Főmenü megnyitása

Suđurađ

település Horvátországban

Suđurađ falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Suđurađ
Suđurađ látképe
Suđurađ látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovnik
Jogállás falu
Irányítószám 20223
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség207 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság20 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Suđurađ (Horvátország)
Suđurađ
Suđurađ
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 42′ 40″, k. h. 17° 54′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 42′ 40″, k. h. 17° 54′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Suđurađ témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Dubrovniktól 16 km-re északnyugatra, az Elafiti-szigetcsoport legnagyobb tagjának, Šipan szigetének keleti részén, az azonos nevű öbölben fekszik. Kikötőjét menetrendszerű kompjárat köti össze Dubrovnikkal. A kompállomás építése 1997-ben fejeződött be. Suđurađot a 122-es számú út köti össze a sziget másik felében 5,2 km-re fekvő Šipanska Lukával. 1998. október 22. óta a két települést autóbuszjárat is összeköti.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint Šipan szigetén már ősidők óta élnek emberek. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Számos ilyen halomsír található Šipanska Luka határában is, Frajgán, Ralicén, Dunjev Dolon, Maretinon és Polačén. Ókori illír erődítmények álltak egykor Odžak felett, Dunjev Don, a Velika Glavicán és a Gradinán is. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A rómaiak itt tartózkodásának bizonyítéka a településen megtalált római villagazdaság romja és ornamentikával díszített kövei. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A településen álló fennmaradt középkori szakrális építmények (pl. a šilovoi ószláv stílusú Szent János templom) alapján megállapítható, hogy itt már a horvátok letelepedésének korai időszakában település állt. Pakljena nevű településrészén először az keleti rítusú baziliánus szerzetesek telepedtek meg felépítve Szent Mihály főangyalnak szentelt kolostorukat. Utánuk a bencések érkeztek. Az itteni bencés kolostor első említése 1272-ból származik. A környező középkori települések Pakljena, Suđurađ, Sutulia és Frajga mindig valamelyik szerzetesrendnek adóztak. A bencések egészen elüldözésükig 1808-ig maradtak a szigeten. Őket 1854-ben a piaristák követték, akik 14 évig működtek itt. Amikor a 15. század végén a sziget lakossága növekedni kezdett a Szent Mihály kolostor mellett egy nagyobb templomot építettek az Irgalmas Szűzanya tiszteletére. Annak ellenére, hogy a templom már felépült a plébánia csak 1562. július 21-én jött létre. Ekkor a templomot bővítették, majd 1569. november 21-én felszentelték.

Šipanj szigetét a középkorban Jupana, Zupana és Supana néven is említik, a mai nevén 1371-ben szerepel először. Története szorosan kapcsolódik Raguza és a Raguzai Köztársaság történetéhez. A köztársaság uralma idején a šipani gazdaság alapja a hajóépítés, a tengerészet, az olajbogyó termesztés, a halászat és a szőlészet volt. A Raguzát pusztító 1667-es nagy földrengés és tűzvész után a gazdaság kezdett visszaesni. Ez a lakosság számának a csökkenéséhez is vezetett. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 455, 1910-ben 369 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 207 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, turizmussal foglalkoztak. A település csak négyosztályos alsó tagozatos iskola működik, a felső tagozatos diákok Šipanska Lukára járnak iskolába. Itt található a sziget orvosi rendelője, míg a posta szintén Šipanska Lukán van.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
455 371 367 405 367 369 342 318 373 342 312 272 247 221 199 207

NevezetességeiSzerkesztés

  • Az Irgalmas Szűzanya tiszteletére szentelt plébániatemplom 1500 körül épült fel a Pakljenán a bencés kolostor mellett. Felszentelése 1569. november 21-én történt. Erről egy a Szentlélek templomban őrzött oklevél emlékezik meg. A tágas, magas épületnek hat oltára volt a Szent Kereszt kápolnával és a homlokzat feletti harangdúccal. Mivel távol van a településtől a liturgia idővel a Szentlélek templomba tevődött át, amely közelebb van a mai Suđurađhoz.
  • Szentlélek templom monumentális épülete 1578-ban épült a kornak megfelelően erődszerűen, mintegy 450 négyzetméteres tetővel. A teraszos tetőt 1972-ben restaurálták, belsejét 1894-ben újították fel.
  • A Szent György templomot 1285-ben említik először, de a mai épület csak a 16. században készült. A 20. század végén újították fel.
  • A šilovoi Keresztelő Szent János templomot 1312-ben említik. Az eredeti ószláv stílusú épületet később bővítették.
  • A Szent Miklós templom Pakljena közelében áll. A templomot szerzetesek építették 1323-ban.
  • A Sutilija feletti Szentháromság templom a 15. században épült.
  • A Szent István templom Kala Duhán áll.
  • A Szent Borbála templomot Frajgán építették, ma használaton kívül van.
  • A bencés kolostor a Szent Mihály templommal Pakljenán ma használaton kívül áll.
  • Szűz Mária, Szent Illés és Szent András templom romjai.
  • A Stjepović-Skočibuha család erődített nyaralója 1563-ban épült. Építtetője a legjelentősebb dubrovniki hajóépítő Vice Stjepović-Skočibuha volt. A fallal körülkerített épület legnagyobb része maga a lakóépület. Mellette egy kisebb lakóépület és egy kápolna áll. Az épületegyütteshez tartozik még egy első és egy hátsó kert, egy gloriett, egy malom, ciszterna, kamra, terasz pavilon, híd és megerősített bejárati kapu. A védelmet két, háromemeletes torony erősíti. Az utóbbi időben múzeumként működött.
  • Sorkočević család nyaralója a Szent Kozma és Damján kápolnával
  • Domonkos kolostor romjai a Ruda-szigeten
  • Kaboga nyaraló az Angyali Üdvözlet kápolnával a Ruda-szigeten
  • Ókori halomsírok a település határában Frajgán, Ralicén, Dunjev Dolon, Maretinon és Polačén
  • Ókori vármaradványok Odžak felett, Dunjev Don, a Velika Glavicán és a Gradinán
  • Čemprijesi barlang a sziget északkeleti részén.

GazdaságSzerkesztés

Lakói főként a mezőgazdaságból, állattartásból és a turizmusból éltek. A helyi gazdaság fő terményei az olajbogyó és a szőlő. A termelést még lehetne növelni, de kevés a munkáskéz. A sziget 1999-ben bekerült a Guinness rekordok könyvébe is az egy lakosra jutó legnagyobb olajbogyó termésével. Az állatok közül a szarvasmarha és a sertés tenyésztése a jelentős. A turizmus nem olyan jelentős, mint a szigetcsoport többi szigetén. 1999-ben az egykori malom épületében nyílt meg a Stara mlinica vendéglő, 2001-ben pedig pizzériát is nyitottak..

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Suđurađ témájú médiaállományokat.