balra elhelyezett, párhuzamosított 7,92 mm-es MG 42 géppuskával fegyverezték fel, amelyeket egy 360 fokban körbeforgatható hatszögletű lövegtoronyban helyeztek el. A lövegtorony felülről nyitott volt, csupán egy drótháló védte a személyzetet a repeszektől és attól, hogy az ellenség esetleg kézigránátot dobhasson a jármű belsejébe. A löveget 70 fokos állásig lehetett felemelni, így szükség esetén az ellenséges légi célok leküzdésére is alkalmas volt. A páncélgépkocsi a 20 milliméteres löveghez rendszerint 480 darab lőszert szállított tíz-lőszeres tárakba töltve. A lőszereket a lövegtorony hátsó részére rögzített két tároló-rekeszben tartották.

Az Sd.Kfz. 234/1-eshez kifejlesztett 2 cm-es KwK 38 típusú gépágyúval felszerelt lövegtornyot később más felderítőjárművekhez, így az Sd.Kfz. 250/9-eshez, illetve az Aufklärungspanzer 38(t)-hez is felhasználták. A háború végéig összesen mintegy 200 Sd.Kfz. 234/1-es páncélgépkocsi épült.

Sd.Kfz. 234/2 „Puma”Szerkesztés

Az Sd.Kfz. 234/1-es 20 mm-es gépágyúja igazság szerint már 1942-ben sem biztosított kellő tűzerőt páncélozott célok leküzdéséhez, és ezzel a Heereswaffenamt szakértői is tisztában voltak. Ezért megrendelték a Sd.Kfz. 234 erősebben felfegyverzett változatát, amely hatékonyan felvehette a harcot a nálánál sokkal nehezebb harckocsikkal is. Így született meg a második világháború legismertebb és leghatékonyabb német páncélgépkocsija, amely az Sd.Kfz. 234/2-es jelölést és a Schwere Panzerspähwagen (5 cm) KwK 39/1 hivatalos elnevezést kapta. A katonák körében a „Puma” elnevezés terjedt el, és habár számos szakirodalom is ezen a néven említi, a „Puma” név soha nem szerepelt egyetlen korabeli hivatalos német okmányban sem. Az Sd.Kfz. 234/2-es teljesen zárt lövegtornyát, amelyben egy 50 mm-es KwK 39/1 típusú L/60-as löveget helyeztek el, még a Krupp cég fejlesztette ki a Panzerkampfwagen II-es harckocsin alapuló „Leopard” felderítő-páncélos számára 1942-ben. A „Leopard”-programot végül törölték, így a számára kifejlesztett lövegtornyot a „Pumák” kapták. A tornyot felszerelték oldalanként 3-3 ködgránátvetővel, valamint egy, a főfegyverzettel párhuzamosított géppuskával. Kétségkívül az Sd.Kfz. 234/2-es volt a második világháború legjobb páncélgépkocsija. Mind mozgékonyságban, mind fegyverzetben, mind pedig páncélvédettségben felülmúlta kortársait. 50 mm-es lövegével a szövetségesek legfőbb felderítő páncélgépkocsijának, az M8 Greyhoundnak a páncélzatát 1500-2000 méterről képes volt áttörni. Bizonyos esetekben (leshelyről, 100 méternél kisebb lőtávolságból) akár a nálánál jóval nehezebb T–34-est is képes volt megsemmisíteni. A „Puma” kifejlesztésének és gyártásának igazából sosem az volt a célja, hogy leváltsák a 20 milliméteres löveggel felfegyverzett Sd.Kfz. 234/1-est, sokkal inkább az, hogy kiegészítsék annak képességeit. A „Pumából” összesen 101 példány készült a Büssing-NAG üzemeiben.

