Alice Schwarzer
Alice Schwarzer, 2009
Alice Schwarzer, 2009
Született1942. december 3.
 Németország, Wuppertal-Elberfeld
Nemzetiségenémet
Foglalkozásapublicista, női jogvédő
KitüntetéseiNémet Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Első Osztályú Érdemkeresztje
SablonWikidataSegítség

Alice Schwarzer (* 1942. december 3. Wuppertal-Elberfeldben) a német női mozgalom legismertebb képviselőinek egyike és az Emma c. feminista folyóirat alapítója és főszerkesztője.

Életrajz szerkesztés

Gyerekkor és vallás szerkesztés

Alice Schwarzer házasságon kívül született és a nagyszüleinél nőtt fel. Egy interjúban azt mondta a nagyapjáról, hogy „különösen anyai nagyapa“[1] volt, a nagyanyáról, hogy „nagyon politizált [személy] magas igazságérzettel“[2]. A család aktív ellenállása a nácik ellen és a szolidáritása az áldozatokkal fontos befolyást gyakorolt Schwarzerra.[3]

Ateista családból származik. 12 évesen megkereszteltette magát és későn a konfirmációt is kapta meg. Magáról azt mondja, hogy „nem szükebb értelemben vallásos“[4].

Kiképzése és a párizsi élete szerkesztés

Schwarzer egy kereskedelmi iskolára járt és néhány évet ebben a szakmában dolgozott. 1963-ban Párizsba ment, ahol nyelvtudományt hallgatott. 1965-ben visszatért Németországba. A Düsseldorfer Nachrichten napilapnál gyakornokságot végzett. 1969-ben az oknyomozó újságíró Günter Wallraff utódja lett a Pardon c. szatírikus irodalmi folyóiratnál. 1970 és 1974 között Párizsban dolgozott mint szabad politikai tudósító radióadóknak, tv-adóknak és folyóiratoknak. A szakterülete a „68-os mozgalom politikai, szociális és kulturális következményei“[5]. Többet között Michel Foucaultnál pszichológiát és szociológiát is tanult. Monique Wittiggel együtt a párizsi női mozgalom (Mouvement de Libération des femmes, MLF) kezdeményezõihez tartozott.

A 70-es évek szerkesztés

1970-ben Schwarzer barátságot kötött Simone de Beauvoirral és Jean-Paul Sartrével. Az interjúk, amiket Schwarzer 1971 és 1982 között készült Beauvoirral, 1983-ban adta ki egy könyvben. 1973 egy tv-riportot csinált Beauvoirról az NDR-nek (Észak-német televízió), ami 2009-ben az Emma-kiadónál jelent meg.

1971 kezdeményezte a Frauen gegen den § 218 („Nők a § 218[6] ellen”). Főleg 374 nő nyilvános beismerése (Wir haben abgetrieben! - „Mi csináltunk abortuszt!”), ami 1971. június 6. a Sternben jelent meg, egy fontos lépés volt a legalizálás irányába. 1971 őszével megjelent Schwarzer első könyve, Frauen gegen den § 218.

Mint Beauvoir, Schwarzer képviseli az úgynevezett radikális feminizmust, aminek az a célja, hogy a társadalmi nemek egyenlők legyenek. A Der kleine Unterschied und seine großen Folgen („A kis különbség és a nagy következményei”) írta, hogy: „a szülés képessége az egyetlen különbség ami a férfi és a nő között marad. Minden más mesterségesen hozzátett.”[7]. A könyvben továbbra elemzi a szexuálitást mint „a nemek közötti hatalmi viszonyok és a nők elnyomásának a középpontja“[8]. Szerinte a „kényszerű heteroszexuálitás“ nem veleszületett, hanem egy kultúrális előírás. Schwarzer támogatja a szabad szexuálitást és a nők gazdasági függetlenségét. A könyv 1975-ben jelent meg és híressé vált az NSZK határain kívül is. 12 nyelvre fordították le, utoljára 2001-ben koreai nyelvre. A könyv mejelentése óta Alice Schwarzer az újabb német női mozgalom legismertebb és legvitatottabb személyének számít.

Az „Emma” alapítása szerkesztés

1977 januárában az Emma első változata jelent meg. Azóta Schwarzer a folyóirat kiadója és főszerkesztője. 1979-ben francia értelmiségiekkel együtt ment Teheránba, néhány héttel Khomeini hatalmat magához ragadása után, amikor iráni nők segítséget kértek a védekezésben a kényszerű lefátyolozás és jogfosztás ellen. Schwarzer erről írt egy cikket, ami az Emmában és a Die Zeitben jelent meg.[9] Azóta a vallási fundamentalizmus veszélyei a központi témaihoz tartozik.

A 90-es évek szerkesztés

1990-ben Schwarzer létésre hozta az „Emma-Journalistinnen-Preisot“ („Emma újságíónői-díj”). Azóta egy változó, független zsűri kétévente adja ezt a díjat újságíróknak (nőknek és férfiaknak) újságírói újító cikkekért, amiben kitűnik a megértés a társadalmi realitás és a nemek helyzete iránt. 1992-tól 1993-ig moderálta a Zeil um Zehn c. talkshowt a hesseni televízióban. 1993 óta az Emma kéthavonta jelen meg. Schwarzer inkább könyveket, politikai esszéket és életrajzokat írt, például Marion Dönhoffról[10] és Romy Schneiderról. 2010-ig összesen 25 könyvet írt és további 17 könyvet adott ki mint szerkesztő.

Az Emma főszerkesztőjének az utodlása szerkesztés

2007 decemberje elején Schwarzer hírdette, hogy legkésőbben 2008 tavasszával át akarja adni az Emma főszerkesztőséget a tv-riporter és tárcacikkíró Lisa Ortgiesnek.[11]

Amikor Ortgies csak 8 hét mint főszerkesztő után 2008 májusában elment, Schwarzer maga megint továbbvezette a főszerkesztőséget[12]

A Der Spiegelben hangsúlyozta a sejtést, hogy Alice Schwarzer továbbra dominálta az ügyeket. Így nem sikerült a generációváltás.[13] Ortgies elterjesztette a dpa által, hogy figyelők szerint a saját ötleteit nem tudta keresztülvinni. Az Emma szerkesztősége erre válaszolta, hogy „Sajnálkozásunkra a kolléganő nem alkalmas egy főszerkesztő teljeskörű felelősségének.[14]

Ezt a nyilatkozatot nem professzionálisnak és nem szolidárisnak tartották a médiákban.[15]

Jelen idő szerkesztés

A 2009-i nyári szemeszterben átvett egy vendégprofesszúrát a bécsi iparművészeti egyetemen (Universität für angewandte Kunst Wien) és a publicistáknál is vendégdocens volt. Az iparművészeti egyetemen előadást tartott pornográfia és szexuális erőszakról, vallási fundamentalizmusról és nők és férfiakról (Pornografie und sexuelle Gewalt, Religiöser Fundamentalismus, Frauen und Männer).[16]

Politikai pozíciók szerkesztés

Jog terhességmegszakításra szerkesztés

A jog a nem büntetett terhességmegszakításra a 1970-es évek elején Schwarzer főcélja volt. Sok akciókat és publikációkat kezdeményezett a § 218 akkor formája ellen.

A 1971-i akció a Stern folyóiratban, ismert nők (többet között Romy Schneider, Sabine Sinjen és Liz Verhoeven) beismerték, hogy abortuszt csináltak.[17] 2005-ben azonban vallta be, hogy ő maga és más résztvevő sem csinált abortuszt.[18] Azt mondta, hogy: „Az akció nem volt személyes bevallás, hanem egy politikai provokáció.“[19]

Schwarzer intenzíven részt vett a nyilvános vitában a terhességmegszakításról. A nők híres jelmondata így szólt: „A hasom az enyém.“[20] Különösen az illegális abortuszok testi veszélyeit, a megalázását és a gyámság alá helyezését tették tárggyá.

Egy interjúban, ami a Brigitte c. folyóiratban megjelent, a színésznő Senta Berger azt mondta Schwarzerról: „Ezt, hogy most, huszonöt évvel később, nagyából itt állunk, ahol mindig akartunk lenni, egy nem büntetett terhességmegszakításnál, főleg az ő bátorságának és a nem csökkenő harckészségének köszönhető.“[21]

Szexuálitás és kényszerű heteroszexuálitás szerkesztés

Schwarzer egyik központi témája 1975 óta a szexuálitás, pontosabban, a szexuálitás funkciója a nőiesség és férfiasság konstrukciójában. A "A kis különbség és a nagy következméyei" ("Der kleine Unterschied und seine großen Folgen") c. könyvében elemzi a szexuálitást mint a női kérdés központját: „A nemiség egyszerre a nők elnyomásának tükörje és eszkösze minden életterületben. Itt a nők leigázása, bűntudata és a férfihez fixációja lerögzített. Itt a férfiak hatalma és a nők ájulásának a fundamentuma található.”[22]. Schwarzer javasolja nem büntetett szexuálitást. A kényszerű heteroszexuálitás primátusa kulturálisan feltételezett.

Az EMMA Szexuálitás c. különkiadásában Alice Schwarzer leírja a téziseit a „Kis különbségről”[23]. Ebben ismételi, hogy az erotika hagyományosan a férfiak hatalma által foglalt.

Az „A nagy különbség”[24] c. könyvében egy fejezetet dedikált a „Mítosznak a szexuálitásról”. Azt állítja, hogy a nők az általános empancipáció folyamán szexuálisan is öntudatosabbok lettek és a nemiség a nők és a férfiak között egyenjogúabb. Azonban: „Egyszerre egy nő szexuális értékének az elismerése illetve elvonása továbbra is a legnagyobb ütõkártya a férfiak kezükben. Egy nő, aki kellemetlen társsá vagy fenyegetõ kollégává vált, minden férfi által leértékelhető mint 'nem kívánatos'.”[25][26] A férfiak új „szexuális elbizonytalanítását” is megtárgyalta: „A mai nők a szexuálitásban is teljes egészében elvájrák érdeklõdést a személységük iránt és átfogó erotikát, a tekintetet a dekoltásba és a lélekbe. És a mai férfiak? Elbizonytalanok. És mérgesen reagálnak. A berlini férfikutatási intézet találta ki, hogy csak minden ötödik férfi szexinek találja az emanzipációt. A többiek 'kedvetlenséggel, korai magömléssel, erekcióproblémákkal vagy impotenciával' reagálnak. Lélki impotenciával, természetesen.” [27][28]

A hamburgi társadalomkutatási intézet azonban kitalálta egy kutatásban, hogy egyszerre nő ezeknek a férfiak száma, akik egy egyenjogú és szeretetteljes viszonyt a nőkkel keresnek. 1990-ben már 71% így vélt.[29]

A nők anyagi függetlensége szerkesztés

Schwarzer és más feminista harcuknak további célja a 1976-i házasság- és családtörvény reformja valósította meg. A reformált törvény többet között azt tartalmazza, hogy egy házas nőnek már nem kell engedélyét kérnia férjétől, amikor keresõ foglalkozást fel akar venni. Az is változott, hogy az elválás esetében a nőnek eltartásra jogosultsága már nem függ a viselkedétől a házasság idejében.

Schwarzer egy interjúban erről a reformról azt mondta, hogy: „A céljunk, hogy anyagi függetlenséget lehetővé tegyünk nőknek, érvényesítottuk. A nők már nem csak a háztartásra illetékes. A férfiak már nem csak az egyedüli keresők a családban. Végre megszünt ez a botrány, hogy a nőknek csak akkor szabad volt hivatását gyakorlni, ha nem hanyagolták el a családi kötelességüket vagy ha szükséges volt, mert a férfi jövedelme mem volt elegendő.”[30] [31]

Schwarzer kritikálta a családi jog reformát. Az úgynevezett „háziasszonyi házasság” [32] jóllehet megszünt[33], de a társadalompolitikai keretfeltételek továbbra megakadályozták a nők és férfiak valódi esélyegyenlõségét. A hagyományos szereposztás megszüntetése nehezebben érvényesítható.[34]

Ellenségeskedés a politikai iszlám ellen szerkesztés

Schwarzer ellenzi az iszlám fejkendõt a nyílvános életben, például iskolákban. Szerinte ez „az iszlám hadjáratosok szászlójuk” [35], amiket „a 21. szádad fasistáknak” nevezte.[36]

Más vallási szimbolumokhoz képest, például a keresztény kereszt, azt különböztete meg, hogy az iszlám fejkendő stigmatizálja a nőket, részben kényszerűen, akadályozza a testi mozgási szabadságot, amúgy nem is vallási, hanem politikai szimbolum.[37]

Egy frankfurti bíró(nő) döntése, hogy házasságon belüli erőszakot bagatellizálja a koránra vonatkozva, Schwarzer meggyõzõdése szerint nem egy egyéni eset. Attól fél, hogy a szövetségi jogrendszert felpuhul és olyan benyomása van, hogy pont a jogi területben egy hamis fajta toleráncia kering.[38]

XVI. Benedek pápa 80. születésnapja alkalmából gratulált neki. Azt mondta, hogy nagy érdeklődéssel vette észre, hogy ő nem hezitált, kritikusan nyilvánult meg a politikai iszlámról. Természetesen nem ért egyet a római katolikus egyházzal a nő állásában. Mégis van neki reméye, hogy ez a pápa többet foglalkozik a nők elleni szexuális erőszak problémájával.[39]

A pornográfia eltiltása szerkesztés

A foglalkozás pornográfiával a 1970-es évek közepe óta egy központi feminista téma. Az első akció pornográfia ellen kezdeményezte kilenc más nővel együtt (például Inge Meysel, Erika Pluhar és Margarethe von Trotta), amikor 1978-ban bevádolta a Stern folyóiratot a szexista címképei miatt, amik Schwarzer szerint megsérti a nő méltóságát. Schwarzer elvesztette ezt az úgynevezett „Sexismusklagét“.

1987-ben újra probálta a „PorNO-Kampagne” kampányával. Egyszerre adta ki Andrea Dworkin „Pornografie - Männer beherrschen Frauen”[40] c. műve az Emma kiadóban. A későbbi hamburgi és berlini jogszenátor Lore Maria Peschel-Gutzeittal nyílvánozta egy törvénytervezetet pornográfia ellen, de a javaslatot nem valósították meg.[41]

A per Helmut Newton képei ügyében szerkesztés

1993 novemberében Alice Schwarzer az Emmában szemrehányást tett a fényképész Helmut Newton ellen, hogy a fényképei szexista, rasszista és fasista.

19 fényképei sorolta fel mint bizonylat. Ezeket az Emmában engedély nélkül jelentettek meg. Ezután a Schirmer/Mosel kiadó perelt Newton szerzõi jogának szándékos megsértése miatt.[42] A müncheni tartományi bíróság elítélte az Emma Frauenverlags GmbH-t kárpotlás fizetésére. Politikai vitákban mégpedig szabad, fényképeket idézni, az Emma azonban a 19 kép nyomtatásával túllépte a szükség határát.[43]

Erőszak nők ellen szerkesztés

Schwarzer arra utal, hogy máig kb. minden harmadik nőnek van tapasztalata erőszakkal magány életében és, hogy minden harmadik vagy negyedik lány és minden tizedik fiú tapasztalt szexuális bántalmazást. A szemrehányás, hogy Schwarzer az úgynevezett „áldozatfeminizmust” képviseli, visszautasította azzal, hogy az áldozatok és a tettesek külön állnak, hanem egy ember életéhez mindkét oldal tartozik, a sötét is és a világos is. Egy nő ugyanúgy képes, bántalmazással és erőszakkal harcolni.[44]

Erőszak férfiak ellen szerkesztés

Schwarzer jóváhagyta az amerikai Lorena Bobbitt tettét, aki levágta az alvó férje péniszét, miután állítólag megcsalta, kényszerítette abortuszra és megerőszakalta.[45] Bobbittet szellemi beszámíthatatlanság alapján elkerülte a megítélést. A férjét később felmentették az erőszakalás szemrehányásától. Schwarzer mégis állította, hogy:

