Szepesjakabfalva
Szepesjakabfalva (szlovákul: Jakubany, németül: Jakobau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Szepesjakabfalva (Jakubany) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Ólublói |
Első írásos említés | 1322 |
Polgármester | Ján Krajňák |
Irányítószám | 065 12 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | SL |
Népesség | |
Teljes népesség | 2841 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 157 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 613 m |
Terület | 16,75 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 15′ 00″, k. h. 21° 41′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 00″, k. h. 21° 41′ 40″ | |
Szepesjakabfalva weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesjakabfalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
FekvéseSzerkesztés
Az Ólublótól 6 km-re délre levő széles völgyben, a Jakubianka-patak partján fekszik.
TörténeteSzerkesztés
1322-ben „Stephanishau” néven írják, eredetileg a lublói váruradalom része volt. 1322-ben Drugeth Fülöp Lomnici Péter fia Istvánnak adta, aki németekkel és szlovákokkal telepítette be. A falu eredetileg első birtokosa nevét viselte. 1408-ban már két falu, Alsó- és Felsőjakabvágása – az akkori krónikák szerint: „Alsoyacabwagasa” és „Felsewiacobuagasa” – állt a helyén. 1412 és 1772 között az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. A Hunyadi Mátyás és IV. Kázmér lengyel király közötti harcokban az 1470-es években a hadak feldúlták és kirabolták, sok lakost megöltek, mások elmenekültek. A kipusztított lakosság pótlására 1497-ben a vlach jog alapján román és ruszin pásztorokat telepítettek ide, ekkor „Jakubiany” néven említik. 1760 és 1870 között határában nagy vaskohó működött, ahol a környék vasércét dolgozták fel. Lakói emellett földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JAKUBJÁN. Szepes Várm. lakosai katolikusok, határja tágas, de nehezen miveltetik, legelője, és fája elég van.”[2]
A nagy falvak közé tartozott, 1828-ban 393 háza és 2846 lakosa volt. A 19. században sok lakója kivándorolt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Jakubján, orosz falu, Szepes vmegyében, rónán és hegyoldalban fekszik a Jakubjánka patak két partján, melly itt igen ragadó és sebes. Szántóföldjei többnyire hegyeken vannak és soványak; urasági birtok az erdőn kivül más nincs. Lakja 150 római, 2650 görög kath., helybeli plebániával. Innen Lőcse felé hegyeken keresztül vezet egy ut, mellyen a földesur gyönyörü kastélyt épittetett. A helységtől 1/2 órányira van egy urasági vasgyár. Birja Probstner András és Adolf. Ut. p. Késmárk.”[3]
A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
NépességeSzerkesztés
1910-ben 1911, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 2415 lakosából 1957 szlovák, 378 cigány és 57 ruszin volt.
2011-ben 2630 lakosából 2032 szlovák, 208 cigány és 187 ruszin.
NevezetességeiSzerkesztés
- Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt görögkatolikus temploma 1904 és 1911 között épült, 1937-ben restaurálták.
- Klasszicista kúria a 19. század közepéről.
További információkSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.