Széchenyi tér (Kolozsvár)

Kolozsvár

A Széchenyi tér (románul Piața Mihai Viteazul) Kolozsvár belvárosában található. A romániai műemlékek hivatalos listájában a tér épületegyüttese a Széchenyi tér 1. szám, azaz a Híd utca (Str. Regele Ferdinand) 38. számtól kezdve a Szamosig, a Szamos déli partja a hídtól a Nagyszamos utca (Str. Iaşilor) 16. számig, a Nagyszamos utca déli oldala helyi jelentőségű műemlékként szerepel.

Széchenyi tér (Piața Mihai Viteazul)
2011-Piata-IMG 4483.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Település Kolozsvár
Városrész Belváros
Korábbi nevei Barompiac
Irányítószám 400036 (1–9, 2–8)
400151 (11–, 10–20, 34–)
400156 (22–32)
Körzethívószám +40 264
Földrajzi adatok
Távolság a központtól0,5 km
Elhelyezkedése
Széchenyi tér (Kolozsvár)
Széchenyi tér
Széchenyi tér
Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchenyi tér témájú médiaállományokat.

NeveSzerkesztés

Az 1860-as évek közepéig elhanyagolt állapotú területet sokáig barompiac-nak nevezték, funkciójának megfelelően.[1] Az 1852–1857 között készült hivatalos felmérésekben már Széchenyi tér (régebben barompiac)-ként szerepel a külvárosi Kétvízköz tized részeként.[2] Az első világháborút követően II. Mihály havasalföldi fejedelemről kapta a Piața Mihai Viteazul (Vitéz Mihály tér) nevet. 1940–1945 között ismét Széchenyi tér, a második világháború után ismét Piața Mihai Viteazul lett a neve.[1]

TörténeteSzerkesztés

A város északi falán kívül, a Hídkapu előtti puszta területen tartották a 19. század közepéig a baromvásárokat. Az építkezéseket éppen emiatt nem engedélyezték; fennmaradt 1570-ből egy végzés, amelyben a város elutasította a piac környékén házhelyet kérőket.[3][4] A tér betelepítése csak a 18. század utolsó évtizedeiben, a várárok és a vár környékének felosztása után kezdődött meg.[5]

A tér rendezése a 19. század közepén történt meg; ennek során sajátították ki 1865-ben a déli házsoron álló Aranybika fogadó telkét.[6] 1867-ben a tér közepére Széchenyi István szobra került, Klösz József alkotása;[7] ekkortájt építették a díszkutat is.[1] Ugyanakkor az 1869–70-ben tartott népszámlálás hivatalos beszámolója még mindig fa- és baromvásár piacként említette.[8]

A vasútépítésnek köszönhetően a tér gazdasági jelentősége megnőtt, mivel a vasútállomásról a városba bevezető út itt haladt el; így gyorsan megtörtént a környező telkek beépítése. A tér keleti felében épült 1873-ban a Tornavívóda, mellette állt az utóbb Erzsébet fürdőnek átnevezett Torna fürdő, ahol 1894-ben már külön fürdőt tartottak fenn a hölgyeknek.[9][10][11] Az 1889-ben elkészült Szamos híd hídfői körül az 1890-es évek elején négy palota épült; ezek közül a Babos-palota a Széchenyi térhez tartozik, a vele átellenben fekvő Széki-palota pedig a Híd utcához.[12] 1904-ben a Hunyadi téri színház építésének előkészítésekor a szóba jöhető helyszínek egyike a Széchenyi tér volt.[13]

Erdély Romániához csatolása után 1919. május 7-én román fiatalok ledöntötték a Széchenyi-szobrot.[14] 1925-ben a városi tanács a görögkatolikus egyháznak ajándékozta a téren levő piac területét, de a piacot továbbra is működtette. 1936-ban az egyház katedrális építését tervezte a térre, ehhez viszont meg kellett szüntetni a piacot. Az árusok elhelyezésére a város 1937 elején lebontatta a Tornavívódát; a székesegyház azóta sem épült fel.[15]

Az 1950-es évek végén a tér nagyszabású átalakításon ment át, a földszintes házak helyett több emeleteseket építettek. 1960-ban a piacot elköltöztették a tér közepéről, és 1961–1962-ben megépült a tér egyik oldalát lezáró Köztársaság mozi, a teret dísztérré alakították át.[7][16] 1976-ban állították fel Vitéz Mihály szobrát, Marius Butunoiu művét.[17] A mozi, előtte a szökőkút, és a szobor szolgált háttérként a Ceaușescu látogatásai során tartott tömeggyűléseknek.[18] Az új vásárcsarnok 1978-ban épült fel.[14]

