Wikipédia

Szerkesztő:fega/próbalap/Apple

< Szerkesztő:Fega‎ | próbalap

Mac-project

  • Apple grafikonok – Atával színelrendezés kitalálása, kellenek a képbehelyező csíkok

PowerPC linkek

szerkesztés


e M a t e

szerkesztés
 Nem tévesztendő össze a következővel: eMac.
Fega/próbalap/Apple

Az eMate 300 az Apple Computer által fejlesztett, gyártott és forgalmazott személyi számítógép volt, amelyet személyi digitális asszisztensként is szokás említeni. Az eszköz az Apple Newton platformján alapult, az oktatási piac számára fejlesztették, tollal vezérelhető, érintőképernyős kijelzővel rendelkezett. Az eszközt 1997. március hetedike és 1998. február 27-e között lehetett megvásárolni. A gép operációs rendszere Newton OS 2.1 volt.[1]

Történelem

szerkesztés

Az eMate 300 az Apple „Education Product Group“ által fejlesztett termék volt, amely az oktatási piac számára készült. A termék célja az volt, hogy egy hordozható, könnyen használható és megfizethető számítógépet kínáljon az iskolák számára. Az eMate 300 bevezetésére 1997 márciusában került sor, és az ára 799 USD volt.[2][3][4]

Az eMate 300-at úgy tervezték, hogy tartós legyen, és kibírja az iskolai környezet igénybevételeit. Az átlátszó zöld műanyag ház és a gumírozott sarkok ellenállóvá tették a mindennapi használat során bekövetkező sérülésekkel szemben. Az eMate 300-at 25 MHz-es ARM 710a processzor működtette, és 3 MB RAM-mal rendelkezett, ami bővíthető volt PCMCIA[5] kártyákkal.[6]

Specifikáció

szerkesztés
  • Kijelző: 480x320 felbontás, 16 szürkeárnyalat, 6,8 inches érintőképernyő
  • Processzor: 25 MHz, ARM 710a RISC processzor
  • Memória: 3 MB RAM, 2 MB ROM
  • Tárolás: PCMCIA Type II kártyahely[7]
  • I/O: Soros port, infravörös port, Apple Desktop Bus[8] port, fejhallgató jack
  • Operációs rendszer: Newton OS 2.1
  • Méretek: 304 x 290 x 53 mm
  • Súly: 1,8 kg

Fogadtatás

szerkesztés

Az eMate 300 vegyes fogadtatásban részesült. Dicsérték a tartósságát és az érintőképernyős beviteli módszerét, valamint az oktatási piac számára tervezett specifikációit. Ugyanakkor kritikát kapott a korlátozott teljesítménye és a szoftverek hiánya miatt. Amikor Steve Jobs visszatért az Apple-höz 1998 januárjában, megszüntette az eMate 300-at.

Örökség

szerkesztés

Az eMate 300 rövid élettartama ellenére befolyásolta az Apple későbbi termékeinek tervezését, különösen az alacsony költségvetésű, oktatásra szánt eszközök fejlesztésében. Az eMate 300 koncepciója és formatervezése visszaköszön az Apple későbbi termékeiben, mint például az iBook és a MacBook sorozatban.[9][10][11]

Lásd még

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ Time, 1996 november 4., 148. évfolyam, 21. szám, 45. oldal
  2. ↑ MacUser, 1997 augusztus, 13. évfolyam, 8. szám, 34. oldal
  3. ↑ Confidential 200. oldal
  4. ↑ Matthew Hughes: The Newton lives, kinda: Boffin turns Apple eMate 300 into Raspberry Pi laptop (angol nyelven). The Register, 2021. június 9. (Hozzáférés: 2024. július 3.)
  5. ↑ A Personal Computer Memory Card International Association (PCMCIA) 1990-ben vezette be a 16 bites ISA-alapú PCMCIA kártyát, de 1995 márciusában átnevezte PC Card-ra, hogy elkerülje a szervezet nevével való összetéveszthetőséget. A PC Card egy párhuzamos periféria interfész laptopokhoz és PDA-khoz. A CardBus eredeti PC Card 32 bites változataként került bemutatásra, a PCI specifikáció alapján. A 32 bites helyen használható volt a 16 bites kártya. Bár eredetileg a számítógépes tároláshoz használt memóriabővítő kártyák szabványaként tervezték, a notebook-perifériák használható általános szabványának megléte sokféle eszköz kifejlesztéséhez vezetett, beleértve a hálózati kártyákat, modemeket és merevlemezeket. A PC-Card portot 2003 óta az ExpressCard interfész váltotta fel, amelyet eredetileg szintén a PCMCIA fejlesztett ki. A szervezet 2009-ben feloszlott, vagyonát beolvadt az USB Implementers Forumba.
  6. ↑ Apple eMate 300. lowendmac.com . (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  7. ↑ Type II. A II-es és magasabb típusú PC Card eszközök két sor 34-es foglalatot használnak, és 16 vagy 32 bites interfésszel rendelkeznek. öt milliméter vastagok. A Type-II kártyák bevezették az I/O támogatást, lehetővé téve az eszközök számára, hogy egy sor perifériát csatoljanak, vagy csatlakozókat/nyílásokat biztosítsanak olyan interfészekhez, amelyekhez a gazdaszámítógép nem rendelkezik beépített támogatással. Vékonyságuk miatt a legtöbb II-es típusú interfészkártyán miniatűr interfészcsatlakozók találhatók, amelyek egy dongle-hez, egy rövid kábelhez csatlakoznak, amely a kártya miniatűr csatlakozójából egy külső, teljes méretű csatlakozóhoz kapcsolódik. A 90-es évek közepén megjelentek a PC Card Type II merevlemez-meghajtókártyák.
  8. ↑ Az Apple Desktop Bus (ADB) szabadalmaztatott bit-soros perifériabusz, amellyel kis sebességű eszközök – billentyűzet, egér – csatlakoztatható a számítógéphez. A Steve Wozniak fejlesztette, szabadalmazott technológiát 1986-ban mutatták be az Apple IIGS-sel. Az Apple Desktop Bus gyorsan megjelent a későbbi Macintosh-modelleken, a NeXT számítógépek későbbi modelljein, és más gyártók is használtak. A PC-kompatibilis készülékben használt PS/2 csatlakozóhoz hasonlóan az Apple Desktop Bus-t is gyorsan felváltotta az USB
  9. ↑ Macworld, 1997 december, 14. évfolyam, 12. szám, 40. oldal
  10. ↑ Mac Addict, 1997 november, 2. évfolyam, 11. szám, 28. oldal
  11. ↑ Confidential 201. oldal

e M a t e b y c h a t G P T

szerkesztés

Az eMate 300 egy személyi digitális asszisztens, amelyet az Apple Computer gyártott, és amelyet 1997 márciusában jelentettek meg. Az eMate 300 az Apple Newton platformján alapul, és az oktatási piacra lett kifejlesztve. A gép Newton OS 2.1-et futtat, és egy tollal érinthető, érintőképernyős kijelzővel rendelkezik.

Történelem

szerkesztés

Az eMate 300 az Apple "Education Product Group" által fejlesztett termék volt, amely az oktatási piac számára készült. A termék célja az volt, hogy egy hordozható, könnyen használható és megfizethető számítógépet kínáljon az iskolák számára. Az eMate 300 bevezetésére 1997 márciusában került sor, és az ára 799 USD volt.[1]

Az eMate 300-at úgy tervezték, hogy tartós legyen, és kibírja az iskolai környezet igénybevételeit. Az átlátszó zöld műanyag ház és a gumírozott sarkok ellenállóvá tették a mindennapi használat során bekövetkező sérülésekkel szemben. Az eMate 300-at egy 25 MHz-es ARM 710a processzor működtette, és 3 MB RAM-mal rendelkezett, ami bővíthető volt PCMCIA kártyákkal.[2]

Specifikációk

szerkesztés

Az eMate 300 specifikációi a következők:

  • Kijelző: 480x320 felbontású, 16 szürkeárnyalatos, 6,8 hüvelykes érintőképernyő
  • Processzor: 25 MHz ARM 710a RISC processzor
  • Memória: 3 MB RAM, 2 MB ROM
  • Tárolás: PCMCIA Type II kártyahely
  • I/O: Soros port, infravörös port, Apple Desktop Bus (ADB) port, fejhallgató jack
  • Operációs rendszer: Newton OS 2.1
  • Méretek: 12,0" x 11,4" x 2,1"
  • Súly: 4 font (1,8 kg)[3]

Fogadtatás

szerkesztés

Az eMate 300 vegyes fogadtatásban részesült. Dicsérték a tartósságát és az érintőképernyős beviteli módszerét, valamint az oktatási piac számára tervezett specifikációit. Ugyanakkor kritikát kapott a korlátozott teljesítménye és a szoftverek hiánya miatt. Az Apple végül megszüntette az eMate 300-at 1998 februárjában, amikor Steve Jobs visszatért az Apple-hez és átszervezte a vállalat termékvonalát.[4]

Örökség

szerkesztés

Az eMate 300 rövid élettartama ellenére befolyásolta az Apple későbbi termékeinek tervezését, különösen az alacsony költségvetésű, oktatásra szánt eszközök fejlesztésében. Az eMate 300 koncepciója és formatervezése visszaköszön az Apple későbbi termékeiben, mint például az iBook és a MacBook sorozatban.

