Főmenü megnyitása

Stari Gradac

település Horvátországban

Stari Gradac (régi magyar neve Gerec) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.

Stari Gradac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségPitomacsa
Jogállás falu
Irányítószám 33405
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség674 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Stari Gradac (Horvátország)
Stari Gradac
Stari Gradac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 55′ 30″, k. h. 17° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 30″, k. h. 17° 17′ 30″

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Verőcétől légvonalban 12, közúton 15 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Pitomacsa és Rogovac között fekszik. Itt halad át a Varasdot Eszékkel összekötő 2-es számú főút.

TörténeteSzerkesztés

Területe a középkor óta lakott. A legrégibb régészeti leletek a mai templomtól mintegy 1200 méterre délnyugatra fekvő a Kranjčev brijegen fekvő középkori temetőből kerültek elő, amely a 11.-13. században volt használatban. Itt az 1954-ben végzett régészeti feltárás során a máig vitatott eredetű bjelobrdoi kultúra leletei kerültek elő. (A leletek a verőcei városi múzeumban kerültek elhelyezésre.) A középkori falu azonban nem ezen a helyen, hanem a mai falu területén feküdt, ahol a mai tűzoltószerház mögötti területen egészen a 19. századig álltak régi templomának maradványai. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát 1334-ben említi Ivan főesperes „Item capella beate virginis de Grech” alakban. Ez a plébánia a későbbiek során többször szerepel a korabeli forrásokban, így 1379-ben, 1421-ben, 1439-ben valamint 1507 és 1517 között is. 1501-ben Mátyás nevű plébánosát és Gergely nevű prebendáriusát is megemlítik. („Mathias plebanus in Gerecz. Gregorius prebendarius ibidem.”) [2] A középkori települést Verőce várának eleste után a 16. század közepén pusztította el a török. Lakossága nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. A településnek a középkorban vára is volt, melynek maradványa egy földhalom ma is látható a Neteča-pataktól kissé északabbra. A vár birtokosa a 14. században a Gerechi család. Legismertebb tagja Mátyus mester, Mikcs bán unokája, Verőce vármegye alsipánja volt. 1379-ben már fia Gerechi Sándor a vár birtokosa. A vár a faluval együtt a 16. században pusztult el.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején főként a kelet-szlavóniai területekről telepítettek be ide pravoszláv vlachokat, valamint Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről horvát ajkú lakosságot. Az itteniek azonban a Pitomacsa és a tőle nyugatra fekvő településekről eltérőn nem a katonai határőrvidékhez, hanem a verőcei uradalomhoz és ezáltal Verőce vármegyéhez tartoztak. Az uradalom 1726-ig a bécsi kamarához tartozott, majd 1750-ig Joseph Folck de Cordon volt a birtokosa. Ekkor szerezte meg a Pejačević család, mely 1841-ig volt birtokos a településen. Lakói katonai szolgálattal ugyan nem tartoztak, de jelentős adóterheik voltak az uradalom felé. Emiatt többször is fellázadtak a magas adók miatt. Az első nagyobb ilyen lázadás 1755-ben történt, melynek leverése után a vezetőket súlyos börtönbüntetéssel sújtották. 1837-ben újabb lázadás tört ki, melyet a szomszédos határőrvidék katonasága fojtott el. A falunak 1733-ban már állt a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt temploma, mely a középkori plébániatemplom újjáépítésével és újraszentelésével épült. Ekkor a település a pitomacsai plébániához tartozott. 60 ház állt a faluban, melyek közül ekkor még 52-ben pravoszláv vallású vlach családok laktak. 1742-ben a katolikus hívek Turnašicához kerültek, míg végül csak 1919-ben lett újra saját plébániája a településnek. A régi templom 1905-ig állt, ekkor határozták el a katolikus hívek új templom építését arra a helyre, ahol már 1783-ban egy kis harangláb állt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gradacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gradacz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gradacz” néven 149 házzal és 931 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

1825-ben nagy tűzvész pusztított a településen, melyben 54 ház, köztük a plébánia épülete is leégett. Ekkor pusztult el a mai templom helyén állt régi katolikus harangláb, de a templomban is hatalmas károk (az egész tetőzet leégett) keletkeztek. A településnek 1857-ben 1.208, 1910-ben 1.677 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 85%-a horvát, 15%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a falu jelentős partizán támaszpont volt, ennek hagyományai a következő évtizedekben is éltek. Így itt mindig erős volt a kommunista párt. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során lakói tevékenyen részt vettek a horvát védelmi erők munkájában. Ebben nagy szerepe volt a falu szülöttének Martin Špegelj tábornoknak, aki egy ideig horvát honvédelmi miniszter is volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomacsa község része. 2011-ben a településnek 674 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.208 1.375 1.236 1.379 1.515 1.677 1.631 1.649 1.500 1.548 1.318 1.050 897 863 725 674

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1905-ben épült neogótikus stílusban azon a helyen, ahol 1783-ban már egy katolikus fa harangláb állt. Ekkor bontották le az ősi középkori templom maradványait is. A templomnak három oltára van. A főoltár Szent Péter (1906), a hajó keleti oldalán elhelyezett mellékoltár (1924) Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. Az újabb időkben a kórus alá építettek még egy oltárt is a Lourdes-i Szűznya tiszteletére. Az orgona a 20. század elején készült Ausztriában.
  • A templomtól mintegy 1200 méterre északkeletre, az Iliman, vagy más néven Neteča nevű lelőhelyen, a Neteča-pataktól kissé északra középkori síkvidéki vár maradványai találhatók. A várból mára csak egy földhalom maradt, ahol ma is kerülnek elő középkori, főként 15-16. századi kerámia töredékek. A vár körül hármas sáncrendszer nyomai figyelhetők meg.

GazdaságSzerkesztés

A falu gazdaságának alapja ősidók óta, ahogyan ma is a mezőgazdaság volt.

OktatásSzerkesztés

A település első iskolája 1856-ban nyílt meg, de az első falazott iskolaépület csak 1908-ban épült. Az iskola a II. világháború után egészen 1979-ig Gubecz Máté (Matija Gubec) nevét viselte, akkor csatolták a pitomacsai Petar Preradović elemi iskolához, melynek azóta kihelyezett területi iskolája. A mai iskolaépület 2012-ben épült.

Híres emberekSzerkesztés

Itt született 1927. november 11-én Martin Špegelj tábornok, horvát nemzetvédelmi miniszter.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2