Spanyol–magyar kulturális kapcsolatok
A spanyol–magyar kulturális kapcsolatok azok a kulturális kapcsolatok, melyek a reconquista óta formálódó spanyol nemzet és a magyar nép között fennálltak.
Tartalomjegyzék
A XIX. századigSzerkesztés
A kapcsolatokat a Senyera arany színét is adó pápai állam kezdeményezte a XIII. század első felében a germán nyelvű népek befolyását ellensúlyozandó államszövetség elképzelésében.
Ez a pillanat akkor jött el, mikor II. András magyar király 2. feleségétől származó lánya, Jolán magyar királyi hercegnő (a Gertrúddal való házasságból származó rózsás Árpád-házi Szent Erzsébet féltestvére) eladósorba került. A leendő férj nem volt más, mint I. Jakab aragóniai király (aragonézül: Chaime I o Conqueridor), az Ibériai-félsziget ekkortájt legerősebb, római katolikus ura, kinek hatalma az Aragón folyótól Montpellier-ig, és Valenciáig terjedt.
Magyarországi Jolán aragóniai királyné (Violant, Viulante és hasonló Ibolya jelentésű névváltozatok) hatalmas, utcaneves és körmenetes tiszteletnek örvend Aragónia fővárosától Zaragozától Barcelonáig. Kíséretébe kézművesek és is tartoztak, hatásuk megtalálható a korebeli az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen.
Violante nagyon erős hatással volt a leszármazottaira is, jelentős szerepet játszott abban a folyamatban, melyben az Aragónia névadó folyóján, az Aragón folyón nyugatabbra lévő államokkal is sikerült szövetségre jutni, elsősorban Navarrával és Kasztíliával.
Unokája Aragóniai Erzsébet portugál királyné későbbi Santa Isabel d'Aragón a mai napig nagy kultusznak örvendő szent Spanyolországban, spanyol és portugál nyelvterületeken.
A XIV. és XV. században az Aragóniai Királyság elsősorban az Anjou-házzal került vetélkedésbe, de, mint azt például a Királyságban katalánul írt La filla del rei D'Hongria is mutatja, a birodalom tartós megalapozásában alapvető magyar királyné kultusza folyamatosan fennmaradt.[1]
A XVI.-XVIII. században legfeljebb szórványos kapcsolatok mutathatók ki, mivel a politikai kapcsolatok is megszakadtak. Habár például Fernando I de Habsburgo, I. Ferdinánd magyar király nagyra értékelte Tinódi Lantos Sebestyén művészetét, Pázmány Péter művei alig jutottak el Spanyolországba és Cervantes is ismeretlen maradt a török időket átvészelő Magyarországon. Habár a jezsuita renddel pár szerzetes még Spanyol-Amerikába is eljutott,[2] pápai tiltás után Mária Teréziának be kellett tiltania a rendet.
A modern értelemben vett magyar–spanyol kulturális kapcsolatok a XIX. században, a magyarországi reformkorral kezdődtek, mivel Spanyolországban a felvilágosodás hatása nem hozott elég jelentősnek nevezhető eredményeket például egy polgári köztársaság megteremtésének irányába, a polgári magyar értelmiséget viszont nagyon érdekelte a gyarmattartó spanyol királyság esetleges átalakulása.
Ebben az időben tehát elsősorban magyar szerzők Spanyolországgal kapcsolatos művei születtek, ilyenek például:
- Liszt Ferenc: Spanyol rapszódia, a műben andalúz hatásoktól az aragóniai jota táncig több hatás is szerepel[3]
- Jókai Mór: El Libertador (a gyarmatokról)
XX. század és napjainkbanSzerkesztés
MűvészetSzerkesztés
A XIX.-XX. század fordulójától stabilan beindult a szépirodalmi kapcsolat, ennek egyik felét Géró Györgyi remekül mutatja be 2002-ben megjelent (Hungarológiai Évkönyv 3. évfolyam 1. szám) tanulmányában.[4] Spanyolország és Magyarország között a kapcsolatok általában áttételesek, Magyarországon már jelenik meg Cervantes-fordítás, ám a magyar szépirodalmat (a mai napig jellemző módon) először általában nem spanyol, hanem katalán, kubai, vagy más nemzetiségűek fordítják spanyolra.
