Főmenü megnyitása

Szabó Marianne

magyar iparművész, textilművész

Szabó Marianne (Budapest, 1932. május 15.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar iparművész, textilművész. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (2012). Makovecz Imre építőművész özvegye.[1]

Szabó Marianne
SzaboMarianneFotoThalerTamas.JPG
Született 1932. május 15. (87 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Makovecz Imre
Foglalkozása textilművész
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj (1975)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Marianne témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott (1950-1955). Jets György, Rozs Endre, Szervánszky Jenő voltak a mesterei. 1959 óta kiállító művész, első alkalommal Hübner Arankával és Szenes Zsuzsával mutatkozott be a Műcsarnokban,[2] a továbbiakban a Prizma 13 csoport tagjaival állított ki. Pályakezdő éveiben nyomott és kézzel festett textilanyagot, függönyöket készített, s a grafika uralta alkotásait, „az erős kontúrok és a színes foltok játéka jellemzi montázsszerű kompozícióit. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak.

Az 1960-as évek közepén új technikák segítségével új irányba fordult: a kötés, horgolás, hímzés hagyományos technikájával és sok évszázadon át alkalmazott ötleteivel kötetlenebb és felszabadultabb formálás- és gondolkodásmódot érvényesített a megszokott textilmunkákban. 1968-ban a Textil-Falikép c. kiállításon törekvéseiknek köszönhetően vált nyilvánvalóvá a magyar textilműfaj megújulása. Szabó Marianne ennek a gyorsan felvirágzó textilmozgalomnak egyik meghatározó alakja volt. Kezdetben még párhuzamos úton haladt a többiekkel, de az 1970-es évek elején a sík textilektől továbblépett a térkompozíciók felé. Első nagyszabású műve a Pad (1972). Az életnagyságú nőalaknak és a közvetlen környezetét alkotó fülkének a megformálása a textilműfaj adottságait és lehetőségeit követi, de az alak mégsem csak dekoratív jelenség, hanem plasztikai igénnyel jelenik meg a térben. A kompozícióban használt anyagok - juta, filc - a következő években is Szabó Marianne legfontosabb matériái. Filcből készült, falra akasztható munkái is plasztikusak, lényegében domborítással, hímzéssel és más technikákkal alakított textilreliefek (Szirén, 1972; Három angyal, 1976).

1974-ben a Szent István Király Múzeumban bemutatott Történet (Életút) c. kompozíciója textilplasztikai törekvéseinek nagyszabású összefoglalása volt. A 24 méter hosszú, spirális háttérből és életnagyságú alakokból álló mű egy nő életének stációit idézte fel a születéstől a halálig. Az alakok plasztikus megformálása az alkalmazott anyagok és technikák sokféleségével, valamint az előre megformált és az improvizált részek játékával párosult. A néző - belépve a kompozíció terére - maga is részévé vált annak. Az 1970-es évek második felében kisméretű plasztikus textiltárgyakat készített, majd a perui inka textilek hatására titokzatos pszeudokultikus tárgyakat. Az 1980-as évek elejétől papírmaséval dolgozik. 1988-ban készültek az egri Flóra szálló éttermében elhelyezett magyar és török vitézeket ábrázoló papírszobrai.”[3]

Az 1980-as évek végén visszavonult saját műtermébe és ott alkot, férje, Makovecz Imre halála óta férje szellemi hagyatékát és emlékezetét ápolja a pályatársakkal, köztük Melocco Miklóssal, Szörényi Leventével együtt.[4][5][6]

Kiállításai (válogatás)Szerkesztés

EgyéniSzerkesztés

CsoportosSzerkesztés

Díjai, elismerései (válogatás)Szerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szabó Marianne és férje Makovecz Imre, fénykép
  2. Hübner Aranka Szabó Marianne Szenes Zsuzsa textilművészeti kiállítása : Műcsarnok Kamaraterme, 1959 augusztus - szeptember / a bevezetőt írta Cseh Miklós. Budapest, 1959. (leporello)
  3. Kortárs magyar művészeti lexikon. III. köt. Forrásokban i.m.
  4. Makovecz Imre - Melocco Miklós - Szörényi Levente: Magyar lélek - Magyar forma. Budapest, 2007.
  5. Melocco Miklós, Szabó Marianne a Magyar lélek c. kötet bemutatóján[halott link]
  6. Makovecz Imrére emlékeztünk – 2011. december 8.. [2013. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 20.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés