Szepesjánosfalva

község Szlovákiában

Szepesjánosfalva (1892-ig Jánócz, szlovákul: Jánovce, németül: Hensdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban. Csontfalu és Mahálfalva tartozik hozzá.

Szepesjánosfalva (Jánovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Első írásos említés1312
PolgármesterJozef Kacvinský
Irányítószám059 13
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámPP
Népesség
Teljes népesség1647 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség152 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság579 m
Terület9,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 01′ 03″, k. h. 20° 25′ 48″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 03″, k. h. 20° 25′ 48″
Szepesjánosfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesjánosfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Poprádtól 12 km-re délkeletre fekszik.

Története szerkesztés

Az egykori lándzsás falu a 13. században keletkezhetett. 1312-ben „villa Johannis” néven említik először. 1322-ben „Janus” néven írják, ekkor Henrik szepesi prépost tizedét a vágsziklási kolostornak adja. Később a szepesi káptalan birtoka. 1448-ban „Janofaluwa” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1787-ben 17 házában 120 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JÁNÓCZ. Janosa, Hansdorf, Hanovi. Tót falu Szepes Várm, földes Ura a’ Szepesi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lőtséhez 1 mértföldnyire, Vidernyiknek filiája, 1/3 része határjának termékeny, legelője elég, fája mind a’ két féle van, piatzozása közel.[2]

1828-ban 23 háza és 178 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Janócz, tót falu, Szepes vmegyében, a Lőcséről Liptóba vivő postautban, Horkához 1/4 mfld: 178 kath. lak. F. u. a szepesi káptalan.[3]

A 19. század végén sok lakója kivándorolt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

1963-ban csatolták hozzá Mahálfalvát. Lakói Poprád és Késmárk üzemeiben dolgoznak.

Népessége szerkesztés

1910-ben 186, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1116 lakosából 1017 szlovák és 71 cigány volt.

2011-ben 1475 lakosából 1293 szlovák és 33 cigány volt.

2021-ben 1647 lakosából 1615 (+4) szlovák, 14 (+286) cigány, 1 ruszin, 3 (+3) egyéb és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Nevezetességei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Münnich Sándor 1892: Csevegések a történelemelőtti korszakról. A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 19.
  • Mályusz Elemér 1999: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18). Budapest, 610 No. 2514 (DLDF 243951)

További információk szerkesztés

Lásd még szerkesztés