Lásd még

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. ↑ Apple's eMate 300. pencomputing.com . (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  2. ↑ Apple eMate 300. lowendmac.com . (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  3. ↑ Apple eMate 300 Technical Specifications. support.apple.com . (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)
  4. ↑ Apple discontinues Newton product line. cnet.com . (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)

Jegyzetek ITT TARTOK

szerkesztés

Server OS

szerkesztés
  • Mac OS X Server 1.0[1] 1999. március
  • Mac OS X Server 10.0[2] Cheetah 2001. május
  • Mac OS X Server 10.1 Puma[3] 2001. szeptember
  • Mac OS X Server 10.2 Jaguar[4] 2002. augusztus
  • Mac OS X Server 10.3 Panther[5] 2003. augusztus
  • Mac OS X Server 10.4 Tiger[6] 2005. április
  • Mac OS X Server 10.5 Leopard[7] 2007. október
  • Mac OS X Server 10.6 Snow Leopard[8] 2009. augusztus
  • Mac OS X Server 10.7 Lion[9] 2011. július
  • OS X Server 2.0 [10] 2012. július
  • OS X Server 3.0 [11] 2013. október
  • OS X Server 4.0 [12] 2014. október
  • macOS Server 5.0 [13] 2015. szeptember
  • 2022. április 21-én az Apple leállította a macOS Servert.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Az 1999-ben megjelent Mac OS X Server 1.0 volt az első operációs rendszer, amelyet az Apple Computer a NeXT felvásárlása után kiadott. Bár a Mac OS 8 platina „kinézete és érzete“ volt, a klasszikus Mac OS helyett a NeXTSTEP operációs rendszerre épült, így a felhasználók betekintést kaphatnak a jövőbeli Mac OS X operációs rendszerbe. A Server 1.0-ban keveredett a klasszikus Mac OS, NeXTSTEP és Mac OS X. A képernyő tetején egyetlen menüsor volt, mint a Mac OS-ben, de a fájlkezelést a NeXTSTEP-es Workspace Manager végezte a Mac OS Finder alkalmazása helyett. A felhasználói felület továbbra is a NEXTSTEP Display PostScript alapú ablakkiszolgálóját használta a Display PDF alapú WindowServer helyett, ez utóbbi egy évvel később debütál a Mac OS X Public Beta verziójában. A nem mentett tartalomú ablak bezárási gombja NeXTSTEP-esen fekete pont volt. A Server 1.0 nem rendelkezett a Mac OS X-hez később hozzáadott Dock-kal vagy Aqua megjelenéssel, viszont tartalmazta a NetBoot szerver első verzióját. A klasszikus Mac OS alkalmazások futtatását a Mac OS X Server 1.0 „Blue Box” emulátorral oldotta meg, amely a Mac OS 8.5.1 operációs rendszert emulálta. Később a Mac OS X-ben ez lett a „Classic Environment”, de már a Mac OS 9.x rendszer emulációjával.
  2. ↑ Az ac OS X Server 10.0 megkapta az új Aqua felhasználói felületet, az Apache-t, a PHP-t, a MySQL-t, a Tomcatet, a WebDAV-támogatást, a Macintosh Managert és a NetBoot-ot.
  3. ↑ A 2001 szeptemberében kiadott Mac OS X 10.1 jelentős lépés volt a 10.0-hoz képest. Míg a 10.0 egy újabb béta verziónak tűnt, a 10.1 volt az első OS X kiadás, amelyet ténylegesen lehetett használni. Az alkalmazásindítási idő csökkent, az ablakok átméretezése és a menük lényegesen gyorsabbak voltak, a dokkoló mozgatható lett, nőtt a testre-szabhatóbb felületek mennyisége. Továbbfejlesztették a 3D grafikus teljesítményt, több száz illesztőprogramot kínáltak más gyártók nyomtatóihoz, kameráihoz, MP3-lejátszóihoz és tárolóeszközeihez. További hálózati integrációs megoldások kerültek a verzióba. A Mac OS X 10.1 ingyenesen frissíthető volt a 10.0 tulajdonosai számára. Mérete miatt azonban nem volt letölthető az internetről, hanem vagy közvetlenül az Apple-től volt rendelhető (postaköltség: 20 dollár), vagy beszerezhető volt az Apple Store-ban helyben írt CD-n.
  4. ↑ A 10.2-es Mac OS X Server kiadás frissített LDAP alapú Open Directory felhasználó- és fájlkezelést tartalmazott, ezzel megkezdődött a NeXT-ből származó NetInfo architektúra kiváltása. Az új Workgroup Manager felületén egyszerűbb lett a konfigurálás. Ebben a kiadásban a NetBoot és a NetInstall is jelentős frissítéseket kapott. Számos általános hálózati szolgáltatás vált elérhetővé, például NTP, SNMP, webszerver (Apache), levelezőszerver (Postfix és Cyrus), LDAP (OpenLDAP), AFP és nyomtatószerver. A Samba 3-as verziója szoros integrációt tett lehetővé a Windows-kliensekkel és -kiszolgálókkal. A MySQL v4.0.16 és a PHP v4.3.7 is bekerült. A 10.2.2 elhozta a a naplózott HFS Plust, a natív Macintosh fájlrendszert, növelve a megbízhatóságot és az adat-helyreállítási funkciókat. Ezt később hozzáadták a Mac OS X-hez a Panther 10.3-as verziójában.
  5. ↑ HIÁNYZIK :: MacTrackerben a Jaguar elejét ismétlik meg a Wikire hivatkozva
  6. ↑ A 10.4-es kiadás még több eszközt, alkalmazást és szolgáltatást tartalmaz, amelyek egy része nyílt forráskódú. A legfigyelemreméltóbb kiegészítések: a 64 bites alkalmazástámogatás, a hozzáférés-vezérlési listák, az Xgrid, a link-összesítés, az e-mail spam–szűrés (SpamAssassin), a vírus-észlelés (ClamAV), a Gateway beállítási asszisztens, valamint a szoftverfrissítéshez szükséges kiszolgálók, az iChat Jabber szerver és a webnaplók. (Blojsom). A 10.4 új kliens képességet kínált, a felhasználói identitások teljesen függetlenek lehetnek a kliens géptől. A szerver többféle szintű felhasználókezelési forgatókönyvet biztosított, beleértve a kliensgépek közvetlenül a kiszolgálón tárolt operációs rendszerről történő indítását (NetBoot), a független rendszerindítást. Lehetséges volt az összes felhasználói információ szerveren tárolása (hálózati kezdőkönyvtár). A rendszer képes volt azt a forgatókönyvet is kezelni, amelyben a felhasználók fájljai helyileg a felhasználók hordozható számítógépein vannak, miközben az összes felhasználói információt rendszeresen szinkronizálják a kiszolgálón lévő tükörazonosítóval (hordozható kezdőkönyvtár). Ezeknek a technológiáknak a végeredménye az, hogy a felhasználók az interneten át bármely számítógépről hozzáférhetnek teljes számítógép-azonosítójuk egy részéhez vagy egészéhez. Ezek a szolgáltatások mind az Apple-re jellemző, grafikus felületű konfigurátorral voltak beállíthatók.
  7. ↑ A Mac OS X Server v10.5-t, a „Leopard“-ot a 2005-ös Worldwide Developers Conference-en (WWDC)jelentették be, és először a 2006. augusztus 7-i WWDC-n mutatták be a nagyközönségnek. A Leopard Server új szolgáltatásokat kínált: iCal (naptár) Server, Wiki Szerver (Wiki szerver), Spotlight (fájlkereső) szerver. Új volt a Podcast Producer, amely nem csak a podcast készítést, de a megosztást is támogatta. A Leopard Server sok frissítést hozott, néhány: Apache HTTP Server MySQL 5, JBoss 4, Apache Tomcat 5, QuickTime Streaming Server 6, iChat Server 2, Xgrid 2 és Open Directory 4.
  8. ↑ A 2009-ben bemutatott Snow Leopard Server teljes egészében 64 bites operációs rendszer volt. A 4 GB vagy több RAM-mal rendelkező megfelelő rendszereken a Snow Leopard Server 64 bites kernelt használ az elméletileg megcímezhető 16 TB RAM kezelésére. Az iCal Server 2 továbbfejlesztett CalDAV-támogatást kapott és bővült webnaptár-alkalmazással, push értesítéssel és e-mailes meghívók küldésének lehetőségével a nem iCal felhasználóknak. A CardDAV protokoll szabványon alapuló Address Book Server (címtár) központi tárhelyet biztosított a felhasználók számára, ahol több Mac-en és szinkronizált iPhone-on tárolhatják és elérhetik személyes névjegyeiket. A Wiki Server 2 szerveroldali Quick Look funkcióval bővült, és képes volt a wikitartalmat iPhone megjelenítésre optimalizálni. Megújult a Mail Server motor, amely támogatja a push e-maileket, így a felhasználók azonnal megkapták a nekik címzett emailt. A Podcast Producer 2 új Podcast Composer alkalmazással bővült. Ez automatizálta a gyártási folyamatot a testre-szabott, egységes megjelenésű és hangulatú podcastok létrehozásakor. A gyártásnál a címek, átmenetek és effektusok hozzáadását automatizálta. A terjesztésnél az automatizálás végezte el a kívánt formátum(ok)ba mentést, a wikiken, blogokon, iTunes-on, iTunes U-n (University), Final Cut Server-en vagy Podcast Library-n való megosztást. Az egyes csatornák eltérő felbontást, képméretet és másodpercenkénti képkocka arányt igényeltek. A Mobile Access Server lehetővé teszi az iPhone és Mac felhasználók számára a biztonságos hálózati szolgáltatások elérését, beleértve a vállalati webhelyeket, online üzleti alkalmazásokat, e-maileket, naptárakat és névjegyeket. Anélkül, hogy további szoftverre lenne szükség, a Mobile Access Server fordított proxyszerverként működik, és SSL titkosítást és hitelesítést biztosított a felhasználó iPhone vagy Mac számítógépe és a virtuális magánhálózat között.
  9. ↑ A Mac OS X Lion 2011 februári bejelentésekor az Apple jelezte, hogy a Lion-tól kezdve a Mac OS X Server csupán annyiban fog különbözni a felhasználói operációs rendszertől, hogy a szerver funkciók kiegészítőként megvásárolhatók lesznek, az önálló szerver szoftver megszűnik. Az árazás kedvezőbb lett, az előző Server ára 499 dollár volt, a mostani kiegészítőt az Apple {{ kínálta. A Lion Server tartalmazta az iCal Server és a Wiki Server új verzióját és a Mail Servert. Az Apple ezzel a döntésével megkezdte a szerver-szoftvere leépítését, verióról verzióra csökkentve az elérhető szolgáltatások számát. A Lion Server képes volt iOS eszközök kiszolgálására.
  10. ↑ Az OS X Server, korábban Mac OS X Server, az Apple külön értékesített UNIX alapú szerver operációs rendszere volt, amely felépítésében megegyezett az asztali megfelelőjével, a Mac OS X-szel, de további szerverprogramokkal, valamint felügyeleti és adminisztrációs eszközökkel volt kiegészítve. A 10.7-es (Lion) verziótól kezdve a Mac OS X és a Mac OS X Server egyetlen kiadásba került, külön „szerver” operációs rendszert már nem árusítottak. A Mac OS X Server szerverspecifikus szerveralkalmazásai, valamint munkacsoport-kezelő és adminisztrációs szoftverei mostantól Server App néven voltak elérhetők. Ezek az eszközök leegyszerűsítik a kulcsfontosságú hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve a levél-továbbító ügynököt, az AFP- és SMB-szervereket, az LDAP-kiszolgálókat, a tartománynév-szervereket és másokat.
  11. ↑ A Mac App Store-ból 19,99 dollárért beszerezhető csomag tartalmazta a Server nevű szerverkezelő alkalmazást, valamint további adminisztrációs eszközöket a kliensprofilok és az Xsan kezeléséhez. Az Xsan tárolóhálózat (SAN vagy fürtözött fájlrendszer macOS-hez. Az Xsan lehetővé teszi, hogy több Mac asztali és Xserve rendszer hozzáférjen a megosztott blokktárolókhoz Fibre Channel hálózaton keresztül. A telepített Xsan fájlrendszerrel ezek a számítógépek egyszerre tudnak ugyanarra a tárolókötetre olvasni és írni. Az Xsan egy teljes körű SAN-megoldás, amely tartalmazza a metaadatvezérlő szoftvert, a fájlrendszer-kliens szoftvert, valamint az integrált beállítási, felügyeleti és felügyeleti eszközöket. Az Xsan rendelkezik minden, a vállalati megosztott lemezes fájlrendszertől elvárható jellemzővel, beleértve a nagy fájlok és fájlrendszerek támogatását, a több csatlakoztatott fájlrendszert, a metaadatvezérlő hibatűrését és a több operációs rendszer támogatását.
  12. ↑ HIÁNYZIK :: MacTrackerben a Jaguar elejét ismétlik meg a Wikire hivatkozva
  13. ↑
    szerver verzió alap OS verzió
    macOS Server 5 OS X Yosemite 10.10.5
    macOS Server 5 OS X El Capitan 10.11
    macOS Server 5.2 OS X El Capitan 10.11
    macOS Server 5.2 macOS Sierra 10.12
    macOS Server 5.3 macOS Sierra 10.12.4
    macOS Server 5.4 macOS High Sierra 10.13
    macOS Server 5.5 macOS High Sierra 10.13.3
    macOS Server 5.6 macOS High Sierra 10.13.3
    macOS Server 5.7 macOS Mojave 10.14*
    macOS Server 5.8 macOS Mojave 10.14.4
    macOS Server 5.9 macOS Catalina 10.15
    macOS Server 5.11 macOS Big Sur (11)
    macOS Server 5.12 macOS Monterey (12)

    * Ennél az Apple leállította a nyílt forráskódú szolgáltatásokat, mint a Calendar Server, a Contacts Server, a Mail Server, a DNS, a DHCP, a VPN Server és a webhelyek összekapcsolását a macOS Serverrel. A szolgáltatások ettől kezdve a Profilkezelőre, az Open Directoryra és az Xsanra korlátozódtak.

    sup>*macOS Server 5.10 ??? HIÁNYZIK

Xserve technikai adatok

szerkesztés

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok az Everymac.com[1] oldalról és a Mactracker[2] alkalmazásból valók. A táblázatban szándékosan nem szerepelnek a Power Macintosh, a Power Macintosh G3 és G4 számítógépek.

Gép neve
bemutatva
kivezetve
operációs rendszer 		Méret
magasság
szélesség
mélység
súly 		Processzor
processzor, @órajel, L1 és L2 cache
rendszerbusz 		Memória
alap[3] max.[4]
@sebesség
hely[5], típus 		Háttértár
merevlemez
külső adathordozó 		Grafika
videokártya
memória, típus
videókimenet felbontása (képpont) 		Fontosabb csatlakozók
Bővítő helyek
Xserve G4/1.0
2002. máj. 14.
2003. febr. 10.
System X Server 10.1.5 (6C115)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1.0 GHz, 32-bites PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k
L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @133 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@266 MHz
4 hely, PC2100 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24x CD-ROM		 ATI PCI
32 MB DDR SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 3x400
2x PCI, 1x PCI/AGP
4x 3.5"
Xserve G4/1.0 DP
2002. máj. 14.
2003. febr. 10.
System X Server 10.1.5 (6C115)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1.0 GHz, 32-bites 2x két magos PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k
L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @133 MHz		 512 MB
max: 2 GB
@266 MHz
4 hely, PC2100 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24x CD-ROM		 ATI PCI
32 MB DDR SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 3x400
2x PCI, 1x PCI/AGP
4x 3.5"
Xserve G4/1.33 (SL)
2003. febr. 10.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1.33 GHz, 32-bites PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k
L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24x CD-ROM		 ATI PCI
32 MB DDR SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI, 1x PCI/AGP
4x 3.5"
Xserve G4/1.33 DP (SL)
2003. febr. 10.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1.33 GHz, 32-bites 2x két magos PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k
L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 512 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24x CD-ROM		 ATI PCI
32 MB DDR SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI, 1x PCI/AGP
4x 3.5"
Xserve G4/1.33 DP (CN)
2003. márc. 1.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1.33 GHz, 32-bites 2x két magos PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k
L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI
1x 3.5"
Xserve G5/2.0 PCI-X
2004. jan. 6.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3*		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2.0 GHz, 64-bites PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k
L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 512 MB, 1 GB*
max: 8 GB, 16 GB**
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
24x CD-ROM
2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI-X
3x 3.5"
Xserve G5/2.0 DP PCI-X
2004. jan. 6.
2005. jan. 4.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2.0 GHz, 64-bites 2x két magos PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k
L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 1 GB
max: 8 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
24x CD-ROM
2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI-X
3x 3.5"
Xserve G5/2.0 DP (CN)
2004. jan. 6.
2005. jan. 4.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2.0 GHz, 64-bites 2x két magos PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k
L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 1 GB
max: 8 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI-X
1x 3.5"
Xserve G5/2.3 DP PCI-X
2005. jan. 4.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2.3 GHz, 64-bites 2x két magos PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k
L2: 512k (on chip)
Busz: @1,15 GHz		 1 GB
max: 16 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
ComboDrive[6]
2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI-X
3x 3.5"
Xserve G5/2.3 DP (CN)
2005. jan. 4.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2.3 GHz, 64-bites 2x két magos PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k
L2: 512k (on chip)
Busz: @1,15 GHz		 512 MB
max: 16 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCI-X
1x 3.5"
Xserve Xeon 2.0 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2.0 GHz, 64-bites 2x két magos Xeon 5130
L1: N/A
L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24x ComboDrive[6]		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCIe (8 sáv)
3x 3.5"
Xserve Xeon 2.66 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2.66 GHz, 64-bites 2x két magos Xeon 5150
L1: N/A
L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24x ComboDrive[6]		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCIe (8 sáv)
3x 3.5"
Xserve Xeon 3.0 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 3.0 GHz, 64-bites 2x két magos Xeon 5160
L1: N/A
L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24x ComboDrive[6]		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 1x400, 2x800
2x PCIe (8 sáv)
3x 3.5"
Xserve Xeon 2.8 Quad
2008. jan. 8.
2009. ápr. 7.
System X Server 10.5 (9B2117)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2.8 GHz, 64-bites négy magos Xeon E5462
L1: N/A
L2: 12 MB
Busz: @1,6 GHz		 2 GB
max: 32 GB
@800 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0
3x 3.5"
Xserve Xeon 2.8 8-Core
2008. jan. 8.
2009. ápr. 7.
System X Server 10.5 (9B2117)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2.8 GHz, 64-bites 2x négy magos Xeon E5462
L1: N/A
L2: 12 MB x2
Busz: @1,6 GHz		 2 GB
max: 32 GB
@800 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0
3x 3.5"
Xserve Neha 2.26 Quad
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2.26 GHz, 64-bites négy magos Xeon E5520
L1: 32k/32k x4
L2: 256k (x4), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
6* hely, DDR3 ECC SDRAM		 160 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0 @16*
3x 3.5"
Xserve Neha 2.26 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2.26 GHz, 64-bites 2x négy magos Xeon E5520
L1: 32k/32k x8
L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM		 160 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0 @16*
3x 3.5"
Xserve Neha 2.66 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2.66 GHz, 64-bites 2x négy magos Xeon X5550
L1: 32k/32k x8
L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM		 160 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0 @16*
3x 3.5"
Xserve Neha 2.93 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2.93 GHz, 64-bites 2x négy magos Xeon X5570
L1: 32k/32k x8
L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM		 160 GB HDD
8x DL SuperDrive[6]		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
 2x Gigabit
2x USB 1.1
FireWire 2x800
2x PCIe 2.0 @16*
3x 3.5"