2008-ban a városrendezési terv módosításával lehetővé tették, hogy a térre húsz emeletes épülettömbök kerüljenek. Az előterjesztés szerint a környéken számítástechnikai cégek, pénzügyi tanácsadó és ehhez kapcsolódó vállalkozások kaphatnának helyet, kialakítva a város pénzügyi központját.[19] 2009-ben a város negyvenkilenc évre szóló koncessziós szerződést írt alá egy portugáliai céggel egy föld alatti parkoló építésére, amely azonban 2016-ig sem épült meg.[20][21]

ÉpületeiSzerkesztés

A 6. számú épületen Kolozsvár régi címere látható.[22]

A 26–27-es számú kettős telket Berde Mózes végrendeletében az unitárius egyházra hagyta azzal a feltétellel, hogy a ház jövedelmének a két ötöde a telek további kiépítésére szolgáljon. Az egyház azonban minden anyagi forrását a Magyar utcai új kollégium építkezésére fordította.[23][24]

A 32-es számú házat Jakab Elek építtette a apósának a szomszédos háza mellé. A 33-as szám alatt az 1940-es években a Barzel Vaskereskedés működött, amelyet 1950-ben lebontottak. Helyükre 1960 körül modern tömbház épült, földszintjén vaskereskedéssel.[25][26]

MűemlékekSzerkesztés

A térnek az alábbi épületei szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében:[27]

Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
  A Széchenyi tér épületegyüttese 18–19. század CJ-II-a-B-07415
1   Babos-palota 19. század vége CJ-II-m-B-07315

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 464. o. ISBN 973 8341 44 2  
  2. Jakab Elek: Kolozsvár története I. Buda: Kolozsvár szabad királyi város közönsége. 1870. 37. o.  
  3. Jakab Elek: Kolozsvár története II. Budapest: Kolozsvár szabad királyi város közönsége. 1888. 185. o.  
  4. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 61. o. ISBN 973 8341 44 2  
  5. Jakab Elek: Kolozsvár története III. Budapest: Kolozsvár szabad királyi város közönsége. 1888. 556. o.  
  6. Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Kolozsvár: Művelődés. 2009. 515–516. o. ISBN 973-7993-03-9  
  7. a b Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 258. o. ISBN 978 606 92279 0 9  
  8. Kolozsvár sz. kir. város lakosai és lakásai az 1869-70-iki népszámlálás szerint: Népszámlálási bizottsági jelentés. Jegyzetekkel kisérte Kővári László. Kolozsvár: Gámán J. 1870. 9. o.  
  9. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 135., 493. o. ISBN 973 8341 44 2  
  10. Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 257–258. o. ISBN 978 606 92279 0 9  
  11. Kolozsvári kalauz. Szerk. és kiad. az Erdélyrészi Kárpátegyesület kolozsmegyei osztálya. Kolozsvár: Gámán Ny. 1894. 5. o.  
  12. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 58., 465. o. ISBN 973 8341 44 2  
  13. Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Komp Press. 2001. 15–17. o. ISBN 973 9373 27 5  
  14. a b Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban. In Kolozsvár 1000 éve (A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai). Szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület – Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 973-8231-14-0  
  15. Asztalos Lajos: Helytörténet – Görögkatolikus székesegyház: Első, meghiúsult terv. Szabadság, (2013. nov. 26.)
  16. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 268. o. ISBN 973 8341 44 2  
  17. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 324. o. ISBN 973 8341 44 2  
  18. Id. Nagy László: Levélbontó – Fürdőruhás Mona Lisa, avagy a Főtér és a csiricsáré. Szabadság, (2009. nov. 24.)
  19. Húszemeletes kolosszus épülhet a Széchenyi tér környékén. Szabadság, (2008. jan. 18.)
  20. J.J: Portugálok építenek parkolót a Széchenyi tér alá. Szabadság, (2009. máj. 28.)
  21. Eugen Olariu: 530 de noi locuri de parcare in Piata Mihai Viteazu sau clujenii vor plati 5 milioane de euro din buzunar. Ziar de Cluj, (2016. jún. 30.) arch Hozzáférés: 2016. szept. 12.
  22. Máthé János: =02C45ED57A6D2410104F20139FBB48E5 További Kolozsvár címerek. Szabadság, (2007. nov. 23.)
  23. P. Szentmártoni Kálmán: Berde Mózsa (Történelmi arckép). Keresztény Magvető, LXXVI. évf. 2. sz. (1944)
  24. Gaal György: A kolozsvári Unitárius Kollégium építéstörténete. Keresztény Magvető, CVII. évf. 3–4. sz. (2001)
  25. Gaal György: Jakab Elek és Kolozsvár. Keresztény Magvető, CIII. évf. 3–4. sz. (1997)
  26. Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 62. o. ISBN 973 8341 44 2  
  27. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. okt. 1.) Hozzáférés: 2017. jan. 28.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés