Székelyszentkirály
Székelyszentkirály (románul Sâncrai) falu Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. Közigazgatásilag Oroszhegyhez tartozik.
| Székelyszentkirály (Sâncrai) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hargita |
| Község | Oroszhegy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Oroszhegy |
| Irányítószám | 537082 |
| Körzethívószám | +40 x66[1] |
| SIRUTA-kód | 84291 |
| Népesség | |
| Népesség | 1137 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1099 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 570 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 25° 19′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 04″, k. h. 25° 19′ 33″ | |
| Székelyszentkirály weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Neve szerkesztés
1905-től hívják mai nevén, korábban Udvarhely-Szentkirály volt.[3]
Fekvése szerkesztés
A falu a Bosnyák-patak mellett, a községközponttól, Oroszhegytől 4 km-re délkeletre fekszik.[4] Székelyudvarhelytől 12, Csíkszeredától 74 kilométerre található.[5]
A falu főbb részei az Alszeg, a Középszeg, a Felszeg és Tilaszó, a Telefalviak utcája, a Bálint utca és a Balázsdomb.[6]
Története és mai élete szerkesztés
Feltételezések szerint a falu alapítása – akárcsak a többi Szentkirály nevű településé – abban az időben történhetett, amikor még csak egyetlen magyar király volt szentté avatva, vagyis Szent István 1083-ban és Szent László 1192-ben történt szentté avatása között. Korábban úgy tartották, hogy első okleveles említése 1566-ból származik,[7] 2000-ben azonban előkerült egy 1450-ben kelt dokumentum, amely a falu iskoláját említi.[5][8]
A falu eredetileg a maitól 2 km-re északabbra, a Bosnyák- és az Aklos-patak összefolyásánál feküdt, de kolera sújtotta, ezért lakói 1553 és 1566 között délebbre, a mai Balázsdomb környékére költöztek. A falu korábbi lakosságának 90–95%-a a kolera áldozatául esett.
1864-ben nyolcszáz lakosa volt, mind katolikus.[9] 1910-ben 1028-an lakták.[10] A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye udvarhelyi járásához tartozott.[3]
A 20. században – az 1960-as évek hullámvölgyétől eltekintve – népessége 1000 és 1100 fő között ingadozott. 1992-ben 1078 lakosából 1053 magyar és 25 cigány volt, a 2002-es adatok szerint 1096 fő a lakossága (1078 magyar, 5 román és 13 cigány).[10]
A faluban a fő foglalkozás hagyományosan a növénytermesztés és az állattenyésztés.[5] A két világháború között Árkossy Lajosné csipkeverő tanfolyamot indított munkalehetőséget teremtve a nőknek.[11] A nyilvántartások szerint 15 működő cég van bejegyezve, amelyek nagy része asztalosműhelyt működtet, és a férfilakosság 40%-ának ad munkát, de a környező falvakból is szép számmal jönnek a faluba dolgozni. A lakosság egy része Székelyudvarhelyre ingázik.[12]
A község tagja a Szentkirályok Szövetségének, amely 21 települést számlál. Magyarországi testvértelepülése Győrzámoly és Kisrécse.[13]
Látnivalók szerkesztés
- Szent István király tiszteletére szentelt katolikus temploma a falu közepén, két utca közötti dombocskán áll. 1796 és 1799 között épült a régebbi fatemplom helyére; az építési dátum a késő barokk és klasszicista stíluselemeket hordozó épület kőtemplom tornyának nyugati falán olvasható. A sekrestyében, a keleti falban esetleg másodlagosan elhelyezett késő gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentségtartófülke található. Alsó keretére rézsűs állású címerpajzs támaszkodik, rajta domborúan faragott kettős kereszt, a templom védőszentjének, Szent István királynak attribútuma. Ez a kőfaragvány a 15.-16. század fordulója táján készülhetett. A templomban egy gótikus 15. századi kő keresztelőmedencét is őriznek. Formája kehely alakú, nyolcszögű felső résszel és ennek megfelelő szárral, mely sarokprizmák közvetítésével támaszkodik a négyszögű talpra. Egyik lapján festett felszentelési kereszt nyoma látszik.[7][14] A templom kertjében Szent István 2008-ban állított szobra látható, Dienes Attila alkotása.[8]
- Az iskola alapítási éve 1450. Udvarán 3 méter magas vörös gránitkő emlékoszlop áll az első és mádodik világháborúban elesettek emlékére, Dóczy András alkotása.[8]
- Az idegenforgalom céljait szolgálja a Katalin fogadó és a Sziklakert fogadó.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
- ↑ a b Sâncrai. In Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 9738468019
- ↑ A falu fekvése. www.szekelyszentkiraly.ro (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ a b c d Erdélyi szállásajánló / Székelyszentkirály. www.szekelyfoldiinfo.ro (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ Falunk főbb részei. www.szekelyszentkiraly.ro (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ a b Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ a b c A hét plébániája: Székelyszentkirály. www.mariaradio.ro (2022. augusztus 15.) (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ Székelyszentkirály. In Pesty Frigyes: Helységnévgyűhteménye II. Budapest: Országos Széchenyi Könyvtár; Sepsiszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum. 2013. 185. o. ISBN 9789632006154
- ↑ a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Lengyel Nóra: A szürke testvérek láthatatlan tevékenysége: a Szociális Testvérek Társasága Romániai Kerületének vasúti missziója. Sic Itur Ad Astra, LXVII. évf. (2018)
- ↑ Fejődő község. szekelyszentkiraly.ro (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ Önkormányzat. szekelyszentkiraly.ro (Hozzáférés: 2024. március 1.)
- ↑ Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. 1981.
.svg){kind=small}