Xserve szerverek és Xserve RAID az időben

szerkesztés
Apple Xserve szerverek és Xserve RAID idővonalon
Sablon:Xserve szerverek és Xserve RAID idővonalon
A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a gép adott verziója.[7]

Fordítás

szerkesztés

de ez nem az fordítás|en|Power Macintosh 9600|oldid=1176020460}}

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Mac Systems: Apple: Xserve (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  2. ↑ Ian Page: Mactracker alkalmazás (angol nyelven). Ian Page. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  3. ↑ A modell első forgalomba kerülésekor ekkora memóriával rendelkezett. Adott modell megújításakor – a modell neve nem változik –, de előfordul, hogy az Apple módosítja az alap memória nagyságát.
  4. ↑ Az Apple által hivatalosan közzétett érték. Számos modell esetén jóval több memóriát is kezelt az számítógép.
  5. ↑ Memória bővítő, befogadó hely, slot.
  6. ↑ a b c d e f g h i j Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) cddvdrw nevű lábjegyzeteknek
  7. ↑ Az adatok forrásai:

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés

Technikai adatok táblázatban

szerkesztés

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok – egyes gépeknél a kivezetés időpontja, az összes kijelző adat, üzemóra adat... – az Everymac.com[1] oldalról és a Mactracker[2] alkalmazásból valók. A táblázat nem tartalmazza az összes Power Macintosh számítógépet: hiányzanak az Európában nem forgalmazott gépek. A táblázatban szándékosan nem szerepelnek a Power Macintosh G3, G4 és G5 számítógépek.

Gép neve
bemutatva
kivezetve
operációs rendszer 		Méret
magasság
szélesség
mélység
súly 		Processzor
processzor[3] @órajel
L1 és L2 cache
rendszerbusz 		Memória
alap[4] max.[5]
@sebesség
hely[6], típus 		Háttértár
merevlemez
külső adathordozó[7] 		Kijelző
mérete
felbontása (képpont) 		Grafika
videókártya
memória (max.)
VRAM típus 		Csatlakozók, bővíthetőség
Ethernet
modem
belső bővítőhely
egyéb
PM 4400
1996. nov. 15.
1997. okt. 11.
System 7.5.3		 138x385x442 mm
10,9 kg
fekvő házas		 PowerPC 603e
@160 MHz
L1: 32kB L2:256k (opc.)
Busz: @40 MHz		 32 MB
max: 160 MB
@60 ns
három hely, 168-pin DIMM		 1.2 GB (IDE/ATA)
8x CD-ROM		 nincs kijelző.
Videókimenet: 832x624 képpont.		 nincs
1 MB / 4 MB
EDO DRAM		 –
–
három PCI
PM 5200 LC
1995. ápr. 3.
1996. ápr. 13.
System 7.5.1		 445x384x406 mm
21,3 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603
@75 MHz
L1: 16kB L2:256k
Busz: @37,5 MHz		 8 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 500 MB (IDE)
2x, 4x CD-ROM		 Beépített 15" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV
PM 5260
1996. márc. 10.
1996. dec. 1.
System 7.5.3		 445x384x406 mm
20,4 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603e
@100 MHz
L1: 32kB L2:256k (opc.)
Busz: @40 MHz		 8 MB, 16 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 800 MB (IDE)
4x CD-ROM		 Beépített 14" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV
PM 5300 LC
1995. aug. 28.
1996. ápr. 1.
System 7.5.1		 445x384x406 mm
21,3 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603e
@100 MHz
L1: 32kB L2:256k
Busz: @40 MHz		 16 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 1.2 GB (IDE)
4x CD-ROM		 Beépített 15" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV


Források

szerkesztés
  • ↑ Confidential: Linzmayer, Owen W.. Apple confidential 2.0 : the definitive history of the world's most colorful company (angol nyelven). San Francisco, Calif.: No Starch Press. ISBN 1593270100 
  • ↑ Carlton könyve: Carlton, Jim. Apple: the inside story of intrigue, egomania, and business blunders (angol nyelven). New York: Random House. ISBN 0812928512. OCLC 36759868. Hozzáférés ideje: 2023. augusztus 13. 
  • ↑ Macworld 1991 december: Galen Gruman (1991. december). „Macintosh PowerBooks 100,140 and 170” (angol nyelven). MacWorld, 130-039. o. (Hozzáférés: 2023. augusztus 16.)  
  • PowerBook 170 (angol nyelven). Low End Mac. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.) További angol nyelvű linkek, információk.

További információk

szerkesztés

Apple-hardverek 1998 előtt}} Portál|Informatika|i }}

PowerPC G3, G4, Taligent...

szerkesztés

RISC-kutatás (1988–1990)

szerkesztés

Az első Power Macintosh modellek 1994 márciusában jelentek meg, de a Power Macintosh technológia fejlesztése 1988 közepére nyúlik vissza.

Jean-Louis Gassée, az Apple termékrészlegének elnöke elindította a „Jaguar” projektet egy olyan számítógép megalkotására, amely a piac leggyorsabb asztali számítógépe lenne, amely képes hangutasításokra.[3] Eredetileg ez egy teljesen új számítógép-vonal volt, nem pedig egy Macintosh, és a Jaguar csapatot kezdetben függetlenítették a Macintosh-csapattól. Ez a szétválasztás magában foglalta az operációs rendszer fejlesztését, és az újonnan kigondolt "Pink" operációs rendszert vették figyelembe az új számítógéphez. A Jaguart szintén nem nagy volumenű, mainstream rendszernek szánták. A Gassée a közelgő Macintosh IIfx-hez hasonlóan az volt, hogy olyan terméket hozzon létre, amely felveszi a versenyt a csúcskategóriás munkaállomások piacán, amely korábban nem volt az Apple erőssége. A RISC architektúra használatára vonatkozó döntés a számítástechnikai iparban 1987-ben és 1988-ban bekövetkezett változást jellemezte, ahol a Sun Microsystems, a Hewlett-Packard és az IBM RISC-alapú rendszerei jelentősen felülmúlták a Motorola 68020 és 68030 processzorokon alapuló rendszerek teljesítményét. valamint az Intel 80386 és 80486 CPU-i.[4] Kezdetben az Apple jelentős időt és erőfeszítést fektetett bele, hogy saját RISC CPU-t hozzon létre az "Aquarius" kódnevű projektben, egészen addig a pontig, amikor egy Cray-1 szuperszámítógépet vásároltak, hogy segítsék a chip tervezését. A vállalatnak nem voltak pénzügyi és gyártási forrásai egy működő termék előállításához, ezért a projektet 1989-ben törölték.[5]

1990 elejére az Apple felvette a kapcsolatot számos RISC-szállítóval, hogy megfelelő hardverpartnert találjon. Az IIfx-et önállóan létrehozó csapat kísérletezni kezdett egy új Macintosh-termék létrehozásával, amely egy Motorola 68030 processzort kombinálna egy AMD Am29000 (29k) RISC chippel. Az Apple már kiadott egy, a 29k-ra épített terméket, a Macintosh Display Card 8•24 GC-t, az úgynevezett "Macintosh Toolbox accelerator" NuBus kártyát, amely lényegesen gyorsabb rajzolási rutinokat biztosít, mint a Macintosh ROM-on lévők.[6] A csapat kísérletei egy 68020-as emulátort eredményeztek, amelyet RISC-ben implementáltak, de a 29k projektet 1990 közepén elvetették pénzügyi megvalósíthatatlanság miatt.

Az Apple kiértékelte a CPU architektúrákat, beleértve a MIPS-t, SPARC-t, i860-at és ARM-et – amelyeket sokkal később számos Apple termékcsaládban használni fognak. A Sunnal folytatott tárgyalások tartalmazták azt a feltételt, hogy a Sun a Macintosh felületet használja SPARC munkaállomás számítógépeihez, cserébe az Apple a Sun SPARC processzorait használja a Macintosh munkaállomásokon; az üzletet az Apple aggodalma miatt törölték, amiért a Sun nem tud elegendő processzort gyártani. A MIPS-szel az R4000 processzor használatáról folytatott tárgyalások azt a feltételt is tartalmazták, hogy a Macintosh interfész elérhető legyen az Advanced Computing Environment alternatívájaként. Ezt az üzletet törölték, mivel a Microsoft az ACE konzorcium egyik fő partnere, valamint a gyártási kapacitással kapcsolatos aggályok miatt. Az Intel i860 nagy bonyolultsága miatt kikerült a számításból. Az Apple nem tartotta választási lehetőségnek az IBM POWER1 processzorát, mert úgy gondolta, hogy az IBM nem hajlandó azt harmadik félnek licencelni.

Motorola 88110 RISC CPU

szerkesztés

1990 közepén az Apple a Motorola 88110-et választotta, egy még befejezetlen chipet, amely egyetlen csomagban egyesítette a 88100-as CPU-t és a 88200-as FPU-t.[3]: 7  Az év hátralevő részében az Apple mérnökei egy 68k-s emulátort fejlesztettek ki, amely dolgozzon ezzel a jövőbeli chippel. Ez a projekt „RLC” néven vált ismertté, röviden „RISC LC”, amely az Apple hamarosan megjelenő Macintosh LC számítógépe nevére utal. 1991 januárjára a mérnöki csapat elkészítette a Macintosh LC prototípusát, amelynek 68020-as CPU-ját kicserélték egy 88100-as és egy 68020-as emulátorra. Ez a prototípus módosítatlan Macintosh Toolbox ROM-ot tudott használni, és a System 7 rendszerbe is be tudott indulni. Néhány hónappal később elkészült a második prototípus is, amely egy Macintosh IIsi házat használt a már elkészült Motorola 88100 chippel.[3]: 10–11.

A Jaguart eredetileg nem nagy volumenű mainstream rendszernek szánták. Ehelyett valamikor később tömegpiaci RISC-rendszerek következnének. Miután Gassée 1990 elején elhagyta az Apple-t, a Jaguar projekt célja egy általános Macintosh rendszer lett az új platform helyett. A Jaguar projektet 1991 elején a Macintosh csapatába hajtották.[3]: 10  Bár maga a Jaguar projekt soha nem valósult meg, és a Taligent soha nem vezetett működőképes operációs rendszerhez, sok elemet eredetileg a Jaguar hardver és szoftver fejlesztett ki. A csapatok 1993 közepén kerültek piacra a Centris 660AV-val és a Quadra 840AV-vel, beleértve az Apple Adjustable Keyboard-ot, az Apple AudioVision 14 Display-t, a GeoPort-ot és a PlainTalkot.[7] A Centris 610 és Quadra 800 esetében bemutatott új tokok kialakítása szintén a Jaguar csapatától származott.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Mac Systems: Apple: Power Macintosh (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  2. ↑ Ian Page: Mactracker alkalmazás (angol nyelven). Ian Page. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  3. ↑ FPU integrálva
  4. ↑ A modell első forgalomba kerülésekor ekkora memóriával rendelkezett. Adott modell megújításakor – a modell neve nem változik –, de előfordul, hogy az Apple módosítja az alap memória nagyságát.
  5. ↑ Az Apple által hivatalosan közzétett érték. Számos modell esetén jóval több memóriát is kezelt az számítógép.
  6. ↑ Memória bővítő, befogadó hely, slot.
  7. ↑ A felsorolt Power Macintosh gépekben 1,44-es hajlékonylemez meghajtó volt.

REFEK

szerkesztés

Technológia

szerkesztés

Emberek

szerkesztés

Szoftverek

szerkesztés

Cégek

szerkesztés
  • Harman/Kardon[40]
  • Power Computing[41]
  • DayStar Digital[42]
  • Griffin Technology[43]
  • MacAlly Peripherals[44]

További információk

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Apple Attachment Unit Interface (AAUI) az Apple által az Ethernet képes eszközökhöz való csatlakoztatására használt szabványos Attachment Unit Interface (AUI) változata. Az AUI népszerű volt a 10BASE-T dominanciája előtti korszakban, amely az 1990-es évek elején kezdődött. Az AAUI csatlakozót sokkal kisebbre és felhasználóbarátabbá tervezte át a cég.
     
    Apple AAUI adó-vevő és kábel
  2. ↑ Az Apple Desktop Bus (ADB) szabadalmaztatott bit-soros perifériabusz, amellyel kis sebességű eszközök – billentyűzet, egér – csatlakoztatható a számítógéphez. A Steve Wozniak fejlesztette, szabadalmazott technológiát 1986-ban mutatták be az Apple IIGS-sel. Az Apple Desktop Bus gyorsan megjelent a későbbi Macintosh-modelleken, a NeXT számítógépek későbbi modelljein, és más gyártók is használtak. A PC-kompatibilis készülékben használt PS/2 csatlakozóhoz hasonlóan az Apple Desktop Bus-t is gyorsan felváltotta az USB
  3. ↑ Az Apple Display Connector (ADC) kijelző- és adatcsatlakozó, amelyet az Apple fejlesztett ki a DVI-csatlakozó szabadalmaztatott módosításaként. Az ADC egy kábelben egyesíti az analóg és digitális videojeleket, az USB-t és a tápellátást. Ezt használták az Apple Studio Display későbbi verzióiban, beleértve az utolsó 17"-es CRT-modellt, és a szélesvásznú Apple Cinema Display legtöbb verzióját. Később az Apple szabványos DVI-csatlakozókat alkalmazott modelljein.
  4. ↑ Az AirPort a vezeték nélküli útválasztók és hálózati kártyák termék sorozata volt, amelyet az Apple fejlesztett ki Wi-Fi protokollok használatával. Japánban a termékcsalád – névazonosság miatt – AirMac márkanév alatt került forgalomba. Az Apple 1999-ben mutatta be az AirPortot. A vezeték nélküli kártyák 2009-ben megszűntek, miután a Mac-en átálltak az Intel processzorok használatára. Az Apple vezeték nélküli útválasztójának három változata ismert. Az AirPort bázisállomás (AirPort Extreme), az AirPort Time Capsule és az AirPort Express. 2018-ban az Apple leállította az AirPort fejlesztést és gyártást. A fennmaradó készletet eladták, és az Apple később Linksys, Netgear és Eero routereket forgalmazott az Apple kiskereskedelmi üzleteiben.
  5. ↑ Az Apple Filing Protocol (AFP), korábban AppleTalk Filing Protocol, szabadalmaztatott hálózati protokoll, az Apple File Service (AFS) része, amely fájlszolgáltatásokat kínál a macOS, a klasszikus Mac OS és az Apple II számítógépekhez (Apple II, II Plus, IIe, IIe Enhanced, IIe Platinum, IIc, IIc Plus, IIGS). Az OS X 10.8 Mountain Lion és korábbi verziókban az AFP volt a fájlszolgáltatások elsődleges protokollja. Az OS X 10.9 Mavericks-től kezdődően a Server Message Block (SMB) lett az elsődleges fájlmegosztó protokoll, és az AFP-kiszolgáló futtatásának lehetősége a macOS 11 Big Surban megszűnt. Az AFP támogatta a Unicode fájlneveket, a POSIX és hozzáférés-vezérlési listák engedélyeit, az erőforrás-elágazásokat, az elnevezett kiterjesztett attribútumokat és a speciális fájlzárolást.
  6. ↑ SuperDrive = az Apple erősebb CD-DVD eszköze, a legújabb fejlesztést is tartalmazza általában elsőként az számítógépek között. ComboDrive = időponttól függetlenül az Apple SuperDrive-hoz képest gyengébb képességű CD-DVD eszköze, a legújabb fejlesztés hiányzik belőle. CD-ROM = CD-R. Példa: CD-RW/DVD-R = az eszköz CD-t ír és olvas, DVD-t csak olvas. A tálcás megnevezés azt jelenti, hogy az eszközből mechanikusan eljövő tálcára kellett helyezni az optikai lemezt, míg a „slot-loading“ esetében kézzel kellett a lemezt betolni az eszköz nyílásán. Rövidítések:
    • CD = kompaktlemez
    • DVD = digitális sokoldalú lemez
    • R = csak olvas
    • RW = ír és olvas.
  7. ↑ A Macintosh Processor Upgrade Card az Apple Computer által forgalmazott processzor-frissítő kártya, amelyet Motorola 68040-es processzort használó Macintosh LC, Quadra és Performa modellhez terveztek. A kártya PowerPC 601 CPU-t tartalmaz, és a frissített gép 68040 CPU foglalatába csatlakozott. A processzorfrissítési kártya használatához az eredeti CPU-t be kellett illeszteni a kártyába. Ez tette lehetővé, hogy a Macintosh az eredeti 68040-es konfigurációban fusson, vagy – egy szoftverkonfigurációs segédprogram segítségével – PowerPC 601 processzoros számítógépként induljon el. Ez utóbbi esetben az órajel megduplázódott az eredeti 50 MHz vagy 66 MHz-hez képest. A PowerPC 601 32 KB L1 és 256 KB L2 gyorsítótárat, PowerPC lebegőpontos egységet kínált. A processzorfrissítéshez a System 7.5 operációs rendszerre volt szükség. A kártya fejlesztése 1993 júliusában kezdődött, 1994 januárjában jelentették be a MacWorld Expón San Franciscóban. A Macintosh Processor Upgrade kártyát nem a Macintosh LC PDS-hez kellett csatlakoztatni, de behelyezése esetén az energiafelhasználása és a kártya által elfoglalt hely miatt az LC PDS foglalatába más kártya nem fért bele. Ez korlátozta a processzorfrissítési kártya használhatóságát, mivel a belső Ethernetet, a videokártyák és az egyéb LC PDS bővítési lehetőségekről le kellett mondani. A Macintosh processzorfrissítési kártyás Mac Motorla processzoros módban általában csak Mac OS 8.1-ig, a processzorfrissítő kártyát használva pedig Mac OS 9.1-ig volt használható.Macintosh Processor Upgrade (angol nyelven). Mac Specalist, 2022. december 2. (Hozzáférés: 2023. október 19.)
  8. ↑ A D-szubminiatűr vagy D-sub az elektromos csatlakozók gyakori típusa. Nevüket jellegzetes D alakú fémpajzsukról kapták. Bevezetésükkor a D-sub a számítógépes rendszerekben használt legkisebb csatlakozók közé tartozott. Számos számítógép nem szabványos, 19 tűs D-sub csatlakozót is használt, amelyet DB-19-nek is neveznek, ideértve a Macintosh külső hajlékonylemez-meghajtó csatlakozóját is.
  9. ↑ Floppy-disk drive. Hajlékonylemez író/olvasó eszköz.
  10. ↑ A GeoPort soros adatrendszer, amelyet Apple Macintosh modellek használtak. A GeoPort meglévő Mac soros port érintkezőinek apró módosításával jött létre, hogy lehetővé tegye a számítógép belső DSP hardvere vagy szoftvere számára, hogy akár két megabit/másodperc sebességgel adatokat küldjön, amelyek egy digitális-analóg konverternek átadva különféle eszközöket, például modemeket és faxokat emuláltak. A GeoPort megtalálható a késői 68K-alapú gépeken (az AV jelzés), valamint számos, az USB bevezetése előtti Power Macintosh modellen és PiPPiN-en. Néhány későbbi Macintosh modell belső GeoPortot is tartalmazott, ez a kommunikációs porton keresztül volt elérhető. Az Apple GeoPort technológia mára elavult.
  11. ↑ A NuBus (angolul „New Bus” a helyes kiejtése) 32 bites párhuzamos számítógépbusz, amelyet az MIT fejlesztett ki, és 1987-ben lett szabvánnyá. Az Apple Computer fő bővítőbuszként használta, a NeXTBus nevű változatot pedig a NeXT fejlesztette ki.
  12. ↑ A PDS (Processor Direct Slot) processzor közvetlen csatlakozó lehetővé tette a közvetlen hozzáférést a CPU lábaihoz, a PC-k buszához. Ez a csatlakozó sokkal nagyobb sebességet kínált, mintha egy buszhoz illesztett csatlakozót használnánk. Például a NuBus általában lassabb, 10 MHz-es sebességgel működött.
  13. ↑ PMMU, azaz Paged Memory Management Unit. Virtuális memóriachip a 68020-as processzorhoz (a 68030-ba van beépítve), amely szükséges az A/UX futtatásához Mac-en vagy bármely hardveres virtuális memóriát futtató 68020-as platformon.
  14. ↑ Az Apple Communication Slot vagy Comm Slot belső bővítőhely (slot) volt az 1990-es évek első felében a Macintosh számítógépeken. Úgy tervezték, hogy egyszerűen és olcsón lehessen Macintosh és Power Macintosh számítógépbe kommunikációs bővítőkártyát – például hálózati adapter, modem – beilleszteni. Az kommunikációs slot-t a Macintosh LC 575-ben mutatták be, ez a foglalat az LC PDS-en alapul. A frissített PCI-alapú kommunikációs hely a Performa 6360-al debütált. A megfelelő bővítőbusz érintkezőkön kívül ezek a nyílások audio és soros vonalak elérését is enegedték. A soros busz meg lett osztva a külső modemporttal. Mivel a táp- és soros érintkezők változatlanok maradtak a két foglalat között, lehetőség nyílt egy univerzális modemkártya tervezésére, amely bármelyikben működhetett. A hálózati adaptereket azonban az egyikhez vagy a másikhoz kellett tervezni.
  15. ↑ A Hófehérke (SnowWhite) ipari formatervezési nyelv, amelyet a Hartmut Esslinger (1944. június 5.) cége, a Frog Design fejlesztett ki. Az Apple Computer 1984 és 1990 között használta a sémát. Az Apple számítógépeit függőleges és vízszintes csíkok díszítik, és azt az illúziót keltik, hogy a számítógépház kisebb, mint amilyen valójában. A csíkos elem némi hasonlóságot mutat az Atari korábbi termékterveihez, ahol Steve Jobs részmunkaidős technikus volt 1974 és 1975 között. A tervezési nyelv növelte az Apple globális hírnevét, meghatározta a számítástechnikai ipar dizájn tervezési trendjeit, és formálta a számítógépek megítélését a gyártás és az üzleti világban. Többek között a tervezési jellemzők mellett az Esslinger által bemutatott Apple logó – egy háromdimenziós logó, amelyet a termék burkolatába építettek be, a felületére nyomtatva a termék nevét – több éven át szinte minden terméken szerepelt. The handbook of technology management (angol nyelven). Hoboken, N.J.: John Wiley & Sons, 314. o.. ISBN 978-0470249482.. Hozzáférés ideje: 2023. április 28. 
  16. ↑ A számítástechnikában a pizzadoboz az asztali számítógépek vagy hálózati eszközök számára készült ház stílus neve. A pizzadobozok általában szélesek és laposak, általában 4-10 centiméter magasak, hasonlítanak a pizzadobozra. A modern szóhasználatban a „pizzadoboz“ kifejezést általában a nagyon lapos, legfeljebb 51 mm magasságú dobozokra tartják fenn, míg a 2 hüvelyknél magasabbakat asztali háznak nevezik.
  17. ↑ Az „Outrigger” formatervezési klasszikus, a Power Macintosh 7200, 7300, 7500, 7600 és Power Macintosh G3 asztali számítógépekhez használták 1995 augusztusa és 1998 decembere között. A ház pár csavarral volt rögzítve, melyek eltávolítása után egyszerű volt a memória bővítés, PCI-kártya kivét vagy behelyezés, illetve bármilyen szerelés, javítás. A kompakt házban kevés volt a holt tér, világos elrendezés megkönnyítette a belső alkatrészhez való hozzáférést, ellentétben az akkori kevésbé kifinomult, nem felhasználó-barát számítógépes ház-tervezésekkel. Az Outrigger jelentése kitámasztó-láb, kar, segédeszköz a nyitott motorháztető megtartásához, vagy a motorbicikli letámasztásához. Az elnevezés utal arra, hogy a ház elemei kihajthatók, kitámaszthatók, hogy az alaplaphoz hozzáférjünk. Christopher Phin: The Power Macintosh 7300 proves good design is about function as much as form (angol nyelven). Macworld, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2024. március 3.)
  18. ↑ A LocalTalk árnyékolt, csavart érpárú kábelezési rendszer, amely 230,4 kbit/s sebességgel működik, kifejlesztője az Apple Inc. Az eredetileg "AppleTalk Personal Network" néven kiadott LocalTalk árnyékolt, csavart érpárú kábelt használt 3 tűs Mini-DIN csatlakozókkal. A kábeleket láncra fűzték az adó-vevőtől az adó-vevőig. Mindegyik adó-vevőnek volt két 3 tűs Mini-DIN portja, és egy „pigtail” kábel, amellyel a Mac DE-9 soros csatlakozójához lehetett csatlakozni. Később, amikor a Mac Plus bemutatta a 8 tűs Mini-DIN soros csatlakozót, az adó-vevőket is frissítették. Az Ethernet-alapú hálózatok széles körű elérhetősége az 1990-es évek elején a LocalTalk gyors eltűnéséhez vezetett. A Power Macintosh és a Macintosh Quadra korai modelljei támogatták a LocalTalk alapú hálózatot. Az iMac 1998-as megjelenésével a hagyományos Mac soros port – és így a LocalTalk használatának lehetősége – eltűnt az új Macintosh modellekből. A LocalTalk-Ethernet hidakat azért vezették be, hogy lehetővé tegyék a régi eszközök (különösen a nyomtatók) működését az újabb hálózatokon.
     
