Székelyfalva
Székelyfalva (szlovákul Sekule, németül Sekeln) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban.
| Székelyfalva (Sekule) | |
 | |
| Római katolikus Kisboldogasszony-templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Szenicei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1402 |
| Polgármester | Pavla Maxianová |
| Irányítószám | 908 80 |
| Körzethívószám | 034 |
| Forgalmi rendszám | SE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1755 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 72 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 158 m |
| Terület | 23,49 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 36′, k. h. 17° 00′Koordináták: é. sz. 48° 36′, k. h. 17° 00′ | |
| Székelyfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Malackától 20 km-re északra, a cseh határ közelében.
Története szerkesztés
A települést 1402-ben "Zekel" alakban említik először. Nevét egykori határvédő székely lakosairól kapta. Ősi, 10.–11. századi határvédő székely település, eredeti neve Székelyboldogasszonyfalva volt. Határában a Pétervára dűlőnév egykori székely erősségre utal. Később Éleskő várának uradalmához tartozott. A 16. században a török elől menekülő horvátok érkeztek a községbe. Lakói mezőgazdasággal, szőlő- és dohánytermesztéssel és Ausztriába átkelve idénymunkákkal foglalkoztak.
Vályi András szerint "SZÉKELYFALVA. Magyar falu Pozsony Várm., földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik tér helyen, Sz. Jánosnak szomszédságában, mellynek filiája; 2 nyomásbéli határja leginkább gabonát, árpát, és kendert terem, szőleje nints, réttye, mezője elég van, erdője fenyves, és tserfás, Morva vize nedvesíti, piatza Sassinban van."[2]
Fényes Elek szerint "Szekula, (Székelyfalva), tót f., Poson vmegyében, Sz. János mezővárossal egyben függésben, s táplál 1159 kath., 100 zsidó lak. Synagoga. F. u. gr. Batthyáni Jánosné örök."[3]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Székelyfalu, morvavölgyi tót nagyközség, 271 házzal és 1428 róm. kath. vallású lakossal. Ősi székely telep, melynek hajdan Székely-Boldogasszonyfalva volt a neve. Morva-Szentjánossal van összeépítve és az idők folyamán teljesen eltótosodott; de egyes dűlőnevei bizonyítják hajdani magyarságát és a telep régiségét. Ezek Osrit (Ősrét), Petervarák (Pétervára), mely dombos dűlőn, a hagyomány szerint, a székelyek erőssége volt, továbbá Kalifás, mely talán a török idők emlékét tartja fenn, s Czivános és Harraszeg nevű dűlői is némi történeti jelentőségre látszanak utalni. Ősi birtokosai a Czoborok voltak, kiket a Jeszenák, a Batthyány és a Zichy családok követték; ma meg Hohenlohe herczegnek van itt nagyobb birtoka. Ősi temploma a mai kis kápolna, mely a község közepén áll. 1692-ben újabb templomot építettek, mely azonban a örök világban elpusztult. Mai temploma 1878-ban épült. 1708-ban a község négy ízben leégett. Hajdan a jezsuitáknak is volt itt házuk. Ide tartoznak Csernepole erdészlak, Hohenlohe vadászlak, Hohenlohe major, Tauber csárda, Uszihelne téglagyár és Czigánytelep. A községnek van saját vasúti állomása, de postája és távírója Morvaszentjános."[4]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 1518, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1618 lakosából 1591 szlovák volt.
2011-ben 1700 lakosából 1572 szlovák.
Nevezetességei szerkesztés
-
A templom
- Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1878-ban épült a korábbi, 17. századi templom helyén.
- Két kápolnája a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelve.
- A falu kézművesudvaráról is híres, minden év júniusában kézművesvásárokat rendeznek.
- Sekulánek nevű népi együttese.
Közlekedés szerkesztés
Vasúti szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
Források szerkesztés
- Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
- Linda Kovácsová - Ján Rajtár 2017: Urny zdobené ozubeným kolieskom z vybraných hrobov pohrebísk v Kostolnej pri Dunaji a v Sekuliach Zborník SNM 111 - Archeológia 27.
- Iván, R. - Knoll, M. - Ölvecky, R. - Rajtár, J. 2013: Germánske žiarové pohrebisko v Sekuliach. In: Zborník príspevkov konferencie CSTI 2013, 276-281.