Sokolovac (Dežanovac)

település Horvátországban

Sokolovac (1910-ig Sokolovac Dežanovački, majd 1971-ig Sokolovac Daruvarski) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik.

Sokolovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségDežanovac
Jogállásfalu
Irányítószám43506
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség176 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 06″, k. h. 17° 01′ 34″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Belovártól légvonalban 38, közúton 50 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 15, közúton 19 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Ilova és Toplica folyók között fekszik.

Története szerkesztés

A település határában a középkorban vár állt, mely Engel Pál szerint Diánvárral, eredeti nevén Veszelével azonos. 1413 és 1503 között a décsei Rohfi családé, majd 1526-ig az Erdődyek birtoka volt. Első írásos említése 1413-ban történt, amikor Rohfi László és János új adományt kapott rá. A környékbeli várakhoz hasonlóan valószínűleg 1542-ben foglalta el a török és többé nem építették újjá. A térség több mint száz évig pusztaság maradt.

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából 1746 körül a Gorski kotar és Lika területéről telepítettek be új, horvát anyanyelvű lakosságot. Sokolovac azonban csak a 19. század első felétől népesült be. 1865 körül birtokosa Tolna és Baranya vármegyék területéről dunai svábokat telepített ide. A települést a második katonai felmérés térképén „Sokolovac” néven találjuk.

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1869-ben 671, 1910-ben 877 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a magyar, 37%-a német, 10%-a cseh anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 5%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 222 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 671 723 999 925 877 868 789 956 913 775 492 347 287 255 222

Nevezetességei szerkesztés

Diánvára (eredeti nevén Veszele) maradványai az Ilova folyón átívelő híd után mintegy 500 méterrel, közvetlenül a falu előtt egy útkanyarban találhatók.[4] A maradványok alapján, a vár egy ovális halmon állt, amit egy vizesárok, egy külső fal, egy újabb vizesárok, egy sáncgyűrű és egy újabb vizesárok övezett. Ma a legkülső sáncnak már csak az északi fele látható. A gondosan karbantartott, fenyőfákkal beültetett, kirándulóhelyként hasznosított központi halmon eredeti épületmaradványoknak már nyoma sincs.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. Filip Škiljan Nyugat-Szlavónia kultúrtörténeti emlékeiről szóló könyvében ezt a helyet Kristályvárral (Kreštelovac) azonosítja.
  5. Megjegyzendő, hogy Gjuro Szabo horvát történész Diánvárát Ilova település közelébe helyezi, mások pedig az innen nyugatra fekvő Kaniška Iva határába, az Ilova-folyó mellé teszik.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés