Sukošan

Sukošan (olaszul: San Cassiano) falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Debeljak, Glavica és Gorica települések tartoznak hozzá.

Sukošan
A Jóságos Madonna temploma a Gornja Vrata téren
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Zára
Község	Sukošan
Jogállás	falu
Polgármester	Ante Martinac (HDZ)
Irányítószám	23206
Körzethívószám	(+385) 023
Népesség
Teljes népesség	4665 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 02′ 56″, k. h. 15° 18′ 43″44.049, 15.312
Sukošan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sukošan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Zárától 11 km-re délkeletre Dalmácia északi részén, a Velebit-csatorna partján, a tágas Zlatna Luka-öbölben található. Ebben az öbölben található az ország egyik legnagyobb jachtkikötője, a "Marine Dalmacija" (több mint 70 hektár területtel 1200 tengeri és több mint 500 parti kikötőhellyel). Itt található a Tustica természeti komplexum, számos strand és kis kempingezőhely, régi épület, olajfaligetek és szőlőültetvények. Védett természeti értékei a szinte érintetlen Rupina- és a Zrakunjač-barlangok. Sukošannak a 424-es főúton (Gaženica – Zadar2) keresztül közvetlen összeköttetése van az A1-es autópályával, rajta halad át a 8-as számú főút a "Jadranska magistrala", melyet Adriai turistaútnak is szokás nevezni. Rajta halad át a Knin-Zára vasútvonal és határának egy részén fekszik a zárai repülőtér is.

Története

A régi érsekségi palota romjai

A Barbir nevű településrészén található római villagazdaság („villa rustica”) romjai, a római vízvezeték („Vilinski zid”) maradványai és a környékbeli települések feltárt római épületei és sírjai arról tanúskodnak, hogy Sukošan és környéke már az ókorban is lakott terület volt. A Barbir-öbölben, a Plitkovača-fok és Kažela között, 1–3,5 méter mélységben található egy ősi villa rusticához tartozó komplex kikötői létesítmény maradványa. A terület később is folyamatosan lakott volt, melyet a későbbi épületekbe beépített jellegzetesen horvát korai román művészeti motívumok, a fonott ornamentika díszítés maradványai tanúsítatnak. E terület a horvát letelepedést követően a sidgardai zsupánsághoz, később pedig Zára városához tartozott. Sukošan első írásos említése 1289-ből származik, abban a július 24-én „Sanctus Cassianus” nevű helyen megkötött szerződésben melyben egy földterület eladásáról rendelkeznek. A település nevét templomának védőszentjéről Szent Cassianusról kapta. (Ez a templom a település központjában ma is áll számos román és barokk építészeti elemmel, mai formájában a 17. században épült.) A későbbi olasz nyelvű forrásokban San Cassiano néven szerepel.

A 12. század elején Kálmán magyar király uralkodása alatt Dalmáciával együtt a Magyar Királyság része lett. 1409-ben Nápolyi László király a dalmát városokkal együtt eladta Velencének. A török veszély közeledtére a 15. század közepén a velencei hatóságok védőfalat építettek Sukošan köré és a környező falvak lakossága is ide menekült. Erről a korról tanúskodnak az 1468 és 1470 között épített védőfalak maradványai és a felső kapu a „Gornja vrata”. A sukošani öböl közepén találhatók a zárai érsekek egykori nyári palotájának ("Palac") maradványai, amelyet Matteo Valaresso érsek rendeletére építettek 1470-ben és amely egykor szintén jelentős védelmi szerepet játszott a török támadások idején. A török támadások gyakoriságáról tanúskodik egy 1482. május 29-én kelt okirat is, melyben a zárai érsekség és a nini püspökség területéhez tartozó papok (köztük a sukošani plébános) az állandó török támadások miatt megpróbálták elérni a velencei hatóságoknál a felmentést az adófizetés alól. A következőkben különösen nehéz időszakot éltek át az itt lakók, akiknek nagy részét rabságba hurcolták és magát a települést is több alkalommal fosztották ki és rombolták le. Így történt, hogy az 1527-ben végzett összeíráskor Sukošanban csak 130 lakost számláltak, míg a környező falvak teljesen néptelenek voltak. Sokan a közeli szigetekre, vagy távolabb Isztriára és Itáliába menekültek.

1631-től sok sukošani vett részt a török hátország elleni támadásokban ahol jelentős károkat okoztak. A legnagyobb haditettet 1648-ban hajtották végre, amikor Boszniára törtek, ahol több száz embert öltek meg és nagy károkat okoztak az ellenségnek. A moreai háború során (1684-1699) tett szert nagy hírnévre sukošani Vicko Raspović, a kandiai háborúban (1644-1669) pedig Stipan Sorić, akiket a híres horvát ferences költő, Andrija Kačić Miošić (1704-1760) is megénekelt. A háborús nehézségeket tovább fokozta a pestis is, melynek a sukošaniak közül csak néhány ember esett áldozatul. Ezért hálából a kapuk előtt 1650-ben felépítették az Irgalmas Boldogasszony templomot. A török veszély elmúltával a 17. század végén megkezdődött Sukošan teljes újjáépítése. A plébániatemplom is ekkor nyerte el mai formáját. A lakosság száma is gyorsan nőtt. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. 1797-ben francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot, és Zárát a campo formió-i béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 943, 1910-ben 1030 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Zára a környező városokkal és településekkel (köztük Sukošannal) együtt az Olasz Királyság fennhatósága alá került. Ezzel elveszítette több évszázados központi szerepét, mert igazgatásilag Biogradhoz, egyházilag pedig a zárai érsek alárendeltségében levő šibeniki püspökséghez tartozott. Közigazgatásilag 1941. május 18-tól Zemunik község része volt. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A honvédő háború elején 1991. szeptember 18-án Sukošan és Debeljak lakosai, horvát katonai és rendőri erők szinte fegyvertelenül akadályozták meg a Jugoszláv Néphadsereg tankjainak behatolását területükre, egyúttal meghiúsították az ország szárazföldi területének kettévágására irányuló kísérletet. 1992 májusában a „Jaguár” hadművelet keretében a horvát katonai és rendőri erők felszabadították a Križ nevű magaslatot, mely során a szerbek először szenvedtek el nagyobb veszteségeket a zárai térségben. 1993 januárjában a „Maslenica” hadművelet során felszabadították a zárai repülőteret a község utolsó, még szerb kézen levő részét. A harcok során tíz sukošani horvát katona és két polgári lakos esett el. Debeljeknak hat, Goricának egy háborús hőse volt. 2011-ben 3985 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
943	1.055	1.155	900	939	1.030	1.430	1.563	1.415	1.486	1.619	1.855	2.020	2.275	2.603	2.808

Gazdaság

A helyi gazdaság alapját a mezőgazdaság (főként a zöldség- és gyümölcstermesztés, a szőlészet és borászat, az olajbogyótermesztés) és a turizmus képezi. A turizmus fejlődése az 1920-as években kezdődött. Nem sokkal később megnyitotta kaput a Djecji raj (Gyermekparadicsom) nevű strand, melyet főként csehek és németek látogattak. 1957-ben megalakult a környék első utazási irodája. Ma a település apartmanjaiban, panzióiban és szállodáiban több mint háromezer férőhely van és különösen sokan veszik igénybe a kisebb autóskempingeket. A számos strand közül említésre méltó a homokos Dječji raj, a Zlatna luka és a Makarska. A település magját át meg átszövik a szűk utcácskák és sétányok. Sukošannak több élelmiszerboltja, autómosója, gyógyszertára, kozmetikai szalonja és postája van. A település központjában számos étterem és hagyományos, igazi dalmát hangulatú kocsma várja a vendégeket. Itt található az ország egyik legnagyobb jachtkikötője, a Marine Dalmacija (több mint 70 hektár területtel 1200 tengeri és több mint 500 parti kikötőhellyel). Kikötőjéből hajók indulnak a szemközti Pašman-szigetre. Lehetőség van a szörfözésre, bowlingozásra, horgászásra, búvárkodásra, kerékpártúrákra és a közeli Zrmanja folyón vadvízi evezésre is. Különösen szép a nyári időszak, amikor esténként többször rendeznek fesztiválokat.

Nevezetességei

• A település plébániatemploma a Szent Cassianus (Sv. Kasijan) templom. Bizonyos, hogy a templom már a falu első említésének idején 1289-ben is állt, sőt a kora román építészeti elemek és szobortöredékek alapján szakemberek 9-10. századinak tartják. A templom első írásos említése 1396-ból való. Általánosan elfogadott tény, hogy falu neve is a templom védőszentjének nevéből származik. A jelenleg itt látható szép faragott kövekből épített, román és barokk stílusjegyeket viselő templom a 17. században, amint az az északnyugati kapuzat felett is olvasható 1642-ben épült. Felette befalazva az egykori oltár előfal reprezentatív oromzata – a középkori horvát művészet egyik legszebb ilyen darabja – talán 11. századi, vagy valamivel korábbi. A sekrestyében található korabeli felirat szerint a templom felszentelését a helyi születésű Šime Veleslavić plébános végezte 1674-ben. A templom egyhajós épület öt márvány oltárral. A főoltár képe a Szűzanyát ábrázolja Szent Cassianus, Szent Jeromos és Szent Simon társaságában. Mellette két oldalt Szent Cassianus és Szent Jeromos márvány szobrai Leone Botinelli munkái. A sekrestye két bejárata felett Szent Cassianus és Szent József fából faragott szobrai találhatók. A mellékoltárok Szent Péter és Pál, Szent Cirill és Metód, Jézus szíve, a Lourdes-i Szűzanya, valamint Szent Antall és Miklós tiszteletére vannak szentelve. A templom mellett álló órás harangtorony sokkal későbbi, 1910-ben építették a neves építész Ćiril Metod Iveković tervei szerint, 1970-ben bővítették. Három harang található benne.
• A zárai érsekek egykori nyári palotájának romjai a Sukošan előtti öböl közepén egy mesterségesen feltöltött szigeten állnak. A palotát 1470-ben Matheo Valaresso érsek rendeletére építették, itt tartózkodtak egykor Zára egyházi méltóságai is. A palota négyszög alaprajzú, emeletes épület volt monumentális méretekkel. A kandiai háború idején a török elleni védelmi rendszer része volt. Ma csak csekély maradványai láthatók, melyek messze nem tükrözik egykori nagyszerűségét.
• A Gornja Vrata az egykori felső várkapu 1469-ben Sukošan védőfalaival egy időben épült.
• A Szent Márton templomot 1387-ben említik először, egykor a középkori Prljana falu plébániatemploma volt. A román stílusjegyekkel rendelkező épület Kaštelin területén áll. Viharos történetét jól jellemzi, hogy többször is lerombolták. 1753-ban a Szent Márton testvériség építette újjá, majd 1912-ben megújították és újraszentelték. Végül 1976-ban újravakolták és a tetőzetét újították fel. 1991. december 17-én a szerb szabadcsapatok újra lerombolták. Sukošan védői Szent Márton védelmét kérték a viharos időkben. A templomot újjáépítették és 2005. november 11-én Szent Márton napján ünnepi szentmise keretében szentelték fel újra. Ezen a napon minden évben misét tartanak benne.
• Az Irgalmas Boldogasszony temploma 1650-ben épült, a felső kapuval szemben az azonos nevű téren áll. A kandiai háború idején épült egy pestisjárvány alkalmával hálából a Szűzanyának, hogy a járvány és éhínség megkímélte a települést. A templom falában lőréseket alakítottak ki, mivel a bejárati kapuhoz való közelsége miatt az épület védelmi célokat is szolgált. A templomnak márvány oltára van, oltárképén Mária látogatása látható Erzsébetnél. Körülötte régen temető volt.
• A Szentlélek tiszteletére szentelt temploma az új temető mellett található. 1987. március 29-én szentelte fel Marijan Oblak zárai érsek. Márvány szembemiséző oltára mögött egy fa intarziás oltárkép látható, amelyen a Szűzanya gyermekével horvát szentek társaságában látható. A templomhoz kis sekrestye és harangtorony csatlakozik benne két haranggal.
• A Barbir-öbölben, a Plitkovača- és Kažela-fokok között, 1–3,5 méter mélyen, egy késő ókori villához tartozó komplex kikötői létesítmény maradványai találhatók, amelyek maradványai a parttól nem messze láthatók. A létesítmény egy fő kikötőként szolgáló keleti részből és egy hullámtörő funkciót betöltő nyugati részből állt. Az alapok nagy kőtömbökből készültek. Az építménymaradványok mellett a hely cserépdarabokban is bővelkedik.

