Főmenü megnyitása

Szászszentlászló

falu Romániában, Szeben megyében

Szászszentlászló (románul Laslea, korábban Laslea Mare, németül Grosslasseln) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Szászszentlászló (Laslea, Grosslasseln)
Laslea landscape.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségSzászszentlászló
Rang községközpont
Irányítószám 557115
Körzethívószám 0269
SIRUTA-kód 144740
Népesség
Népesség1539 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság7 (2011)[2]
Népsűrűség13,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság351 m
Terület113,3 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászszentlászló (Románia)
Szászszentlászló
Szászszentlászló
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 12′, k. h. 24° 35′Koordináták: é. sz. 46° 12′, k. h. 24° 35′
Szászszentlászló weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászszentlászló témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A község területén neolitikumi, bronzkori, római kori és kelta leleteket tártak fel. A település határában, a Burgberg nevű legelőn földvár maradványaira bukkantak.[3] A helység első írásos említése 1308-ból maradt fenn Sanctus Ladislaus néven. További névváltozatok: Zentlázlow (1348), Zentlazlo (1404), de Magno Ladislao (1432), Lazzlen (1504), Grosslaselen (1532).

1348-ban a település a kolozsmonostori apátság birtoka volt.[4] A későbbiekben segesvárszéki szász szabadfalu. 1488-ban 77 háztulajdonost, egy iskolát iskolamesterrel, egy malmot molnárral, három pásztort és 16 üres házat írtak össze benne. Szomszédsági törvényei 1672-ből valók.

1876 után Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.

5000 holdas határának a 20. század elején egyharmada volt szántó, ugyanannyi erdő, egyötöde rét, a maradék pedig szőlő és legelő. Határát 1906–07-ben tagosították. A második világháború után a kényszermunkára a Szovjetunióba hurcolt szászok helyére a szigethegységi Mogosról költöztek román telepesek.[5] 1949. július 24-én itt alakították meg az öt első romániai szocialista termelőszövetkezet egyikét, amelyben a komló termesztésével is kísérleteztek.

1992 óta a faluban működik a németországi segítséggel felállított, idősek otthonából és sebészeti klinikából álló keresztyén Lukas-Spital.

LakosságaSzerkesztés

  • 1850-ben 1118 lakosából 736 volt német, 196 román és 186 cigány nemzetiségű; 735 evangélikus, 344 ortodox és 39 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 1456 lakosából 1016 volt román, 385 cigány, 34 német és 19 magyar nemzetiségű; 1293 ortodox, 71 adventista, 31 evangélikus, 29 baptista és 10 református vallású.

LátnivalókSzerkesztés

  • Középkori temploma helyett 1842–44 között a segesvári Samuel Teutsch építőmester épített új templomot. Mivel az új torony még elkészülte előtt összeomlott, meghagyták a korábbi templom 14–15. századi, később erődített tornyát, a védőművek egy részével együtt.

Híres emberekSzerkesztés

  • 1860. augusztus 20-án az átutazó Eötvös Józsefet előbb a falu szász közössége üdvözölte, majd itt fogadta ünnepélyesen Segesvár város követsége is.[6]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [2]
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  5. Melania Hanciu – Cornelia Bolca: Mogoș – o așezare de mocani în Munții Apuseni ('Mogos – Egy mokány település az Erdélyi-szigethegységben')
  6. Kristóf György: Báró Eötvös József utazásai Erdélyben. Kolozsvár, 1932, 25. o.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés