Főmenü megnyitása

Szamuely György (Nyíregyháza, 1899. július 4.[1]Szovjetunió, 1938. július 28.) magyar emigráns pártmunkás, politikus, tisztviselő, Szamuely Tibor népbiztos és Szamuely László testvére, Szamuely Tibor politológus apja, Szántó Rezső, Szántó Béla és Szántó Zoltán sógora. A sztálini törvénysértések áldozata lett.

Szamuely György
Született Szamueli György
1899. július 4.
Nyíregyháza
Elhunyt 1938. július 28. (39 évesen)
Szovjetunió
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Szántó Elza[m 1]
Gyermekei Szamuely Tibor
SzüleiSzamueli Lajos, Farkas Cecília
Foglalkozása pártmunkás
Halál okakivégzés
Sírhely Butovo-Kommunarka

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Szamueli Lajos és Farkas Cecília gyermekeként született, testvérei: Tibor, László, Zoltán, István, és János.[2] Érettségi vizsgáját követően a Műegyetem hallgatója lett, katonai szolgálatot a 3. honvéd gyalogezrednél teljesített. Magyarországon a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja volt, majd a két munkáspárt (MSZDP és KMP) egyesülése után a nyíregyházi szervezet egyik vezetőségi tagjaként működött.[3] 1919 elején Tibor testvére helyett ellene követtek el Nyíregyházán merényletet, amelyben súlyosan megsebesült.[4] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a nyíregyházi lakáshivatalt vezette, majd a Belügyi Népbiztosságon dolgozott.[4] A kommün bukása után 1919. szeptember 14-én reggel hat órakor Nyíregyházán pénzhamisítás bűntette vádjával letartóztatták. Számos pere volt, többször elítélték, végül összbüntetést határoztak meg, amely az 1921. március 18-án kelt ítélet alapján lázadás, izgatás és orgazdaság bűntette miatt 1919. december 11-től számított 5 évnyi és nyolc hónapi börtönbüntetést foglalt magában.[5] Büntetését 1921. december 1-jén félbeszakították, és a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretei között Szovjet-Oroszországba került, ahol a reklámiparban működött, mint tanácsadó, és belépett az SZK(b)P-be, továbbá publikált a Sarló és Kalapács című folyóiratban.[6] A Szovjetunióban egy időben a szovjet külkereskedelmi minisztérium tisztviselője volt.[7] A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. november 15-én letartóztatták, majd azzal a váddal, hogy egy, Kun Béla vezetése alatt álló ellenforradalmi terrorszervezet tagja, 1938. július 28-án halálraítélték, és még aznap kivégezték. A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága 1955. augusztus 10-én rehabilitálta.

MegjegyzésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Születése bejegyezve Nyíregyháza állami akv. 1899/726. folyószám alatt.
  2. Simor András: Így élt Szamuely Tibor. Budapest, 1978, Móra Könyvkiadó, Budapest, 19-20. p.
  3. Szohor Pál: Nyíregyháza város története. In uő: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében. Nyíregyháza, 1924.
  4. a b Az Osztrák-Magyar Bank kommunistái. 8 Órai Újság, 6. (1920: 282.) 6.
  5. HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1920 - 2594
  6. Bognár Iván: A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (1917–1922). Budapest, 1967–1968, 186–189. p.
  7. Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992, HITEL Lap-, Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft., 335. p. ISBN 963 04 1859 2

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szamuely György. In: Angyal Sándor [és mások]: A forradalmak Szabolcs-Szatmár megyei harcosai 1917-1919. Nyíregyháza, [é. n.].
  • Feigel Mihály: Szamuely Tibor testvérei. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle. 14.1. (1979. 02.) p. 19-23
  • Békésmegyei közlöny, 1920. 47. évf. 8. sz. 5. p.
  • Körösvidék, 1921. 2. évf. 60. sz. 2. p.