Sd.Kfz. 234/3 „Stummel”Szerkesztés

A korábbi 8×8-as páncélgépkocsikhoz hasonlóan az Sd.Kfz. 234-esnek is kifejlesztették a harmadik, tűztámogató feladatú változatát. Ez a jármű Sd.Kfz. 234/3-as jelölést és a Schwere Panzerspähwagen (7,5 cm) KwK 51 hivatalos elnevezést kapta. Az Sd.Kfz. 234/3-at egy rövid csövű 7,5 cm-es KwK 51 típusú (L/24) löveggel fegyverezték fel, fő feladata pedig a páncélos hadosztályok felderítő osztályainak (Aufklärungs-Abteilung) kötelékében harcoló páncélgránátosok tűztámogatása volt. Mivel a löveget a felülről nyitott küzdőtér elejébe és nem körbe forgatható toronyba építették, csak minimális oldalirányzási szöggel rendelkezett. A löveg lőszer-javadalmazása járművenként 50 darab 75 mm-es gránát volt. A KwK 51-es löveg mellett rendelkezett egy mozgatható állványra erősített géppuskával is. Az Sd.Kfz. 234/3-ast a katonák előszeretettel nevezték „Stummel”-nek, amely általánosan elterjedt név volt a különféle rövid csövű (L/24) 7,5 cm-es löveggel felszerelt tűztámogató harcjárművekre (például: Sd.Kfz. 251/9, Sd.Kfz. 250/8). Az Sd.Kfz. 234/3-asból összesen 88 példány készült 1944 folyamán.

Sd.Kfz. 234/4Szerkesztés

Az Sd.Kfz. 234-esnek létezett egy negyedik változata, amelynek kifejlesztése eredetileg nem szerepelt a tervek között. Megszületését a kényszernek, pontosabban a szovjetek és a nyugati szövetségesek páncélos fölényének köszönhette. 1944 nyarán Adolf Hitler birodalmi kancellár és Führer – aki rajongott a haditechnikáért, és akinek engedélye nélkül semmiféle fegyver fejlesztését és sorozatgyártását nem lehetett elkezdeni – elrendelte, hogy a 7,5 cm-es PaK 40-es páncéltörőlöveget építsék be az új 8×8-as nehéz páncélgépkocsiba. Így született meg az Sd.Kfz. 234/4 jelzésű és Schwere Panzerspähwagen (7,5 cm) PaK 40 hivatalos elnevezésű változat. A páncéltörőlöveget az Sd.Kfz. 234/3-ashoz hasonlóan a felülről nyitott küzdőtér elejében helyezték el. Habár a PaK 40-es lövegpajzsát jelentősen átalakították, méretét csökkentették, a löveggel így is csupán alig pár fokos szögtartományban lehetett irányozni. Az Sd.Kfz. 234/4-es tűzereje és mozgékonysága révén kiváló páncéltörő fegyvernek bizonyult, könnyedén felvehette a harcot szinte bármely korabeli harckocsival. Az első páncélelhárító Sd.Kfz. 234-esek 1944 decemberére készültek el és a háború végéig összesen 89 példány épült.

A légvédelmi változatSzerkesztés

1944 folyamán tervezték egy légvédelmi változat kifejlesztését is, a jármű létjogosultságát a nyomasztóan nagy szövetséges légifölény adta. Mivel a Luftwaffe a repülőgépeit sorra kezdte átfegyverezni a hatékonyabb 3 cm-es MK 103 és MK 108 gépágyúkra, ezért nagyszámú (többnyire használt) 15 mm-es géppuska és 2 cm-es gépágyú szabadult fel. A tervek szerint az Sd.Kfz. 234-es légvédelmi változatát (az Sd.Kfz. 251/21-eshez hasonlóan) 3 darab 20 mm-es MG 151/20-as gépágyúval fegyverezték volna fel, ún. drilling konstrukcióban. A tervekből végül semmi nem valósult meg – a háború véget ért.

