Wikipédia

Szalontai Barnabás

(1919-1984) néprajzkutató, múzeumigazgató

Szalontai Barnabás, 1947-ig Stiglitz (Ilosva, 1919. január 8. – Nyírbátor, 1984. március 5.) magyar néprajzkutató, történész, a nyírbátori Báthori István Múzeumnak a Magyar Népköztársaság Állami Díjával kitüntetett alapító igazgatója, Nyírbátor díszpolgára.

Szalontai Barnabás
Született1919. január 8.
Ilosva
Elhunyt1984. március 5. (65 évesen)
Nyírbátor
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéprajzkutató, történész
Kitüntetéseia Magyar Népköztársaság Állami Díja (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalontai Barnabás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Emlékszobája a nyírbátori Báthori István Múzeumban
Dombormű-portréja
Emléktáblája Nyírbátorban

Életpályája szerkesztés

Édesapja Szalontai Lajos (Stiglitz Lajos) községi jegyző volt Ilosván, Polgáron, Szilágynagyfaluban és Újtikoson. Édesanyja Szabó Anna.

Szalontai Barnabás Iskoláit a mezőkövesdi, hajdúböszörményi gimnáziumokban végezte, ez utóbbiban érettségizett. 1938 őszén a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem jogi fakultására iratkozott be, tanulmányait 1941-től a pécsi egyetemen folytatta, itt szerzett  jogi abszolutóriumot 1943-ban.

1945 és 1947 között Nyíregyházán alispáni jegyző volt. 1948 tavaszán megnősült, felesége Lelik Ibolya (1921–1986) magyar-történelem szakos tanár, általános iskolai igazgató. Két gyermekük született: Szalontai Barnabás László (1949) villamosmérnök, Szalontai Judit (1953) könyvtár-népművelő szakos tanár.

Nyírbátori munkássága szerkesztés

1947-ben Nyírbátorban lett járási jegyző. 1950-től a helybéli Dohánybeváltó Üzemben könyvelőként dolgozott. Nyíregyházán és Nyírbátorban a Bessenyei György Kör szervezője volt, fúvószenekart is alapított.

Az 1950-es években bőrintarziás könyvborítókat készített, az eljárást szabadalmaztatta. Grafikával is foglalkozott, rajzokat, akvarelleket, olajfestményeket alkotott. Grafikai és bőrintarziás munkái elismeréseképpen a Képzőművészeti Szövetség is a tagjai közé választotta.

1952-től a Nyírbátori Általános Iskolában pedagógusként működött, és még ez év decemberében megszerezte Nyíregyházán a rajztanári oklevelet. Tanárként bekapcsolódott Nyírbátor kulturális életébe, ez idő tájt merült fel benne a gondolat egy helytörténeti–néprajz gyűjtemény létrehozásáról. A városban folyó építkezések, főleg az 1953 nyarán a város főterének földmunkálatai során felszínre került, rendkívül gazdag régészeti leletanyagok lelkesítették őt és tanítványait is, akikkel aztán utcáról-utcára járva gyűjtötték a paraszti élet, a hagyományos paraszti kultúra tárgyi emlékeit.

1955-ben megalapította a Báthori István erdélyi vajdáról elnevezett múzeumot. A létrejött helytörténeti múzeum céljára sikerül megszereznie a volt minorita rendház épületét, majd az műemléki szempontból is helyreállítva lett a Báthori István Múzeum anyagának méltó helyet adó kiállítási tér: mára közel 40 ezer muzeális tárggyal rendelkezik, és 20 helyiségből áll. 1963. február 1-jétől főhivatású múzeumigazgatónak nevezte ki Dr. Csallány Dezső megyei múzeumigazgató. Vezetése alatt az intézmény az 1970-es évekre nemzetközileg is elismert tájmúzeummá vált.

Közben, 1964-ben, az Egri Tanárképző Főiskolán történelem és rajz szakos tanári diplomát kapott. 1967-ben a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén bölcsészettudományi doktorátust szerzett, lektora Gunda Béla Herder-díjas professzor volt.

1960-ban megalakította a Múzeumi Baráti Kört, 1965-ben a város elé terjesztette a két templomot összekötő sétány terveit. 1966-ban létrehozta a Lengyel–Magyar Baráti Kört. 1967-ben a Zenei Napok egyik szervezője, az ünnepség alatt programokat szervezett a múzeumban.

A várkastélyt feltáró ásatások az 1970-es évekig tartottak, sikerült a magtár épület lebontását megakadályoznia. Ez lett az alapja a mára felújított Báthori Várkastélynak és panoptikumnak.

Szalontai Barnabás fáradhatatlanul dolgozott az általa létrehozott múzeum fejlesztésén, népszerűsítésén, hatalmas energiával és akarattal küzdött a város kulturális felemeléséért. Utolsó munkája a „Nyírbátor évszázadai” című új állandó kiállítás volt Báthori István Múzeumban; ennek a megnyitóját már nem érhette meg.

Díjai szerkesztés

  • 1970: Állami Díj.
  • 1973: Nyírbátor várossá válása alkalmából Pro Urbe díj.
  • 1981: Még életében díszpolgári címmel ismerték el kimagasló lokálpatrióta munkásságát.

Emlékezete szerkesztés

2015-ben a Báthori István Múzeumban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.[1]

2016-ban, születésének 97. évfordulóján, a város Római Katolikus Templom előtti terét róla nevezték el.[2]

Főbb művei szerkesztés

  • Nyírbátor barokk emlékei (Nyírbátor, 1957)
  • Entz Géza–Szalontai Barnabás: Nyírbátor (Budapest, 1959)
  • Kalmár János–Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei (Nyíregyháza, 1963)
  • M. Keresztes György nyírbátori fazekasmester munkássága (Nyírbátor, 1967)
  • Kerámia a nyírbátori paraszti háztartásban (Debrecen, 1970)
  • Báthori István Múzeum (Nyírbátor, 1973)
  • Viaszöntő népszokás Máriapócson (Nyírbátor, 1977)
  • Nyírbátor – Minorita templom (Nyírbátor, 1980)
  • Máriapócs – Kegytemplom (Nyírbátor, 1983)
  • Nyírbátor népi építészete (Debrecen, 1984)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A Báthori Múzeum 60 éve szolgálja a várost (magyar nyelven). szon.hu, 2018. január 17. [2019. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  2. ↑ Teret neveztek el róla születésének 97. évfordulóján Nyírbátorban (hu-HU nyelven). szon.hu, 2016. január 9. [2018. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 31.)

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szalontai_Barnabás&oldid=26944704”