Simone Veil

Simone Veil (születési neve Jacob) (Nizza, 1927. július 13. – Párizs, 2017. június 30.) francia politikus, jogász, egykori egészségügyi miniszter, a holokauszt túlélője. Az Európai Parlament első női elnöke 1979 és 1982 között. Az igazság és a demokrácia elkötelezettje. 2008. november 20-án a Francia Akadémia tagjává választotta.

Simone Veil
1993-ban
Született	Simone Annie Liline Jacob 1927. július 13. Nizza
Elhunyt	2017. június 30. (89 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia belga
Házastársa	Antoine Veil (1946–2013)
Gyermekei	Jean Veil Pierre-François Veil Claude-Nicolas Veil
Szülei	Yvonne Steinmetz André Jacob
Foglalkozása	politikus magistrate jogász szerző
Tisztsége	főtitkár (1970–1974, Conseil supérieur de la magistrature) egészségügyi miniszter (1974. május 27. – 1979. július 4.) az Európai Parlament képviselője (1979. július 17. – 1993. március 30.) az Európai Parlament elnöke (1979. július 17. – 1982. január 19.) az Európai Parlament képviselője (1979. július 17. – 1984. július 23.) az Európai Parlament képviselője (1984. július 24. – 1989. július 24.) az Európai Parlament képviselője (1989. július 25. – 1993. március 30.) egészségügyi miniszter (1993. március 29. – 1995. május 18.) member of the Consitutional council (1998. március – 2007. március) seat 13 of the Académie française (2008. november 20. – 2017. június 30.)
Iskolái	Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Párizsi Egyetem jogi kara
Kitüntetései	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja a Brit Birodalom Érdemrendje European Civil Rights Prize of the Sinti and Roma North–South Prize Három Csillag érdemrend főtisztje honorary doctor of the Université libre de Bruxelles Grand Cross of the Order of Prince Henry Honorary Doctorate from the National Autonomous University of Mexico honorary doctor of Brandeis University a Princetoni Egyetem díszdoktora (1975) Monismanien díj (1977) a Bar Ilan Egyetem díszdoktora (1979) a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1980) az Edinburgh-i Egyetem díszdoktora (1980) Károly-díj (1981. május 28.) Brüsszel díszpolgára (1982. május 26.) Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (2005) a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (2007) a francia Becsületrend főtisztje (2009) Heinrich Heine-díj (Düsseldorf) (2010) Coudenhove-Kalergi Plaque (2010) Marbach am Neckar Schiller-díja (2011) golden class of the honour medal for Health and Social Affairs (2012) a francia Becsületrend nagykeresztje (2012. július 13.)
Sírhelye	Panthéon (2018. július 1. – )
Simone Veil aláírása
IMDb Európai Parlament
A Wikimédia Commons tartalmaz Simone Veil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja, gyermekkora

Vallását nem gyakorló, asszimilálódott zsidó értelmiségi családban született. Édesapja sikeres építész volt, a Római Díj egyik kitüntetettje. Simone-nak két nővére és egy bátyja született. A család Párizsból Nizzába költözött még Simone születése előtt. A Vichy-kormány idején a zsidótörvények életbe lépésekor az építész apának be kellett zárnia irodáját. Nehéz időket élt át a család. 1943-ban német megszállás alá került Nizza. A családtagokat baráti házaspárok bújtatták, Simone egy tanáránál lakott. 1944. március 30-án, egy nappal sikeres érettségi vizsgája után utcai SS igazoltatás során letartóztatták, bár ő Simone Jacquier-ként nevezte meg magát. Apját és bátyját a hírhedt 73-as konvoj vitte Litvániába, Kaunas és Tallinn között haltak meg. Denise nővérét, aki Lyonban tagja lett az ellenállási mozgalomnak, Ravensbrückbe deportálták. Simone, Madeleine és édesanyjuk a drancyi gyűjtőtáborba kerültek, onnan az auschwitzi koncentrációs táborba, majd 1944-ben a közeli Bobrekbe. 1945. január 27-én a németek erőltetett menetben átvitték a foglyokat a bergen-belseni koncentrációs táborba. Édesanyjuk tífuszban meghalt, a súlyosan beteg Madeleine életét a szövetségesek érkezése mentette meg. Denise is túlélte a deportálást.

A politika színterén

1945. május 3-án érkezett vissza hazájába. Párizsban jogot tanult, és a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének (Sciences Po) lett hallgatója. 1956-ban sikeres bírói szakvizsgát tett, és az Igazságügyi Minisztériumban a büntető igazságszolgáltatás területén töltött be magas hivatalt. Veil asszonyt kezdetben baloldali politikai irányultság jellemezte, nagy csodálója volt Pierre Mendès France–nak. Támogatta az európai államok szövetségének gondolatát, és nagyon sajnálta, hogy az Európai Védelmi Közösség tervét még Mendès France is elvetette. Közel érezte magát eszmeileg családja régi ismerőséhez, Raymond Aronhoz, és nagyon szerette volna, hogy a gaullisták és a kommunisták mellett egy harmadik politikai erő is megjelenjen Franciaországban.

