Kaštel Novi
Kaštel Novi (olaszul: Castelnuovo) Kaštela városrésze, egykor a hét településből álló Kaštela község egyik, települése Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
| Kaštel Novi | |
 | |
| Kaštel Novi központja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Kaštela |
| Jogállás | városrész |
| Irányítószám | 21 216 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 6507 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 7 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 33′, k. h. 16° 20′Koordináták: é. sz. 43° 33′, k. h. 16° 20′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaštel Novi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 9, közúton 20 km-re nyugatra, Trogirtól 8 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a Kaštelai-öbölben, Trogir és Split városa között fekszik. Fő forgalmi ütőere a ma Franjo Tuđman egykori horvát elnök nevét viselő régi kaštelai főút, mely tulajdonképpen a Marmont marsall idejében épített spliti főút egy szakasza.
Története szerkesztés
Határában a római korban jött létre az első település, amikor a Kaštelai mező nyugati részén a mai Bijaći területén 42-ben Claudius római császár megalapította Siculit, és itt telepítette le a VII. és IX. legio veteránjait. A Római Birodalom bukása után 476-ban ez a terület a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 7. század elején a betörő avarok és szlávok elfoglalták Salona városát, a római lakosság hajókon a közeli nagyobb városokba menekült. Az elpusztított területen a század folyamán a horvátok ősei települtek le. Ők alapították meg a városrész területén a középkori Baba, Veliki i Mali Bijać településeket. Bijaći a 9. században horvát fejedelmi birtok volt, ahonnan Trpimir fejedelem 852. március 4-én oklevelet is keltezett, melyben először említi a horvátok nevét. Később ez a nap lett Kaštela város napja. II. András magyar király egy 1207-ben kiadott oklevele szerint Bijaći királyi birtok volt, mely egészen a tengerig lenyúlott és magában foglalta az egész Pomorjét. Később a királyi birtok az adományozások folytán felosztódott. A török veszély közeledtére a trogiri és spliti nemesek Kaštela területén jelentős védelmi építkezésbe kezdtek. Az első vár az innen keletre fekvő Stari Kaštel területén 1476-ban épült fel Koriolan Ćipiko trogiri nemes, gályaparancsnok költségén. Példáját számos helyi nemes követte.
Kaštel Novit unokaöccse Pavao Antun Ćipiko építtette birtokai és jobbágyai védelmére csaknem negyven évvel később 1512-ben, ezért kapta a Kaštel Novi azaz új vár nevet. A vár körül erődített települést épített és ide telepítette le a török elől elmenekült kozjakiakat. A török veszély megszűnése után a település a falakon kívül is terjeszkedett. Északi oldalára, ahol a felvonóhíd is volt épült meg a település főtere a Brce. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. A francia uralom idejére esik a Trogirt Kaštelán keresztül Split városával összekötő főút építése. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A város első iskoláját 1819-ben nyitották meg. A városnak 1857-ben 937, 1910-ben 1143 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, mely sok betelepülőt vonzott. 1986-ban megalakult Kaštela község, majd a független horvát állam létrejötte után Kaštela városi rangot kapott és Kaštel Novi önálló településből a város része lett. Lakossága 2011-ben 6411 fő volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 937 | 1.011 | 987 | 1.079 | 1.172 | 1.143 | 1.346 | 1.300 | 1.246 | 1.533 | 1.789 | 2.295 | 3.128 | 4.050 | 5.309 | 6.411 |
Nevezetességei szerkesztés
- 1512-ben a trogiri nemes, Pavao Antun Cippico engedélyt kapott a velencei hatóságoktól, hogy a török támadások elleni védelem érdekében tornyot és megerősített települést építsenek. A tornyot a tengerben építették, melyet híd köti össze a szárazfölddel. A torony[4] földszintből és három emeletből áll. A déli homlokzat második emeletén fennmaradtak a torony építésének idején épített konzolok és az erkély két ajtaja. A déli homlokzat reprezentatív volt, mert közvetlenül nem volt kitéve támadásoknak, míg az északi homlokzat inkább védelmi jellegű. Itt a második emeleten fennmaradtak a 16. század végén épült erkélykonzol maradványai. Az északi homlokzat ajtaja felett az Ćipiko család címere látható két oldalán oroszlánok faragott domborműveivel.[4]
- A városrész főterén fennmaradt az 1775-ben épített városi loggia[5] a toronyórával és benne a haranggal.
- Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[6] a 13. századi Sv. Petra od Klobučca kolostor templomának alapjain építették. Elődje a bencés kolostor volt a település legősibb épülete. Később többször átépítették. A templomnak gazdag kincstára van, melyben ezüst liturgikus tárgyak és miseruhák láthatók. Mellékbejáratán egy 1566-ból származó horvát nyelvű bevésett felirat látható.
- A žestinji Szent György-templom[7] a Trečanica-hegy lábánál fekvő 12. századi Miran település középkori plébániatemploma volt, melyet később Žestinjnek neveztek. Egyhajós épület, négyszögletes apszissal. A templom lehetséges román kori keltezését az áthidaló jelzi, az épület és homlokzatának megjelenése azonban az idők folyamán jelentősen megváltozott. A templom körül a késő középkor és a kora újkor (14-16. század) temetője található.
- Bijaći (Biachi) a kaštelai mező nyugati részén fekvő ókori település volt, melyet az 1. században Claudius római császár alapított a siculi katonai táborban állomásozó VII. és IX. legio veteránjainak részére. A 9. században horvát fejedelmi birtok volt, ahonnan Trpimir fejedelem oklevelet is keltezett. A 205 méter magas Vela Bijaća dombon 1475-ben Szent Onofria tiszteletére templomot építettek. 1378-ban a velencei-genovai háború idején őrtorony állt itt. A régészeti feltárás során egy a 10. és 16. század között lakott település maradványai és temetője került elő. Többször pusztították hadak, de lakossága mindig visszatért. A török pusztította el végleg a 16. században, elmenekült lakossága Kaštel Štafileot népesítette be.
- Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma a városrész északkeleti részén található. 1586-ban építették egy korábbi, gótikus templom alapjain.
- A Kozjak-hegység déli lejtőjén a Kaštelai mező területén szőlő- és olajfaültetvények között található a kis Gospe od Špiljana, vagy más néven Stomorije templom.[8] A templomot 1189-ben építették, valószínűleg az egykori Kozjak falu alapításával egyidejűleg. A templom az apszisában látható ókeresztény, két delfint és keresztet ábrázoló domborművéről nevezetes. A templomot évszázados fák övezik, ahol bibliai kertet alakítottak ki száztíz olyan növénnyel, melyeket a Biblia is említ.
- Itt nemesítették ki több száz éve a kaštelai Crljenak szőlőfajtát, mely a világon Zinfandelként ismert. A Kaliforniában széles körben elterjedt szőlő eredetére 2001-ben találtak rá itt Kaštel Novin Ivica Radunić szőlőjében, ahol 22 tő maradt meg belőle és genetikailag teljesen azonosnak bizonyult a világon ismert Zinfandellel. A Crljenakból készítették reneszánsz horvát költők kedvenc borát, amelyet aztán ők több ízben is megénekeltek. A Crljenak valószínűleg először Bécsbe jutott el, ahol a monarchiabeli szőlőfajtákat mind begyűjtötték, és onnan kerülhetett ki Amerikába. A Szűz Mária tiszteletére szentelt kis templom közelében Stomoriján emlékmű emlékeztet a Zinfandel itteni eredetére.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4308.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3586.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4304.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6898.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4471.
További információk szerkesztés
- Kaštela község hivatalos oldala (horvátul)
- Kaštela turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A város információs portálja (horvátul)
- Ivan Šuta-Tonko Bartulović: Gradine Kaštela i okolice-katalog izložbe (horvátul)
- Kaštela – turistainformációk (horvátul)(angolul)(németül)
- Kaštel Novi – képes ismertető Archiválva 2020. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)(angolul)(franciául)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaštela című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bijaći című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
