Szálkás gyalogormányos

Szálkás gyalogormányos
	Az imágó közelről
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Újszárnyúak (Neoptera);
Öregrend:	Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota);
Rend:	Bogarak (Coleoptera);
Alrend:	Mindenevő bogarak (Polyphaga);
Alrendág:	Cucujiformia;
Öregcsalád:	Ormányosbogár-szerűek (Curculionoidea);
Család:	Ormányosbogár-félék (Curculionidae);
Alcsalád:	Entiminae;
Nemzetség:	Otiorhynchini;
Nem:	Otiorhynchus; Germar, 1822
Alnem:	Otiorhynchus (Cryphiphorus);
Faj:	O. sulcatus;
Tudományos név
	Otiorhynchus sulcatus; (Fabricius, 1775)
Szinonimák
	Curculio sulcatus Fabricius, 1775; Curculio griseopunctatus De Geer, 1775; Otiorhynchus linearis Stierlin, 1861; Otiorhynchus pseudolinearis Reitter, 1914; Otiorhynchus sayi Boheman, 1843; Curculio strictus Gmelin, 1790;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szálkás gyalogormányos témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szálkás gyalogormányos témájú médiaállományokat és Szálkás gyalogormányos témájú kategóriát.

A szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

A faj eredeti előfordulási területe Európa. Az ember segítségével Észak-Amerikába is eljutott, ahol manapság gyakorinak, közönségesnek számít. A behurcolásnak köszönhetően Ausztráliába és Új-Zélandra is eljutott.^[1] Az előfordulási területének minden részén, ahol emberek is élnek, növényi kártevőnek számít.

Megjelenése szerkesztés

Az imágó testhossza 8–11 milliméter. Színezete fekete, azonban a legtöbb bogártól eltérően nem csillogó, azaz fényezett. A szárnyfedői összeforrtak, emiatt nem tud repülni.

Életmódja szerkesztés

Éjszaka jár táplálék után. A növények leveleinek széléből táplálkozik, emiatt a levelek széle fodros megjelenésű lesz. Polifág táplálkozású, főleg a széles levelű kamélia- (Camellia), havasszépe- (Rhododendron), kecskerágó- (Euonymus) és bőrlevélfajokat (Bergenia) kedveli, de ezek hiányában egyéb növényfajokkal is táplálkozhat; például: szőlő (Vitis), szeder (Rubus), ribiszke (Ribes), Arisaema, juhar (Acer), évelő őszirózsa (Aster), tollbuga (Astilbe), kasvirág (Echinacea), Epimedium, tűzeső (Heuchera), árnyliliom (Hosta), Kalmia, liliom (Lilium), Phlox, varjúháj (Sedum), orgona (Syringa), Taxus, hemlokfenyő (Tsuga) és Wisteria fajokon.^[2]

Szaporodása szerkesztés

A nőstény szűznemzés (parthenogenesis) által is képes szaporodni.^[3]^[4] Kukac típusú lárvája, körülbelül 1 centiméteresre nő meg. Testtartása kissé görbült; színezete krémes-fehér, a feje világosbarnás. A lárva közvetlenül a talaj felszíne alatt él és a növények szárának másodlagos osztódószövetével (kambium) táplálkozik. Főleg a cserepekben tartott lágy szárú növények körében tesz nagy kárt, mivel e dísznövények gyökerei csak kis helyre terjedhetnek szét. Ha túl sok lárva van egy cserépben, az a növény pusztulásához vezethet.

Természetes ellenségei szerkesztés

A szálkás gyalogormányos lárva természetes ellenségei között szerepelnek a fonálférgekhez (Nematoda) tartozó Steinernema kraussei és Heterorhabditis bacteriophora.^[5] Az imágót a Beauveria bassiana nevű gomba irtja.

Képek szerkesztés

Imágók
és
lárvák

Jegyzetek szerkesztés

↑ Podlussány Attila. A Bakony ormányosbogár faunája (Coleoptera: Brachyceridae, Curculionidae) (PDF), Zirc: Bakonyi Természettudományi Múzeum, 116. o. (2007). ISBN 9789638698438. Hozzáférés ideje: 2015. november 20.
↑ John A. McLean: Otiorhynchus (= Brachyrhinus) sulcatus (Curculionidae). UBC Faculty of Forestry, 2007 [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
↑ Archivált másolat. [2017. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)
↑ Black Vine Weevil, 2003 [2016. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑ Black Vine Weevil. University of Illinois Extension. [2010. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Otiorhynchus sulcatus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Subfamily Entiminae - atlas of weevils (Curculionidae) of Russia
Otiorhynchus (= Brachyrhinus) sulcatus (Curculionidae) the black vine weevil on FETCH21 Archiválva 2012. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
Black Vine Weevil Otiorhynchus sulcatus on IPM
A Pocket Guide to Insects by Patrick Hook. Bath. Parragon. 2009. ISBN 978-1-4075-8746-2

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Podlussány Attila. A Bakony ormányosbogár faunája (Coleoptera: Brachyceridae, Curculionidae) (PDF), Zirc: Bakonyi Természettudományi Múzeum, 116. o. (2007). ISBN 9789638698438. Hozzáférés ideje: 2015. november 20.

[2] John A. McLean: Otiorhynchus (= Brachyrhinus) sulcatus (Curculionidae). UBC Faculty of Forestry, 2007 [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)

[3] Archivált másolat. [2017. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)

[4] Black Vine Weevil, 2003 [2016. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva].

[5] Black Vine Weevil. University of Illinois Extension. [2010. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 28.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]