Ulrich Keresztély
Ulrich Keresztély (németül: Christian Ulrich; Bécs, 1836. április 27. – Bécs, 1909. január 22.) műépítész, egyetemi tanár.
| Ulrich Keresztély | |
| Született | 1836. április 27. Bécs |
| Elhunyt | 1909. január 22. (72 évesen) Bécs |
| Iskolái | |
| Díjai | Ferenc József-rend |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ulrich Keresztély témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Tanulmányait Bécsben végezte. Már fiatalon komoly megbízásokat kapott. 1881-ben költözött Budapestre, ahol felkérték az általa tervezett és díjnyertes gabonaelevátor felépítésére. Ettől kezdve kizárólag csak Magyarországon tevékenykedett. Számos palotát épített a Nagykörúton, közraktárépületeket, majd az 1885-ös kiállításra ő tervezte meg a városligeti Iparcsarnokot, ami később, a második világháborúban súlyosan megrongálódott, ezért lebontották. Fiuméban, Mezőhegyesen gabonaelevátorokat épített. Bécsben, Prágában, Stuttgartban is tervezett köz- és magánépületeket. 1879-ben ő tervezte a haarlemi Teylers Múzeum homlokzatát és előcsarnokát. 1892-ben visszaköltözött Bécsbe. 1896-ban császári-királyi főtanácsossá nevezték ki és meghívták tanárnak a bécsi egyetem építészei és magasépítési karára. Számos cikke és értekezése jelent meg szaklapokban. Megkapta a Ferenc József-rendet. Emellett számos más külföldi kitüntetésnek volt birtokosa. A magyar mérnök- és építész-egyesület alapító és az osztrák mérnök-építészegylet rendes tagja volt.[1][2]
Jelentősebb épületei Magyarországon szerkesztés
- 1883 - Budapesti, dunaparti gabona-elevátor (lebontva 1948-ban)
- 1885 - Országos Általános Kiállítás csarnoka - Iparcsarnok, Városliget (lebontva 1947-ben)
- 1885 - Erzsébet körút 28. lakóépület
- 1885 - „Kilencház”, Budapest, Kassák Lajos utca 45-49. [3]
- 1887 - Fővám tér 13-15 - volt Sóház, Corvinus Egyetem épülete
- 1888 - Erzsébet körút 48. lakóépület
- 1899 - Győri Elevátor[4]
Fiuméban, Mezőhegyesen gabonaelevátorokat épített. Bécsben, Prágában, Stuttgartban is tervezett köz- és magánépületeket.[5]
Gabona-elevátor szerkesztés
Egyik legjelentősebb általa tervezett épület az úgynevezett elevátorház volt, a ferencvárosi Duna parton (itt voltak ugyanis a malmok). Új fővárosi raktárak létesítése 1868 óta téma volt, de az építkezés csak 1881-ben kezdődött el, amikor már egyre sürgetőbb lett az ipar számára, hiszen addig a gabona szállítása, mérlegelése és tárolása igen nehézkes volt, és a tárolópincéket gyakran elöntötte a Duna áradása. Az épület 1883-ra épült fel. A pályázaton amerikai típusú elevátorszerkezetet irányzott elő, de Ulrich saját elrendezéssel állt elő. Az épületeket 60 évre a Magyar leszámító és pénzváltó bank vette bérbe. Jelentőségük a termelés átalakulásával azonban folyamatosan csökkent. A második világháborúban bombatámadás érte, hiszen a dunai teherpályaudvar és a Horthy Miklós híd közelsége miatt mindvégig potenciális veszélynek volt kitéve. A sérült elevátort végül 1948-ban bontották le, helyén közparkot létesítettek Nehru-park néven.[6]
Erzsébet körút 28. szám szerkesztés
Három emeletes eklektikus lakóház az Erzsébet körút és a Wesselényi utca sarkán épült 1885-ben. Homlokzatát cédrus- és életfa mintázatok díszítik. Itt működött az 1926-ban alapított Csengey vendéglő, majd a Kukorica csárda.[7]
Sóház szerkesztés
1887-ben épült a Magyar leszámító és pénzváltó bank részére. Az épület három részből állt. A középsőben működött a tulajdonképpeni bank, a két oldalsó szárnyban pedig szolgálati lakásokat alakítottak ki.[8]
Erzsébet körút 48. szám szerkesztés
A három emeletes, eklektikus stílusú lakóház 1887-1888-ban épült. Földszintjén nyitotta meg Nérey Dezső, a magyar kávés ipartestület alelnöke a Magyar Kávéházat. 1935 nyarán Tarján Vilmos újságíró, a New York kávéház egykori tulajdonosa vette meg az 1933-óta itt működő Erzsébet sörözőt.[9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
- ↑ Magyar életrajzi lexikon
- ↑ (szerk.) Sisa József: A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Osiris Kiadó, Budapest, 2013, ISBN 978-963-389-899-4, 528. o.
- ↑ Déry, i. m., 53. o.
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- ↑ Elevátor-ház. [2013. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
- ↑ Erzsébet körút 28.. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
- ↑ Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, volt "Sóház" épület[halott link]
- ↑ Erzsébet körút 48. [2009. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 21.)
Források szerkesztés
- Déry Attila – Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867–1945. Urbino Kft., Szekszárd, 2000, ISBN 963-00-3490-5