Felsőkálinfalva
Felsőkálinfalva (románul: Călinești) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
| Felsőkálinfalva (Călinești) | |
 | |
| A felszegi fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Felsőkálinfalva |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437075 |
| SIRUTA-kód | 107555 |
| Népesség | |
| Népesség | 1349 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 20,4 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 66,12 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 47′ 09″, k. h. 23° 58′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 09″, k. h. 23° 58′ 17″ | |
| Felsőkálinfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőkálinfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Máramarosszigettől 21 kilométerre délre, a Kaszó partján fekszik. A község 4709 hektáros területéből 2739 hektár kaszáló, 1235 szántó, 686 erdő és 679 legelő.
Nevének eredete szerkesztés
Először 1387-ben, Vrdugkaloufalva (= Ördögkalófalva) néven említik, de 1405-ben már Kalinfalva. Valószínű, hogy mint a környék több falvát, ezt is az alapító kenézről nevezték el. A két korai adat alapján ő románul a Călin (ma is élő román férfinév a 'kányafa' jelentésű, szláv eredetű közszóból), magyarul pedig a hasonló hangzású Kaló (a Kálmán változata) nevet viselhette. Előtagja, amely az igen távol fekvő Alsókálinfalvától különbözteti meg, későn, valószínűleg a megyei közigazgatásban és csak magyarul terjedt el.
Története szerkesztés
A 14. század végén a kaszói kenézséghez tartozott. 1493 után beolvadt a szomszédos Komorzánfalva. Román kisnemesi falu volt, családjai (Jurca, Șandor, Șerba, Nemeș stb.) az alapító kenézcsaládból származtak el. 1720-ban húsz nemesi telket írtak össze benne. Görögkatolikus egyházának anyakönyvei 1766-tól kezdve maradtak fenn. Az egyház iskolájáról 1848-ból való az első említés.[1] 1865-ben Iosif Man/Mán József főispán kezdeményezésére Máramaros vármegye ruszin és román vezetői tartottak értekezletet a Iura család kúriájában. Megállapodtak, hogy az uralkodótól feliratban kérik egy román tanítóképezde felállítását és a máramarosszigeti görögkatolikus gyülekezet kettéosztását egy ruszin és egy román parókiára. Elhatározták azt is, hogy a következő pesti országgyűlésre a várnegye két magyar, két ruszin és két román követet jelöl majd.[2] 2002 előtt lakóinak 60%-át a faipar foglalkoztatta, de üzemei azóta megszűntek. Azon kevés, 1949-ig görögkatolikus lakosságú román falu közé tartozik, ahol a lakosság többsége 1989 után visszatért korábbi felekezetéhez.
1910-ben 1778 lakosából 1638 volt román és 133 német (jiddis) anyanyelvű; 1638 görögkatolikus és 134 zsidó vallású.
2002-ben 1528 lakosából 1523 volt román nemzetiségű; 1129 görögkatolikus, 241 ortodox és 26 pünkösdi vallású.
Látnivalók szerkesztés
- A keleti Căieni falurészben, a temető dombján áll az Istenanya születése görögkatolikus fatemplom. Eredeti formájában 1630 és 1663 között épült, sokszög záródású apszisból, hajóból és négyszög alapú narthexből állt. A 19. század elején erősen átalakították: északi falát három méterrel kijjebb, fenyőgerendákból építették újra (a templom többi része tölgyfából épült). Déli oldalán ugyanekkor szokatlanul nagy kapuzatot nyitottak. Új, megmagasított, de egyszeres fedélszéket készítettek, miáltal a torony igen alacsonynak tűnik, holott eredetileg arányos volt a templom többi részeivel. Ikonosztázát és a belső falakat 1764-ben Alexandru Ponehalschi festette ki.
- A felszegi (Susani) Istenanya elszenderülése görögkatolikus fatemplom 1785-ben épült. Háromkaréjos alaprajza Máramarosban szokatlan és egyértelműen moldvai hatás. Fedele kétereszes. Belső festése textilre készült, sajnos nagyobb részét eltávolították. Ikonosztázát Nicolae Cepschin készítette 1788-ban.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- apsai Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Máramaros-Sziget, 1900
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943 [1] és [2] PDF
- A község honlapja (románul)
További információk szerkesztés
- A felsőkálinfalvi görögkatolikus egyházközség blogja (románul)
- A Iurca család egykori portája a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban
- A Berci és a Cupcea család háza ugyanott
- Képek[halott link]
- Ion Berciu balladája (románul)
Fényképek szerkesztés
-
Az Istenanya születése fatemplom -
A Kaszó Felsőkálinfalvánál -
-
-
A Tivadar család egykori háza a máramarosszigeti falumúzeumban -
Az Ilea család egykori háza ugyanott -
.svg){kind=small}