Zichy Ágost

Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Ágost (Penzing, 1852. június 14. – Bécs, 1925. október 4.) jogász, utazó, földrajztudós, valóságos belső titkos tanácsos, főudvarmester, főrend, fiumei kormányzó, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Zichy Ágost
Pollák Zsigmond metszete
Született	1852. június 14. Penzing
Elhunyt	1925. október 4. (73 évesen) Bécs
Állampolgársága	Szerb–Horvát–Szlovén Királyság magyar
Szülei	Zichy Ferenc
Foglalkozása	politikus felfedező
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1883. november 17.) Fiume kormányzója (1883. november 2. – 1892. március 6.) a magyar főrendiház tagja (1885. október 8. – 1918. november 16.)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1875)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Ágost témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja

Gróf Zichy Ferenc Szerafin főtárnokmester és őrgróf Demblin Mária Klára (1814-1868) fia, Zichy József öccse. 1881. május 31-én Rappoltenkirchenben (Alsó-Ausztria) kötött házasságot gróf Wimpffen Hedvig Anasztáziával (1861–1892), gyermekeik: Mária Anasztázia (1883–1977), Anasztázia Auguszta (1891–1969), Teodóra (1886–1915).

Élete

A gimnáziumot Nagyszombatban végezte, egyetemi tanulmányait pedig Bécsben és Budapesten, ahol 1874-ben jogi szigorlatokat tett és 1875-ben jogi doktori oklevelet nyert. Azon év novemberétől két évet utazással töltött, bátyjával, gróf Zichy József volt kereskedelmi miniszterrel bejárta a németalföldi gyarmatokat. Onnan Sziámba utazott, azután Kínába, Japánba, majd Sanghajba, Pekingbe és a Mongol sivatagon át tért haza. Ők voltak az első magyarok, akik ezt a hosszú, viszontagságos szárazföldi utat megtették. Itthon rövid ideig megpihenvén, 1878-ban Amerikába utazott, ahol hat hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában és Kaliforniában. Utazási tapasztalatairól 1877-ben a Földrajzi társulatban tartott felolvasásokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 20-án levelező tagjává választotta. A politikai pályára lépve 1879-ben a szempci kerület országgyűlési képviselőjévé választotta; volt közoktatásügyi előadó. 1883-ban fiumei kormányzóvá nevezték ki és így tagja lett a főrendiháznak. E méltóságot 1892-ig töltötte be. Ezután cenzus alapján volt tagja a főrendiháznak; több ízben pedig a delegációnak, amelynek tengeri albizottságában vitt előkelő szerepet. Császári és királyi kamarásként is működött, 1886-tól belső titkos tanácsosként szolgált. A Magyar Földhitelintézet felügyelőbizottságának tagja, a Stefánia szegény gyermekkórház-egyesület elnöke volt. 1911 márciusában főudvarnagynak nevezték ki, erről 1918-ban lemondott.

Munkái

• Tanulmány a japán művészetről. 18 fametszet-ábrával. Budapest, 1879. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből VIII. 4. Német nyelven az Ung. Revueben és külön).
• Dominion of Canada. Budapest, 1879 (különnyomat a Budapesti Szemléből)
• A Boro-Budur Java szigetén. Székfoglaló értekezés. Budapest, 1881 (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréből IX. r.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar életrajzi lexikon
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában