Szajano-Susenszkojei-víztározó
A Szajano-susenszkojei-víztározó (oroszul Саяно-Шушенское водохранилище [Szajano-Susenszkoje vadahranyiliscse]) Oroszországban, Dél-Szibériában, a Jenyiszej felső folyásának medrében kialakított mesterséges tó.
| Szajano-susenszkojei- víztározó (Саяно-Шушенское водохранилище) | |
 | |
| Ország(ok) |  Oroszország |
| Hely | Hakaszföld, Krasznojarszki határterület, Tuva |
| Típus | mesterséges |
| Elsődleges források | Jenyiszej |
| Elsődleges lefolyások | Jenyiszej |
| Hosszúság | 312 km |
| Szélesség | 20 km |
| Felszíni terület | 621 km2 |
| Legnagyobb mélység | 220 m |
| Víztérfogat | 31,3 km3 |
| Tszf. magasság | 540 m |
| Elhelyezkedése | |
 Szajano-susenszkojei-
víztározó Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 52° 45′ 07″, k. h. 91° 21′ 33″Koordináták: é. sz. 52° 45′ 07″, k. h. 91° 21′ 33″ | |
Szajano-susenszkojei-
víztározó Pozíció Hakaszföld térképén
| |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szajano-susenszkojei- víztározó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ismertetése szerkesztés
A Szajano-susenszkojei vízerőmű 242 m magas gátja mögött, a Nyugati-Szaján hegyei közötti keskeny, kanyonszerű folyóvölgyben, a Jenyiszej vizének visszaduzzasztásával keletkezett. A gát Szajanogorszk város közelében, Cserjomuski településen épült. Építését 1965-ben kezdték meg, a folyó medrét 1975-ben rekesztették el. A víztározót először 1990 őszén töltötték fel teljesen, a norma szerinti 540 m-es vízszintig.
A víztározó Hakaszföld keleti határán, a Krasznojarszki határterület déli részén és Tuva nyugati felén 290-320 km hosszan kígyózik. Legnagyobb mélysége 220 m (a gátnál). Igazi mesterséges tó formája csak délen, a Tuvai-medencében van, ott legnagyobb szélessége 9 km. A tározó legnagyobb befogadóképessége 31,3 km³. 540 m tengerszint feletti magasságban meghatározott normál vízszint mellett a vízfelszín területe 621 km². A téli legalacsonyabb megengedett vízszint 500 m, vagyis az éves vízszint-ingás 40 m lehet.
Az óriási víztömeg a korábbinál 2-3 héttel lassabban melegszik fel tavasszal, illetve hűl le ősszel. Télen a jégréteg a középső szakaszon kb. egy hónappal – a gát melletti részen 1,5–2 hónappal – később alakul ki, mint a folyónak ugyanazon a részén korábban, és május közepéig marad meg.
A víztározóba ömlő nagyobb bal oldali mellékfolyó a Kantyegir (209 km) és a Hemcsik (320 km), jobb oldali az Usz (236 km).
Környezeti károk és védelem szerkesztés
A mesterséges tó létrehozásával 546 km²-nyi szárazföld került víz alá, ebből 489 km² erdő. A terület jelentős részét előzőleg nem tisztították meg az erdőktől, ezért a víztározó felszínén és fenekén hatalmas mennyiségű rothadó fatörzs torlódott össze. A 2000-es évek elején az átfogó tisztítás hatására a helyzet és a víz minősége sokat javult.
1976-ban a tározó mentén, a Krasznojarszki határterület Jermakovszkojei- és Susenszkojei járásában természetvédelmi területet hoztak létre. Célja többek között a víztározó ökológiai hatásainak tanulmányozása, a károk enyhítése. A közel négyszázezer hektárnyi terület 1988 óta bioszféra-rezervátum is.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Саяно-Шушенское водохранилище Archiválva 2017. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (voda.mnr.gov.ru, hozzáférés: 2020-03-13)
- Саяно-Шушенское водохранилище (Enciklopegyija Voda Rosszii, hozzáférés: 2020-03-12)
- Саяно-Шушенская ГЭС (Hozzáférés: 2020-03-11)
