Heinrich Suso
Heinrich Suso vagy Seuse (Überlingen, 1295. március 21. – Ulm, 1366. január 25.) középkori német szerzetes, író, misztikus teológus.
| Heinrich Suso | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1295. március 21.[1] Überlingen[1] |
| Nemzetiség | német |
| Elhunyt | 1366. január 25.[1] (70 évesen) Ulm[1] |
| Sírhely | Baden-Württemberg |
| Munkássága | |
| Vallás | római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Suso témájú médiaállományokat. | |
Eckhart tanítványaként gondolatait gyakori extatikus élményeinek elemzésére alapozta.[2] 1831-ben a katolikus egyház boldoggá avatta, ilyen téren ő az egyetlen a késő középkori, három nagy német misztikus közül.[3]
Élete
szerkesztésNémet nemesi családba született.[4] Már 13 évesen, 1308-ban belépett a konstanzi domonkos-rendbe, ahol filozófiai és teológiai tanulmányait végezte.[4] Ájtatosságával, illetve tanulmányaival hamar társainak példaképe lett. Szigorú aszkéta életet élt.[5]
1324 és 1327 között a kölni domonkos studium generale-ba járt, ahol Eckhart mester tanítványa lett.[4] Das Büchlein dér Wahrheit című művével őt védte.[6]
Életéről keveset tudni, annyi azonban bizonyos, hogy visszatérve Konstanzba, 1327-1339 közt lektori tisztségre nevezték ki, ahonnan úgy tűnik, 1329 és 1334 között valamikor eltávolították.[4] Zárdájával 1339-1346 közt a Svájcban levő (Frauenfeld melletti) Diessenhofenba vonult, ahol prior lett.[6] A Konstanz melletti Rajna-szigeten, és 1348-tól az ulmi kolostorban töltötte utolsó éveit.
Gyakori eksztatikus látomásai voltak.[4] Kapcsolatot tartott fenn sok misztikussal, főleg Taulerrel és Elsbeth Stagel domonkos apácával.[6] Hatása különösen erős volt számos női kolostorban, különösen a katherinenthali domonkos kolostorban (Diessenhofen), valamint Tössban, ahol a misztikus Elsbeth Stagel élt.[4]
Művei
szerkesztésElső munkája a Büchlein der Wahrheit (Az igazság kis könyve) volt, amelyet 1328 és 1334 között írt Konstanzban. Ez Eckhart mester tanításának rövid védelme volt, akit eretnekséggel vádoltak. 1330-ban ezt az értekezést és egy másikat eretnekségnek minősítették a domonkos ellenfelek, ami miatt Suso az 1330-ban Maastrichtban tartott domonkos káptalanra utazott, hogy megvédje magát.[7]
Következő műve, a Das Büchlein der ewigen Weisheit (Az örök bölcsesség kis könyve), amely 1328–1330 körül írt,[7] kevésbé spekulatív és gyakorlatiasabb. Valamikor 1334 és 1337 között lefordította ezt a művet latinra, de ezzel jelentősen bővítve a tartalmát, és szinte teljesen új könyvet készített belőle, amelyet Horologium Sapientiae-nek nevezett el.[7] Ebből a latin művéből magyar fordítás-részletek vannak a Nagyszombati kódexben.[8]
Ulmban adta ki Exemplar címen 4 részes munkáját (tartalma: Önéletrajz, Az örök Bölcsességről, Az igazságról, és levelezéseinek a kivonata). Számos levele teljes egészében is fennmaradt, elsősorban az Elsbeth Stagel nevű apácához írottak. Ismeretes több szentbeszéde is.[9]
Munkáit 1482 és 1512 között adták ki először nyomtatva.[1]
Az "In dulci jubilo" (→ Az angyal énekel) karácsonyi dal szövegét neki tulajdonítják.[10]
Hatása
szerkesztésÉvszázadokon keresztül befolyást gyakorolt a teológusokra, a spirituális írókra. Olvasói és tisztelői közé tartozott Kempis Tamás,[11] Canisius Péter,[11] Nicolaus Cusanus vagy Friedrich Spee, Johann Herder.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e Pallas, i. h.
- ↑ Suso, Heinrich nell'Enciclopedia Treccani (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2022. június 24.)
- ↑ Bienheureux Henri Suso. nominis.cef.fr. (Hozzáférés: 2022. június 24.)
- ↑ a b c d e f CATHOLIC ENCYCLOPEDIA: Bl. Henry Suso. www.newadvent.org. (Hozzáférés: 2022. június 24.)
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 17. kötet: Suso (1925)
- ↑ a b c Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Suso (Budapest, 1933)
- ↑ a b c Bernard McGinn, The Harvest of Mysticism, (2005), p. 198.
- ↑ Uj Idők Lexikona 21-22. Suso (1941)
- ↑ Chobot, i. m., 392. o.
- ↑ In Dulci Jubilo – Notes On The Carol. www.hymnsandcarolsofchristmas.com . (Hozzáférés: 2018. augusztus 16.)
- ↑ a b „Bl. Henry Suso”. Catholic Encyclopedia Volume 7.
- ↑ Markus Enders: Seuse (Suso), Heinrich. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 24, Duncker & Humblot, Berlin 2010, ISBN 978-3-428-11205-0
Magyarul
szerkesztés- Suso (Heinrich Seuse) misztikus írásai; ford. Kulcsár F. Imre; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp.–Szentendre, 2001, 194 p.
Források
szerkesztés- Catholic Encyclopedia: Blessed Henry Suso
- Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Bokor József (szerk.). Suso, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 1.
Egyéb kapcsolódó irodalom
szerkesztés- Vargha Damján: Seuse Henrik Amand a magyar kódexirodalomban; Szent István Társulat, Bp., 1910 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
- Walter Nigg: A misztika három csillaga. Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok; ford. Midling Andrea; utószó Hankovszky Béla Jácint; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1999 ISBN 9789639137646, 274 p.