Környékbeli Nemzeti Parkok

Sukošan közelében öt nemzeti park és két natúrpark található: a Plitvicei-tavak Nemzeti Park, a Paklenica Nemzeti Park, a Kornati Nemzeti Park, a Krka Nemzeti Park és az Északi-Velebit Nemzeti Park,és a Telašćica Natúrpark és a Vransko jezero Natúrpark.

Oktatás

Már a 19. század elején felmerült a gondolat Sukošanban egy iskola nyitására, de ez akkor nem valósult meg. Csak 1864-ben jöhetett létre egy háromosztályos fiúiskola, ahol a plébános tanította a helyi gyerekeket olvasásra, írásra, számolásra és hittanra. Az állami népiskola 1875-ben kezdte meg működését akkor még egy erre nem megfelelő magánház területén. Az iskola mai épülete 1986-ban létesült.

Kultúra

A legjelentősebb a település védőszentjének Szent Cassianusnak az ünnepe (augusztus 13.), amikor ünnepi szentmisét és körmenetet tartanak. További jelentős események az 1996 óta megrendezett "Trka tovarov memorijal kenje Vijole" (szamárverseny) és a 2004 óta megrendezett "Svićarenje" (éjszakai szigonyos horgászverseny). Nyaranta számos koncertet és vidám kulturális rendezvényt tartanak. Ilyenek az "Ispod kampanela" és a "Zapivajmo Kasijanu" koncertek. Egyéb kulturális rendezvények "Domovini s ljubavlju" (a horvát államiság napja), "Glazbena večer u Sv. Kasijanu" (dalest), "Dječji festival poznatih melodija" (híres dallamok gyermekfesztivál), "Folklorna večer" (folklórest), "Kreativna večer" (kreatív est), "Brudetijada", "Ribarske feštice četvrtkom" (halászfesztivál) és mások. Farsang idején a sukošaniak mindenféle ijesztő, juhok gyapjából készített jelmezt öltenek és hamuval töltött zsákokat, kolompokat akasztanak magukra így járnak körbe a faluban. Este elégetnek egy szalmabábot, melyre előzőleg ráruházzák a falu előző évi minden baját és bánatát. Emellett még ma is őrzik a régiek egyházi ünnepekhez kötődő egyéb népszokásait is.

Sport

Sukošanban sportközpont működik, ahol a mérkőzéseken és edzéseken kívül koncerteket és más mulatságokat tartanak. Nagyon népszerű a labdarúgás és a kispályás labdarúgás. A sportközpontban nyaranta kispályás labdarúgó tornát rendeznek. A sukošani labdarúgópálya mintegy ezer néző befogadására alkalmas. Az iskola területén is működik egy sportudvar kosárlabdapályával. Nyaranta a gyermekek számára kosárlabdatábort és tornát rendeznek. A „kod Križa” és a „Makarska” strandokon júliusban strandröplabda bajnokságot rendeznek. Jellegzetes dalmát játék a boccia, melyet itt is sokan űznek. Minden vasár- és ünnepnap összegyűlnek a férfiak a helyi bocciapályán. Sukošan területén a következő sportklubok működnek: "Sukošan" kosárlabdaklub, "Zlatna luka" labdarúgóklub, "Sukošan" kispályás labdarúgóklub, "Zlatna luka" búvárklub, "Zlatna luka" bocciaklub és a "Lostura" sporthorgászklub.

Egyesületek

• Sukošan község önkéntes tűzoltó egylete
• "Zlatna luka" ökológiai egyesület
• Sukošan község tűzoltó véradóegyesülete
• Zárai nyugdíjasegyesület sukošani tagozata
• A honvédő háború önkénteseinek egyesülete
• "Zlatna luka" kulturális és művészeti egyesület
• "Sukošan" férfikar
• "Uzorita" női kar

További információk

• Sukošan község hivatalos oldala (horvátul)
• Sokošan turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Az alapiskola honlapja (horvátul)
• A zárai érsekség honlapja (horvátul)
• Sukošanról németül
• Plitvicei tavak Nemzeti Park Archiválva 2012. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Telascica Natúrpark
• Zára leírás
• Kornati Nemzeti Park
• Sukosan információk
• Paklenica NP
• Krka NP
• Sukošan képeken
• Velebit NP
• Vransko Jezero Natúrpark

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sukošan című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Sukošan témájú médiaállományokat.