Szablya-Frischauf Ferenc

(1876–1962) magyar festő- és iparművész, művészeti író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Szablya-Frischauf Ferenc (Budapest, 1876. április 9.Keszthely, 1962. október 5.): festő- és iparművész, művészeti író, az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója; Gundel Mária fia; Szablya János testvére.

Szablya-Frischauf Ferenc
Született1876. április 9.[1][2]
Budapest
Elhunyt1962. október 5. (86 évesen)[2]
Keszthely
Állampolgárságamagyar
HázastársaLohwag Ernesztin
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeFarkasréti temető (28-1-9)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szablya-Frischauf Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
 
Iparművészeti Iskola tablója 1939 -ben
 
Szablya-Frischauf Ferenc, Lohwag Ernesztin és Konstantin Lohwag Frida sírja Budapesten. Farkasréti temető 28-1-9.

Tanulmányait Nagybányán és Münchenben folytatta. Hollósy Simon egyik legkedvesebb tanítványa volt. Atmoszferikus, naturalisztikus tájakat és portrékat festett. 1903-ban Budapesten szabadiskolát nyitott, majd 1906-ban megalapította a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészegyesületet.

Tanítványai közé tartoztak: Dénes Valéria, Hoffmann Lenke, Feszty Masa, Kmetty János, Máté Ilona, Mikola András, Lénárd Róbert.

Később főleg iparművészettel, bútortervezéssel és belsőépítészeti munkákkal foglalkozott, mint az Iparművészeti Főiskola tanára 1913-tól, majd 1938-tól 1943-ig a főiskola rektora. Az 1930-as években részt vett a Ganz-gyár által kifejlesztett Árpád sínautóbusz formatervezésében.[3]

Felesége, Szablya-Frischauf Ferencné, Lohwag Ernesztin (Bécs, 1878. január 9. – Budapest, 1940. március 18.) szintén festőművész volt. Münchenben és Nagybányán tanult. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (KÉVE) művészcsoportnak, melynek kiállításain arcképekkel szerepelt. Számos miniatűr akvarell portrét is készített. 1910–1920 között női rajziskolát tartott fenn Budapesten.

Társasági tagság, szerkesztés

szerkesztés
  • Az Országos Iparművészeti Társulat alelnöke,
  • a Magyar Iparművészet című folyóirat szerkesztője volt.

Műveiből

szerkesztés
  • Merengő, olaj, vászon[1]
  • Farsang után[2]
  • Önarckép, olaj, vászon[3]
  • Marco: A Frischauf (Szablya) iskola. In: A Hét, 1906. 12. szám
  • Margitay Ernő: Templomos művészet. In: Magyar Iparművészet, 1917.

Külső hivatkozások

szerkesztés