1970-ben Georges Pompidou a Conseil supérieur de la magistrature (Francia Bírói Tanács) főtitkárává nevezte ki. Valéry Giscard d’Estaing elnöksége alatt Jacques Chirac kormányában egészségügyi miniszter lett (a tárcát Raymond Barre kormányai alatt is megtartotta). Veil miniszterasszonyt megbízták 1974-ben, hogy dolgozza ki az önkéntes terhességmegszakítást engedélyező törvény tervezetét. A képviselők előtt mondott beszédében hangsúlyozta, hogy „az abortusz kizárólag végső megoldás a kilátástalan helyzetekben”. A törvény 1975. január 19-én lépett érvénybe. Rengeteg támadás érte őt a törvény miatt, és nem csak a keresztény vallási közösségek részéről. A vallásos zsidók még 2005-ben is nehezteltek rá. Néhány fundamentalista New York-i rabbi levélben követelte Lengyelország elnökétől, hogy az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésen ne Veil asszony képviselje az egykori deportáltakat.

1979–ben az Európai Parlament első női elnökévé választották. Jó kapcsolatokat ápolt Helmut Schmidttel, Margaret Thatcherrel, I. János Károly királlyal, Ronald Reagannel, Bill és Hillary Clintonnal, Huszejn jordán királlyal, Abdou Diouffal, Szenegál elnökével, Nelson Mandelával és Anvar Szadattal, aki jeruzsálemi látogatása után Veil asszony meghívására beszédet mondott az Európai Parlamentben.

1993 és 1995 között Édouard Balladur kormányában az egészségügy, a szociális- és városügyek tárcájáért felelős miniszter. Az Alkotmányozó Tanács tagja volt 1998-tól 2007-ig. A holokauszt emlékét ápoló francia alapítvány elnöke 2000 és 2007 között, majd tiszteletbeli elnöke.

2008. november 20-án a Francia Akadémia tagjává választották. Székfoglaló beszédére Jean d’Ormesson válaszolt 2010. március 18-án. Veil asszony Jean Racine, Paul Claudel és Pierre Messmer székét foglalhatta el. Díszkardjára rávésték a karjára tetovált fogolyszámát (78651), a Liberté, Égalité, Fraternité nemzeti mottót és az Európai Unió jelmondatát.

2009. január 1-jén a Francia Köztársaság Becsületrendjének főtiszti méltóságával (grand officier) tüntették ki.

Az Európai Parlament Brüsszel-i épülete Luxembourg tér felé néző bejárata előtti teret róla nevezték el: https://multimedia.europarl.europa.eu/en/simone-veil-esplanade-ep-building-in-brussels_20190321_EP-08732BA_ADE_033_p

Házassága

Férje Antoine Veil (1926–2013) politikus, magas beosztású állami hivatalnok és üzletember volt. A Politikai Tudományok Intézetében (Sciences Po) ismerkedtek meg, 1946-ban házasodtak össze. Három fiuk született: Jean (1947) ügyvéd, Claude-Nicolas (1948–2002) orvos, Pierre-François (1954) ügyvéd.

Kitüntetései

• A Brit Birodalom Rendje – dame commander (lovagparancsnok)
• A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje – chevalier (lovag)
• A francia Becsületrend – grand officier (főtiszt)
• Az Európa Tanács Észak-Dél díja
• Nemzetközi Nagy Károly-díj
• A Franklin és Eleanor Roosevelt Alapítvány különdíja
• Asturias-díj
• Marbach am Neckar Schiller-díja
• Heinrich Heine-díj
• Az Egészségügyi Világszervezet aranyérme

Tiszteletbeli doktorrá (doctor honoris causa) avatták többek között az alábbi egyetemek:

• Princetoni Egyetem
• Weizmann Intézet (Rehóvót)
• Cambridge-i Egyetem
• Yale Egyetem
• Bolognai Egyetem
• Tel Avivi Egyetem
• Brüsszeli Szabadegyetem
• Ben-Gurion Egyetem (Beér-Seva)
• Meidzsi Egyetem (Tokió)
• Glasgow-i Egyetem (Glasgow)
• Georgetowni Egyetem (Washington)
• Montréali Egyetem (Montréal)

Források

• Jean d’Ormesson: Réception de Mme Simone Veil (francia nyelven). Académie française, 2010-3-8. [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 27.)
• Simon Veil (francia nyelven). Académie française, 2008. [2015. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 26.)

További információk

• Comment Simone Veil a changé la vie des femmes? (francia nyelven). aufeminin.com. [2015. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 30.)