Egészen a 30-as évekig töretlenül a legnépszerűbb Petőfi Sándor, de ezután már kölcsönösen beindulnak más fordítások. Példák:
- Jókai Mór: 1920. La rosa amarilla. Madrid: Calpe. Andrés Révesz
- Petőfi Sándor: 1921: Petofi. Barcelona: Cervantes. Diego Vicente Tejera, Juan Ruíz Estelrich, Enrique Diez-Candedo és mások.
- Mikszáth Kálmán: 1922: El paraguas de San Pedro. Madrid: Calpe. Andrés Révesz és Garcia Mercadal; Gente de rumbo y El caftán de Sultán. Madrid: Calpe. Fordította: Andrés Révesz
- Molnár Ferenc: 1929: Una farsa en el castillo. Madrid: La Farsa. Antonio Fernandez Lepina 1930: Olimpia. Madrid: La Farsa, Tomás Norrás és Andrés Révesz 1931. El cuento del lobo. Madrid: La Frasa, Estampa. Andrés Révesz
Magyarországon pedig Kosztolányi Dezső Pedro Calderón de la Barca műveit kezdi fordítani, de természetesen az avantgárd, például a 27-es generáció, vagy a Kassák-kör is hatnak egymásra. Federico García Lorca hatása különösen erős. Bartók Béla műsorra tűzi a Spanyol rapszódiát, illetve Lisszabon felé tartva áthalad Spanyolországon.
A 30-as-40-es évek fordulójától bekövetkezett események mindkét országot évtizedekre diktatúrába sodorták. Ebből a korszakból 2 személyt feltétlenül ki kell emelni, az egyik Müller Miklós, akit a Franco-diktatúra egyik legfontosabb fotóművészének tartanak Spanyolországban, a másik a zaragozai születésű Ángel Sanz Briz, Világ Igaza, a budapesti angyal, akiről több film is készült.
A két ország közös kulturális öröksége, hogy megkérdőjelezhető módon történt a diktatúrából történő átmenet. Az új alkotmányok megvitatása nem az érdekelt csoportok többségének bevonásával történt, az új alkotmányról nem volt népszavazás, így a mindenkori hatalom nem elég legitim. Ennek ellenére 1990 után ismét lehetőség nyílt a kulturális kapcsolatok jobb fejlesztésére. Ennek fontos nyitóéve 1992 volt, amikor a Sevillai Világkiállítás illetve Katalóniában a Barcelonai olimpia zajlottak.
A 21. században a Spanyolország és Magyarország közötti kulturális kapcsolatok legfontosabb kezdőpontja egyértelműen a 2007-2010-es Magyar–spanyol államközi kulturális és oktatási együttműködés. Ez jó alap volt arra, hogy miután Magyarország az EU tagja lett és 2009-ben már a 2 állam polgárai az Európai Unió Alapjogi Chartája kiterjesztése értelmében határellenőrzés nélkül szabadon léphettek egymás területére segítse a kulturális áramlást, mely egyéb kezdeményezések mellett különösen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a Spanyolország iránti érdeklődés nőtt.
TudománySzerkesztés
A 21. században Magyarország EU-tagsága és a schengeni határok megnyílása után több lehetőség nyílt, hogy a magyar tudósok a Spanyol Királyság tudományos életében is képviseljék magukat.
2013-ban a jelenleg Katalóniában, a Gironai Egyetemen működő Spanyol Királyi Kémiai Társaság a spanyol-magyar tudományos kapcsolatok erősítése terén végzett tevékenység elismerésére alapított Gamboa-Winkler díjjal Mayer István SZKI-kutatót ismert el.[5]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ La filla del rei D'Hongria a WorldCat-on
- ↑ A magyarok spanyol–amerikai kapcsolatairól
- ↑ a fidelio.hu a Spanyol rapszódiáról. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 22.)
- ↑ Géró Györgyi: Magyar irodalom spanyol nyelven
- ↑ Gamboa-Winkler díj 2013. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 26.)