Az Sd.Kfz. 234 harctéri alkalmazásaSzerkesztés

Az Sd.Kfz. 234 páncélgépkocsikat elsősorban a páncéloshadosztályok felderítő osztályaihoz (Panzeraufklärungs-Abteilung) osztották be. Egy Panzeraufklärungs-Abteilung rendszerint 4 (kivételes esetben 5) századból állt, amelyekből csupán egy (kivételes esetben kettő) rendelkezett nehéz páncélgépkocsikkal. A páncélgépkocsizó század mellett minden felderítő osztály két Sd.Kfz. 251 és Sd.Kfz. 250 típusú lövészpáncélosokkal felszerelt gránátos századból illetve egy nehéz fegyverzetű századból (páncéltörő lövegek, könnyű tarackok, stb.) álltak. 1944-ben kétféle hadrend volt érvényben a nehéz páncélgépkocsival felszerelt felderítő századok számára:

Panzerspäh-Kompanie Typ A

Törzs:
1 x Sd.Kfz. 234/2
2 x Kübelwagen
4 x (2x2) kleines Kettenkrad (Sd.Kfz. 2)
1.-4. Szakasz (Zug)
Szakaszonként 6 x Sd.Kfz. 234/2

Összesen:

25 x Sd.Kfz. 234/2

Panzerspäh-Kompanie Typ B

Törzs:
1 x Sd.Kfz. 234/1
1 x Kübelwagen
3 x kleines Kettenkrad (Sd.Kfz. 2)
2 x BMW/Zündapp motorkerékpár
1.-3. Szakasz (Zug)
Szakaszonként 6 x Sd.Kfz. 234/1
4. (nehéz) Szakasz (schwere Zug)
6 x Sd.Kfz. 234/3

Összesen:

19 x Sd.Kfz. 234/1
6 x Sd.Kfz. 234/3

A hadrend 1945-ben ismét megváltozott: az Aufklärungs-Abteilungok egy 16 nehéz páncélgépkocsival felszerelt vegyes századot kaptak. Ebben a században, amely a "gemischtes Panzerspäh-Kompanie Typ F" elnevezést kapta 16, különféle típusú páncélgépkocsi szolgált. Ezt az átszervezést részben a gyártás is ellátási nehézségek indokolták: már nem tudták a korábbi hadrend járműigényeit kielégíteni.

A páncélgépkocsik feladatát és bevetési irányelveit Heinz Guderian tábornok hadinaplójában találjuk a legjobban összefoglalva. A német páncélos fegyvernem atyja ez írta 1944. október 1-jén:

  • "A páncélgépkocsi egy gyors, mozgékony, könnyűpáncélzatú, nagy hatótávolságú rádióval és nagy tűzerővel, de gyenge páncélelhárító-képességgel rendelkező harcjármű-típus. Kerekes jármű lévén csak könnyebb terepviszonyok esetén bevethető. Ők az osztály (Aufklärungs-Abteilung) szemei és csak akkor bocsátkoznak harcba, ha az önmagukat kell megvédeni, vagy ha az a felderítő-küldetés végrehajtásához feltétlen szükséges. Rohamlövegként vagy harckocsiként alkalmazni őket szigorúan tilos. Egy felderítő-csoport nem állhat háromnál több járműből."
  • "...Sokat láss, de téged ne lássanak!"
  • "A Panzerspäh-Kompanie feladata a taktikai felderítés. Az egész századot csak akkor szabad egyszerre bevetni, ha a visszavonuló felderítő-csoportot követik, vagy ha az egész század visszavonulását kell fedezni."
  • "Panzeraufklärungs-Abteilung a felderítő tevékenysége által szerez harctéri információt az egész hadosztály számára, ugyanakkor a hadosztály legmozgékonyabb eleme is egyben... Hogy teljesíthesse különleges küldetését, mindig az elsők között kell feltölteni, megerősíteni."

Az Sd.Kfz. 234-esek átlagos bevetése a következő képen zajlott: a páncélgépkocsik 10–15 km mélységben benyomultak az ellenséges vonalak mögé és ott jól álcázott pozícióból "figyeltek-füleltek". Miután rádión lejelentették térségben észlelhető csapatmozgásokat (például 20 páncélos 2 századnyi gyalogsággal támogatva északnyugatnak tart), általában visszavonultak vagy továbbmentek a front egy másik szakaszát is kikémlelni. A páncélgépkocsik személyzete - az előírásokat figyelembe véve - többnyire igyekezett elkerülni a konfrontálódást az ellenséggel. A páncélgépkocsik fegyverzete csupán önvédelemre szolgált, így a személyzet inkább a gyors menekülésben, mintsem egy sikeres tűzharc megvívásában bízhatott.