    Jellegzetes AppleTalk eszköz. A malacfarokként csúfolt rövid kábeles csatlakozó ment a Macbe, a két anya rész pedig a „bejövő“ és „továbbmenő“ hálózaté volt.
  19. ↑ Az AppleTalk az Apple Computer által a Macintosh számítógépeihez kifejlesztett hálózati protokollok szabadalmaztatott csomagja. Az AppleTalk számos olyan funkciót tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a helyi hálózatok létrehozását előzetes beállítás vagy bármilyen központi útválasztó vagy szerver szükségessége nélkül. A csatlakoztatott AppleTalkkal felszerelt rendszerek automatikusan címeket rendelnek hozzá, frissítik az elosztott névteret, és konfigurálják a szükséges hálózatok közötti útvonalakat. Az AppleTalk 1985-ben jelent meg, és az Apple eszközök által használt elsődleges protokoll volt az 1980-as és 1990-es években. Az AppleTalk támogatás a legtöbb hálózati nyomtatóban (különösen a lézernyomtatókban), néhány fájlszerverben és számos útválasztóban is elérhető volt. A TCP/IP térnyerése az 1990-es években az AppleTalk visszaszorulásához vezetett, a Mac OS X v10.6 2009-es már nem támogatta a protokollt. Az AppleTalk fejlettebb automatikus konfigurálási funkciói azóta a Bonjourban is megjelentek, míg az Universal Plug and Play hasonló igényeket szolgál ki.
  20. ↑ Electronic Design, 1985 február, 33. évfolyam, 3. szám, 38. oldal
  21. ↑ a b CardBus. A Personal Computer Memory Card International Association (PCMCIA) 1990-ben vezette be a 16 bites ISA-alapú PCMCIA kártyát, de 1995 márciusában átnevezte PC Card-ra, hogy elkerülje a szervezet nevével való összetéveszthetőséget. A PC Card egy párhuzamos periféria interfész laptopokhoz és PDA-khoz. A CardBus eredeti PC Card 32 bites változataként került bemutatásra, a PCI specifikáció alapján. A 32 bites helyen használható volt a 16 bites kártya. Bár eredetileg a számítógépes tároláshoz használt memóriabővítő kártyák szabványaként tervezték, a notebook-perifériák használható általános szabványának megléte sokféle eszköz kifejlesztéséhez vezetett, beleértve a hálózati kártyákat, modemeket és merevlemezeket. A PC-Card portot 2003 óta az ExpressCard interfész váltotta fel, amelyet eredetileg szintén a PCMCIA fejlesztett ki. A szervezet 2009-ben feloszlott, vagyonát beolvadt az USB Implementers Forumba.
  22. ↑ Type II. A II-es és magasabb típusú PC Card eszközök két sor 34-es foglalatot használnak, és 16 vagy 32 bites interfésszel rendelkeznek. öt milliméter vastagok. A Type-II kártyák bevezették az I/O támogatást, lehetővé téve az eszközök számára, hogy egy sor perifériát csatoljanak, vagy csatlakozókat/nyílásokat biztosítsanak olyan interfészekhez, amelyekhez a gazdaszámítógép nem rendelkezik beépített támogatással. Vékonyságuk miatt a legtöbb II-es típusú interfészkártyán miniatűr interfészcsatlakozók találhatók, amelyek egy dongle-hez, egy rövid kábelhez csatlakoznak, amely a kártya miniatűr csatlakozójából egy külső, teljes méretű csatlakozóhoz kapcsolódik. A 90-es évek közepén megjelentek a PC Card Type II merevlemez-meghajtókártyák.
  23. ↑ Type III. A Type-III PC Card eszközök 16 bitesek vagy 32 bitesek. Ezek a kártyák 10,5 milliméter vastagok, lehetővé téve olyan eszközök befogadását, amelyek összetevői nem illeszkednek az I. vagy II. típusú magassághoz. Ilyenek például a merevlemez-meghajtó kártyák és a teljes méretű csatlakozókkal rendelkező interfészkártyák.
  24. ↑ A Velocity Engine egyszeres pontosságú lebegőpontos– és egészszám SIMD (Single Instruction, Multiple Data = egy utasítás, több adat) utasításkészlet, amelyet az Apple, az IBM és a Freescale Semiconductor (korábban a Motorola Semiconductor Products Sector) tervezett és tulajdonolt. Ezért a rendszert az Apple Velocity Engine, az IBM és a P. pedig VMX (Vector Multimedia Extension) névvel használja.
  25. ↑ A Zip meghajtó cserélhető hajlékonylemezes tárolórendszer, amelyet az Iomega cég 1994 végén mutatott be. A megjelenés idején a meghajtóba helyezhető Zip lemez kapacitása 100 MB volt, ami később megnőtt 250 MB-ra, és végül 750 MB volt. Az 1990-es évek végére ez a formátum lett a legnépszerűbb a szuper-floppy termékek között. Azonban soha nem volt elég népszerű ahhoz, hogy leváltsa a szabványos 3,5 hüvelykes hajlékonylemezt. A 2000-es évek elején a Zip meghajtókat kiszorították a CD-RW és az USB flash meghajtók. A Zip márka később a Zip-650 vagy Zip-CD néven ismert belső és külső CD-írókat fedte le, az eltérő technológia ellenére.
     
