Szászszentlászló
Szászszentlászló (románul Laslea, korábban Laslea Mare, németül Grosslasseln) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
| Szászszentlászló (Laslea, Grosslasseln) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Szászszentlászló |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 557115 |
| Körzethívószám | 0269 |
| SIRUTA-kód | 144740 |
| Népesség | |
| Népesség | 1447 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 7 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 12,77 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 351 m |
| Terület | 113,3 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 12′ 20″, k. h. 24° 39′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 20″, k. h. 24° 39′ 21″ | |
| Szászszentlászló weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászszentlászló témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA község területén neolitikumi, bronzkori, római kori és kelta leleteket tártak fel. A település határában, a Burgberg nevű legelőn földvár maradványaira bukkantak.[2] A helység első írásos említése 1308-ból maradt fenn Sanctus Ladislaus néven. További névváltozatok: Zentlázlow (1348), Zentlazlo (1404), de Magno Ladislao (1432), Lazzlen (1504), Grosslaselen (1532).
1348-ban a település a kolozsmonostori apátság birtoka volt.[3] A későbbiekben segesvárszéki szász szabadfalu. 1488-ban 77 háztulajdonost, egy iskolát iskolamesterrel, egy malmot molnárral, három pásztort és 16 üres házat írtak össze benne. Szomszédsági törvényei 1672-ből valók.
1876 után Nagyküküllő vármegyéhez tartozott.
5000 holdas határának a 20. század elején egyharmada volt szántó, ugyanannyi erdő, egyötöde rét, a maradék pedig szőlő és legelő. Határát 1906–07-ben tagosították. A második világháború után a kényszermunkára a Szovjetunióba hurcolt szászok helyére a szigethegységi Mogosról költöztek román telepesek.[4] 1949. július 24-én itt alakították meg az öt első romániai szocialista termelőszövetkezet egyikét, amelyben a komló termesztésével is kísérleteztek.
1992 óta a faluban működik a németországi segítséggel felállított, idősek otthonából és sebészeti klinikából álló keresztyén Lukas-Spital.
Lakossága
szerkesztés- 1850-ben 1118 lakosából 736 volt német, 196 román és 186 cigány nemzetiségű; 735 evangélikus, 344 ortodox és 39 római katolikus vallású.
- 2002-ben 1456 lakosából 1016 volt román, 385 cigány, 34 német és 19 magyar nemzetiségű; 1293 ortodox, 71 adventista, 31 evangélikus, 29 baptista és 10 református vallású.
Látnivalók
szerkesztés- Középkori temploma helyett 1842–44 között a segesvári Samuel Teutsch építőmester épített új templomot. Mivel az új torony még elkészülte előtt összeomlott, meghagyták a korábbi templom 14–15. századi, később erődített tornyát, a védőművek egy részével együtt.
Híres emberek
szerkesztés- 1860. augusztus 20-án az átutazó Eötvös Józsefet előbb a falu szász közössége üdvözölte, majd itt fogadta ünnepélyesen Segesvár város követsége is.[5]
Képek
szerkesztés-
Az evangélikus erődtemplom -
Lukas-Spital -
Ortodox templom
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [1]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [2]
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Melania Hanciu – Cornelia Bolca: Mogoș – o așezare de mocani în Munții Apuseni ('Mogos – Egy mokány település az Erdélyi-szigethegységben')
- ↑ Kristóf György: Báró Eötvös József utazásai Erdélyben. Kolozsvár, 1932, 25. o.
.svg){kind=small}