1943 és 1945 között 478 darab Sd.Kfz. 234 típusú harcjármű készült. Ezzel a mennyiséggel optimális esetben is csak 20 páncélgépkocsikkal ellátott felderítő századot lehetett volna felszerelni, holott egyedül a Heer és a Luftwaffe szárazföldi alakulatainak állományába mintegy 50 Panzeraufklärungs-Abteilung tartozott. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a német felderítő alakulatok jelentős része soha nem alkalmazta ezt a korszerű felderítő páncélost - számos alakulatnál a régebbi típusok (Sd.Kfz. 221, 222, 223, illetve Sd.Kfz. 231, 232, 233) a háború végéig rendszerben maradtak.

Hogy pontosan mely alakulatok kaptak az Sd.Kfz. 234-esekből, azt elég nehéz megállapítani, mivel a ránk maradt német állománytáblák csak űrméret szerint különböztetik meg a különféle nehéz páncélgépkocsi típusokat (például a táblázatokban szereplő schwere Panzerspähwagen (2 cm) egyaránt vonatkozhat az Sd.Kfz. 231-re vagy az Sd.Kfz. 234/1-re)

Egyértelműen csupán az Sd.Kfz. 234/2 esetében állapítható meg, mivel más 5 cm-es löveggel felfegyverzett páncélgépkocsi típus sosem állt rendszerben a Wehrmacht alakulatainál.

Az Sd.Kfz. 234/2 volt az első változat, amely a frontra került. A 2. SS-páncéloshadosztály "Das Reich" az elsők között kapott az új harcjárműből. 1944 februárjában a hadosztályt - a Kampfgruppe Lammerdinget leszámítva - kivonták az orosz frontról és Franciaországba küldték feltöltésre. A Kampfgruppe Lammerding egyik felderítő szakaszának állományában, ekkor két Sd.Kfz. 234/2 és két Sd.Kfz. 222 szolgált. Hogy ez a két "Puma" túlélte-e a keleti front ádáz harcait, és átkerült-e a nyugati frontra, amikor a harccsoport ismét csatlakozott a Franciaországban állomásozó hadosztályhoz 1944 májusában, arról sajnos nem rendelkezünk információval. 1943 végén hozták létre a Birodalom egyik legjobb, legütőképesebb páncéloshadosztályát a Panzer Lehr-t. Hogy az elit jellegét hangsúlyozzák, a hadosztályt a lehető legkorszerűbb fegyverzettel látták el. Ennek megfelelően a Panzer Lehr felderítő osztálya (Panzeraufklärungs-Lehr-Abteilung 130) egy teljesen felszerelt Panzerspäh-Kompanie Typ A típusú páncélgépkocsizó századot kapott, ami 25 db Sd.Kfz. 234/2-es járművet jelentett.

Az 1. SS-páncéloshadosztály "Leibstandarte Adolf Hitler" felderítő osztálya június 15-én csupán 10 darab Sd.Kfz. 234 típusú páncélgépkocsival rendelkezett - az alakulat még feltöltés alatt állt. Ezek nagy valószínűséggel a Sd.Kfz. 234/2 "Pumák" voltak, mivel a Sd.Kfz. 234/1 és az Sd.Kfz. 234/3 változatok gyártása csupán ebben a hónapban kezdődött el.

A Hadsereg (Heer) 2. páncéloshadosztályát is felszerelték Sd.Kfz. 234/2 "Pumákkal", a hadosztály felderítő osztálya (Panzeraufklärungs-Abteilung 2) egy teljes századnyit kapott a típusból.

1944 júniusában három "Pumákkal" felszerelt hadosztály állt készen a szövetségesek támadásának visszaverésére: 2. Panzer Division, "Panzer Lehr" Division, 1. SS-Panzer Division "LSSAH".

A Panzer Lehr hadosztály felderítő osztálya vezette az offenzíva visszaverésére indított támadó éket 1944. június 8-9-én.