  26. ↑ John Sculley III (1939. április 6. –) amerikai üzletember, vállalkozó és high-tech startupok befektetője. Sculley a PepsiCo alelnöke (1970–1977) és elnöke (1977–1983), mígnem 1983. április 8-án az Apple Inc. vezérigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1993-as távozásáig töltötte be. Sculley-t Jobs csábította át az Apple-höz egy azóta legendássá vált kérdéssel:
    „ Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot? ”
    – Steve Jobs
  27. ↑ Sculley 62. oldal
  28. ↑ West of Eden 77. oldal
  29. ↑ Jean-Louis Gassée (1944. március, Párizs –) üzletember. Leginkább az Apple Computer korábbi ügyvezetőjeként ismert, a tisztséget 1981 és 1990 között töltötte be. Később megalapította a Be Inc.-t, amely a BeOS számítógépes operációs rendszert fejlesztette ki. Miután elhagyta a Be-t, 2004 novemberében a PalmSource (ma: Access Systems Americas) elnöke lett.
  30. ↑ Gilbert Frank Amelio (New York, 1943. március 1. – , ) 1968-ban csatlakozott a Bell Labshoz kutatóként, 1970-ben tagja volt az első működő töltéscsatolt eszközt bemutató csapatnak, 1971-ben a Fairchild Semiconductorhoz szerződött. A Rockwell International félvezető részlegének, majd a kommunikációs rendszerekkel foglalkozó részlegének elnökévé dolgozott, 1991 februárjában lett a National Semiconductor elnök-vezérigazgatója. 1994-től volt az Apple igazgatótanács tagja, 1996. február 2-án lett az Apple vezérigazgatója, Michael Spindler utódjaként, fizetése 990 000 dollár volt, plusz prémiumok. Amelio idejében a cég számos kihívással küzdött, mint a készpénz- és likviditáshiány, az alacsony minőségű termékek, az életképes operációs rendszer-stratégia hiánya, fegyelmezetlen vállalati kultúra, valamint a túl sok és túl sok irányba tett erőfeszítés. E problémák megoldása érdekében Amelio csökkentette költségeket, elbocsátotta az Apple dolgozóinak egyharmadát, leállította a Copland operációs rendszer projektet, és felügyelte a Mac OS 8 fejlesztését. A Copland leváltása és a következő generációs operációs rendszer iránti igény kielégítése érdekében 1996 novemberében Amelio tárgyalásokat kezdett a Steve Jobs féle NeXT vállalkozással, majd 1997. február 4-én 400 millió dollárért megvásárolta a céget. Amelio hivatali ideje alatt az Apple részvényei tovább zuhantak, és 12 éves mélypontra kerültek 1997 második negyedévében. 1997. július negyedikén, egy hétvége alatt Jobs rávette az igazgatótanácsot Amelio elbocsátására.
    Az Apple olyan hajó, amelynek alján számos lyuk van, dől befelé a víz, és az én feladatom az, hogy a hajót a megfelelő irányba tartsam. – mondta munkájáról Gil Amelio.
  31. ↑ Joseph A. Graziano (1943? –) pénzügyi vezető, 1981 és 1985 között, valamint 1989 és 1995 között az Apple Computer pénzügyi igazgatója (CFO), 1993 és 1995 között az igazgatótanács tagja. Az okleveles könyvelő Graziano 1981 októberében pénzügyi igazgatóként csatlakozott az Apple-höz. 1985 májusában kilépett, két évvel később a Sun Microsystems pénzügyi igazgatója lett. Graziano 1989 júniusában tért vissza az Apple Computerhez ügyvezető alelnökként és pénzügyi igazgatóként, 1993 júniusában csatlakozott az Apple igazgatótanácsához. Az 1995 őszi csökkenő profitok közepette Graziano az Austinban tartott igazgatói ülésén tájékoztatta az igazgatóságot, hogy az Apple pénzügyi nehézségekkel küzd, és azt javasolta, hogy a vállalat egyesüljön egy másik vállalattal, például az IBM-mel vagy az Oracle-lel a túlélés érdekében. Michael Spindler vezérigazgató és az igazgatóság nem értett egyet ezzel az értékeléssel. Graziano 1995. október 5-én távozott az igazgatótanácsból, és 1995. decemberi hatállyal lemondott pénzügyi igazgatói posztjáról. 1995 augusztusában Graziano a Pixar igazgatója lett, 1996 februárjában a cupertinói Packeteer igazgatója lett. Joseph A. Graziano (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  32. ↑ Michael H. Spindler (1942. december 22. – 2016. szeptember 5.) német-amerikai üzletember. 1993 és 1996 között az Apple Computer elnök-vezérigazgatója volt. Spindler Berlinben született, és 1964-ben szerzett mérnöki diplomát a Kölni Műszaki Egyetemen. A DEC és az Intel európai leányvállalatainál dolgozott, mielőtt 1980 szeptemberében csatlakozott az Apple európai értékesítési irodájához. 1983-ban a marketing ügyvezető alelnöke lett, és olyan stratégiát alakított ki, amely lehetővé teszi az Apple nemzetközi leányvállalatai számára, hogy nagy függetlenséggel működjenek, speciális termékeket adjanak ki, és saját reklámkampányokat készítsenek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat jelentős piaci részesedést szerezzen Ázsiában és Európában. 1990. január 29-én az Apple vezérigazgatója, John Sculley kinevezte Spindlert a vállalat operatív igazgatójának. Munkabírása miatt a „Dízel“ becenevet kapta. 1991-ben Spindler az Apple igazgatótanácsának tagja lett. 1993. június 18-án az igazgatóság menesztette John Sculley-t, és Spindlert választotta a cég új vezérigazgatójának. Azonnal átszervezte a vállalatot. Elnökségének sikere a Macintosh átállását az új PowerPC architektúrára, hibái közé sorolják a Newton zsebész és a Pippin konzol sikertelenségét, a Copland projekt bukását és a rendkívül vitatott Macintosh klónozás engedélyezését. A vezérigazgatói poszton Gil Amelio váltotta fel egy rendkívüli igazgatósági ülésen 1996. január 31-én. Michael Spindler (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  33. ↑ Armas Clifford „Mike“ Markkula Jr. (1942. február 11. –) amerikai mérnök és üzletember, az Apple Computer angyalbefektetője volt. Markkula a Dél-Kaliforniai Egyetemen szerzett villamosmérnöki mesterfokozatot. Markkula az Intelnél dolgozott, de már nyugdíjas volt, amikor 1977 januárjában 250 000 dollárt fektetett be az Apple-be, hogy segítse az Apple II számítógép finanszírozását. Cserébe 1/3-os részesedést kapott az új cégben. Steve Jobs és Steve Wozniak után a harmadik hivatalos alkalmazottként Markkula irányította a növekvő vállalatot és kidolgozta annak üzleti tervét. 1977 januárja és 1981 márciusa között ő volt az Apple igazgatótanácsának első elnöke, utána Michael Scottot követte a vezérigazgatói poszton. Markkula 1993 októberében, John Sculley menesztését követően ismét az elnöki posztot töltötte be. Markulla 1996 februárjában lett alelnök, amikor Gil Amelio vette át az elnöki és vezérigazgatói szerepet. Miután Ameliot elbocsátották, és Steve Jobs 1997-ben visszatért az igazgatóságba, Markulla 20 év Apple-nél eltöltött után ismét nyugdíjba vonult. Mike Markkula (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  34. ↑ Philip W. Schiller (Natick, 1960. június 8. – , ) az Apple munkatársa. Az Apple termékbemutatóinak kiemelkedő alakja, a cég vezetői csapatának tagja, mióta Steve Jobs 1997-ben visszatért az Apple-hez. Az Apple-nél Schiller az iMac, MacBook, MacBook Pro, iPod, macOS és az azt követő termékek kialakításán és marketingjén dolgozott. Schiller nevéhez fűződik az eredeti iPod kattintókerék-kezelőfelületének ötlete. Schiller gyakran játszott támogató szerepet Steve Jobs előadásaiban, rendszerint olyan új termékeket mutatott be, mint az iPhone vagy az iPad. Amíg Jobs egészségügyi szabadságon volt, Schiller számos előadást tartott. 2020. augusztusában, tizenkettedikként Apple Fellow-nak neveztek ki, ami a vállalat egyik legmagasabb beosztású pozíciója.