A Panzeraufklärungs-Abteilung 2 (2. Panzer Division) Sd.Kfz. 234/2-ei ütköztek meg először a szövetségesekkel, amikor június 13-ának éjjelén Caumont térségében rátámadtak az amerikai 26. gyaloghadosztály egyik alakulatára.

Az 1. SS-Panzer Division "LSSAH" hadosztály "Pumáinak" harci tevékenységéről nem áll rendelkezésünkre információ.

A németeket 1944 augusztusának végén Falaise-nél körülzárták és habár sikerült kitörni, a hadfelszerelés jelentős része odaveszett. A falaise-i katlanból való kitörést követően 1944. augusztus 22-én a Panzer Lehr hadosztály felderítő osztálya mindössze nyolc darab bevethető Sd.Kfz. 234/2 típusú járművel rendelkezett, az eredeti 25 helyett...

1944 őszére a szövetségesek lendülete megtört, időt hagyva a németeknek, hogy soraikat rendezzék, veszteségeiket pótolják. Ekkorra már az Sd.Kfz. 234/1 és az Sd.Kfz. 234/3 típusú járművek sokkal nagyobb számban álltak rendelkezésre, mint a "Pumák".

A 2. SS-páncéloshadosztály "Das Reich" nem jutott Sd.Kfz. 234/2-esekhez a nyár folyamán, októberében azonban a SS-Panzeraufklärungs-Abteilung 2 gépkocsizó századát teljes egészében Sd.Kfz. 234/1 járművekkel töltötték fel.

A Panzeraufklärungs-Lehr-Abteilung 130 ("Panzer Lehr" Division) legalább hét új Sd.Kfz. 234/2-est kapott az ősz folyamán.

A 12. SS-páncéloshadosztály "Hitlerjugend" 1944 őszén került kapcsolatba először az új nehéz páncélgépkocsikkal. Az alakulat felderítő osztályának gépkocsizó századát (Panzerspäh-Kompanie) októberben 16 darab Sd.Kfz. 234-es páncélgépkocsival, illetve 30 darab Sd.Kfz. 250/9 típusú féllánctalpassal szerelték fel. Az Sd.Kfz. 234-esek nagy része az /1-es és a /2 változatokból kerültek ki, de néhány /3 változatú példány is előfordult köztük.

A fent említett alakulatok mindegyike részt vett az ardenneki támadásban, közülük kettő (Panzeraufklärungs-Lehr-Abteilung 130, Panzeraufklärungs-Abteilung 2) jutott nyugati irányban a legmesszebb.

A magyarországi harcokban részt vevő alakulatok közül az 1., 2., 9., 12. SS-páncéloshadosztályok valamint a Heer 6., 13., 20. páncéloshadosztályai rendelkeztek Sd.Kfz. 234-esekkel (többségében Sd.Kfz. 234/1 ill. Sd.Kfz. 234/3), ezek pontos mennyisége az esetek nagy részében nem ismertek. Amit biztosan tudunk, hogy Magyarországon harcoló 6. páncéloshadosztály 1944. december 30-án 13 db 2 cm-es és 3 db 7.5 cm-es, a 20. páncéloshadosztály pedig 13 db 5 cm-es (Sd.Kfz. 234/2 "Puma") és 3 db 7.5 cm-es nehéz páncélozott felderítő járművel rendelkezett.

A páncéltörő löveggel felszerelt Sd.Kfz. 234/4-esek feltehetőleg sosem harcoltak a magyarországi hadszíntéren. A Csehszlovákiában harcoló alakulatok közül egyedül a 16. páncéloshadosztály rendelkezett ismeretlen számú Sd.Kfz.234-essel (Sd.Kfz. 234/2). A hadosztály Brnóban adta meg magát az amerikaiaknak 1945 májusában.

ForrásSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 234 témájú médiaállományokat.
  • panzerkeil.dre - Jelen szócikk szinte teljes egészében megegyezik a Panzerkeil oldalon megtalálható anyaggal, amelynek Wikipédián történő publikálásához az eredeti cikk szerzője hozzájárulását adta.