  35. ↑ Avadis "Avie" Temanian amerikai-örmény szoftvermérnök. A Carnegie Mellon Egyetemen a Mach operációs rendszer (más néven Mach Kernel) fő tervezője és mérnöke, a NeXT Inc.-nél a NeXTSTEP operációs rendszer egyik megtervezője volt. 1997 és 2003 között az Apple szoftverfejlesztésért felelős alelnöke, majd 2003 és 2006 között a szoftvertechnológiai vezérigazgató-helyettes. Vezetésével alakították át a NeXTSTEP-et macOS-re. A Mach Kernelre épült a Apple macOS és iOS, az iPadOS, a watchOS és a tvOS pedig rendre az iOS-ből vált ki. Steve Jobs régóta barátja volt. „Avie egy zseniális srác és egy kedves srác, ... nincs benne a nagy ego. Óriási veszteség volt számunkra, amikor Avie távozott. Egyedülálló ember – egy zseni.” – mondta róla Jobs. Isaacson, Walter. Steve Jobs (angol nyelven). London: Little, Brown, 240. o.. ISBN 978-0-748-13132-7 
  36. ↑ A HyperCard szoftveralkalmazás és fejlesztőkészlet Apple Macintosh és Apple IIGS számítógépekhez. A világhálót megelőző első sikeres hipermédiás rendszerek közé tartozott. A HyperCard egy sima fájl adatbázist kombinál egy grafikus, rugalmas, felhasználó által módosítható felülettel. A HyperCard programozási nyelve, a HyperTalk az adatok és a felhasználói felület kezelését biztosította. Az egyszerű űrlap elrendezésű adatbázis, rugalmas grafikai támogatás és egyszerű programozás a HyperCardot könnyen használhatóvá tette különféle feladatok megoldására, mint például alkalmazások és adatbázisok gyors alkalmazásfejlesztéséhez, adatbázisigény nélküli interaktív alkalmazásokhoz, parancs- és vezérlőrendszerekhez. A HyperCard 1987-ben jelent meg, 49,95 dollárba került, de később összes eladott Macintoshhoz ingyen mellékelték. Amikor 1998-ban Steve Jobs visszatért az Apple-höz, megkapta az utolsó frissítését, értékesítése 2004 márciusában szűnt meg.
  37. ↑ Az Apple Computer számára Rupert Lissner írta meg a ClarisWorks integrált irodai programcsomagot, amely szövegszerkesztőt, adatbázis-kezelőt és táblázatkezelőt tartalmazott. Az első változat 1984-ben jelent meg, Apple II-ön futott. platformra, és 1984-ben dobták piacra, majd később Macintosh platformra dolgozták át. Az Apple leányvállalata, a Claris cég, létrehozta a ClarisWorks utódját az Apple IIGS gépre (1988), a Macintosh (1991) és a Windows (1993) operációs rendszerhez. 1998-ban az Apple magába szívta a Claris céget, és a ClarisWorks-t átnevezte AppleWorks-re. Az irodai csomag az összes Apple árusította Macintosh-ra rákerült, a szerverekre nem. 2007. augusztus 15-én az Apple bejelentette, hogy az AppleWorks elérte az élettartam végét, továbbiakban nem értékesítik. A szoftver nem futott az Intel processzoros új Apple gépeken. Az Apple új irodai szoftvercsomagot indított, amely a Pages szöveg- és kis-kiadvány készítőből, a Numbers táblázatkezelőből és a Keynote prezentációs alkalmazásból áll. Ez a három szoftver elérhető az Apple számítógépein, telefonjain és tabletjein is.
  38. ↑ A Quicken személyes pénzügy-kezelő alkalmazás, amelyet eredetileg az Intuit Inc. fejlesztett ki és forgalmazott, jelenleg az Aquiline Capital Partners a tulajdonos. A Quicken Windows és Macintosh rendszereken fut, bár az adatok nem kompatibilisek a két verzió között. Az első verzió Apple II-n futott. A Quicken csak csak angol nyelven érhető el, Kanadában és az Egyesült Államokban vásárolható meg és használható.
  39. ↑ Az Xgrid szabadalmaztatott grid számítási program és protokoll, amelyet az Apple Advanced Computation Group alosztálya fejlesztett ki 2004-ben. A grid számítástechnika a széles körben elosztott számítógépes erőforrások felhasználása egy közös cél elérése érdekében. A számítási rács egy elosztott rendszer, nem interaktív munkaterhelésekkel, amelyek sok fájlt tartalmaznak. A grid számítástechnika abban különbözik a hagyományos nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerektől – például a számítógépfürttől, hogy a grid mindegyik csomópontja – adott számítógép – más és más feladat/alkalmazás végrehajtását végzi. A grid számítógépek általában heterogénebbek és földrajzilag szétszórtabbak (tehát fizikailag nem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz), mint a fürt számítógépek. Xgrid-Technology/ Apple Previews Xgrid Technology (angol nyelven). apple.com, 2004. január 6. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  40. ↑ A Harman Kardon (nem hivatalosan: harman/kardon) az amerikai székhelyű Harman International Industries részlege, amely a Samsung Electronics független leányvállalata. A Harman Kardont eredetileg a New York állambeli Westburyben alapították 1953-ban Sidney Harman és Bernard Kardon üzleti partnerei.
  41. ↑ A Power Computing Corporation volt az egyik első vállalat, amelynek az Apple Inc. engedélyezte Macintosh-kompatibilis számítógépek – Mac klónok – létrehozását. A Power Computing Olivetti és Stephen “Steve” Kahng pénzügyi támogatásával indult. Az első Mac-kompatibilis (klón) PC-t 1995 májusában szállították. A Power Computing közvetlen, rendelésre építhető értékesítési modellt követett. Egy év alatt a Power Computing 100 000 gépet szállított ki, az első évben 250 000 000 dollár bevételre tett szert. A Power Computing volt az első cég, amely 1 000 000 dollár értékű terméket adott el az interneten. A Power Computing 1997-ig frissített modelleket adott ki, bevétele elérte az évi 400 millió dollárt. A Mac klónozási üzletágat leállították, miután Steve Jobs 1997 júliusában visszatért az Apple ideiglenes vezérigazgatójaként. Szeptemberben az Apple megvásárolta a Power Computing alapvető eszközeit 100 millió dollárért, az Apple részvényeivel fizetett, és felmondta a Mac klónozási üzletágat.
  42. ↑ A DayStar Digital, Inc.-t 1983-ban Andrew Lewis alapította elektronikus szerelvények és áramköri lapok alvállalkozási szerződésében történő gyártására. 1986-ban a cég első termékeként memóriabővítéseket adott ki az Apple Macintosh számítógépekhez, majd 1987-ben a DayStar kizárólag Mac-hez kezdett processzorfrissítéseket forgalmazni, elsőként az Macintosh II számítógéphez. A vállalat 1995-ig kizárólag erre a piacra összpontosított. A Macintosh számítógépek teljes skálájához kínált gyorsítókártyát Motorola 68030, Motorola 68040 és PowerPC 601 processzorokat használva. Ezeket a frissítéseket közvetlenül a különböző Macintosh gépek Processor Direct Slotjába (PDS) voltak beilleszthetők. A DayStar a Macintosh számítógépes rendszerek vezető "sebességboltjaként" vált ismertté, gyakorlatilag minden termékkiválóságért odaítélt szaklap–szerkesztői díjat megnyert. A vállalat számos vállalattal, köztük az Apple-lel, az IBM-mel és az Adobe-val is egyedülálló stratégiai kapcsolatot alakított ki. 1995-ben a DayStar egyike volt azoknak vállalatnak, amely az Apple-től engedélyt kapott a Macintosh számítógép „klónozására”.
  43. ↑ A Griffin Technology 1992-ben kezdett műszaki megoldásokat tervezni és gyártani. Azóta a személyi számítógépekhez és a digitális médiához szükséges kiegészítők egyik legnagyobb szállítójává nőtte ki magát. A 2020-as években a Griffin hasznos és szórakoztató megoldásokat tervez, gyárt és szállít a digitális szórakoztatáshoz és a személyi számítástechnikához Amerikában, Európában és Ázsiában, a nagy kereskedőkön és az interneten keresztül.
  44. ↑ A Macally 1993 óta működik az Egyesült Államokban, egy idő óta Európában és Ázsiában. Apple perifériákat tervezünk, gyártunk és forgalmazunk. A termékek beviteli eszközök, a csatlakozó eszközök, a tárolóeszközök és iPad és iPhone tartozékok.

Apple-hardverek 1998 előtt}} Portál|Informatika|i }}

Kategória:Macintosh BEÍENI számítógépek]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Fega/próbalap/Apple&oldid=27260324”