„lefegyverezte a férjét. (...) Megcsinálta egy nő. Most mindegyik megcsinálhatná. Szakadt a gát, az erőszak most már nem tabu a nőknek. Vissza lehet ütni. Vagy szúrni. Az amerikai háziasszonyok már nem csak petreselyemdaralázsra gondolnak, amikor konyhakést látnak. (...) Az áldozatoknak már nincs más lehetőségük mint személyesen cselekedni. Kell, hogy női öröm merüljen fel, amikor egy visszaüt. Végre!”[46]

Női erőszak szerkesztés

Schwarzer szerint az erőszak nők által főleg a pszichikai területben lát:

„A nők vajon a jobb emberek? Nem feltétlenül. Csak tehetetlenek, ezért inkább pszichikai formában mutatja magát a női erőszak.”[47]

„A nőknek emberiességet és együttérzést utaltak ki, hatalom és erőszak sokáig tabu volt nekik. (Ezért lettek az elrejtett, pszichikai erőszak specialistájai.)”[48]

Recepció szerkesztés

Feminista ellenpoziciók szerkesztés

Schwarzer elfogta a német szövetségi érdemkeresztet, ami a radikális és autonom feministáknál megértés hiányát okozott, amit neki dörgölõdzés volt a „férfitársadalom” és ennek a ritusai irányába. Ebben árulást láttak a feminista ideálokban és célokban. Ez a vélemény az Emma olvasói levélében és elõfizetések lemondásában tükrözött.

Néhány leszbikus aktivista kritikálta, hogy Schwarzer felbátorít homoszexuális embereket Coming-outra, de amit ő magát illet, más értéket mutat fel. Schwarzer máig nyílvánosságban nem beszélt a szexuális identitásáról. Helytelenítja a nem önkéntes Coming-outot, például 1991-ben Rosa von Praunheim által.

A véleménye a szadomazochizmusról szerkesztés

Schwarzer tézise a strukturális női mazochizmusról áll például a feminista Kate Miller hagyománában. A szexuálitás soha nem csak magányügy, hanem mindig az objektív hatalomviszonyok tükre is. Az objektív elnyomás a szubjektív erotizálással egybeesik.

Egy évvel az Emma alapítása után perelt a Stern folyóirat ellen, mert a címlapján mutottak Helmut Newton egyik fényképét, amin Grace Jones meztelenül lebáncolt egy ketrecben látható. Az Emma vesztette a pert. Schwarzer szerint van egy összekötés a szadomazochizmus és fasizmus között. Newton egyik fényképe mutat nyírfákot Bécsben, amit Schwarzer a koncentrációs tábor Auschwitz-Birkenauval asszociál (Birke magyarul azt jelenti, hogy nyírfa). Egyébként a zsidó fényképész Newton családja részben meghalt koncentrációs táborokban. Egy másik zsidó művész, Bettina Rheims munkájat összehasonlította a kegyetlen koncentrációs tábor ellenőr Hildegard Lächerttel[49].

Az Emmában már korában tárgyalták a szexuális szadomazochizmust, főleg a leszbikusok által gyakorolt szadomazochizmust. 1977-ben jelent meg egy cikk Nancy Friday „A nők szexuális fantáziákról” c. könyvéről. A pszichoanalitikus Margarete Mitscherlich analizálta a különbséget mazochista fantáziák és szadomazochista valóság között. 1981 novemberében az amerikai Pat Califia tézisairól írták a szadomazochizmusról általában és SM leszbikusoknál különben.

Sok női szadomazochista, köztük feministák, kritikálták Schwarzert. Sina-Aline Geißler és Kathrin Passig szerint a szadomazochizmus az önrendelkezés formája, amit a feminizmusnak tulajdonképpen kívánnia kéne.Kritikusok gyakran a Schwarzer által nem tématizált BDSM realitásaira utalnak. Ahhoz tartozik például a szadomazochizmus a homoszexuális kontextusban mint feminista szadomazochista leszbikus csoportok (például Samois), és az önkéntes női alárendelés valamint a Femdom. Schwarzer szelektív módon támogatta a vitát Amerikában, de ellenpoziciókat mint például Gayle Rubint nem tárgyal.

Schwarzer a hetvenes évek óta már csak ritkán nyilatkozott a szadomazochizmusról, de a véleményét nem változtatta:

  • „A női mazochizmus propagalása férfiak által egy tamadás, nők által ez kollaboráció az ellenféllel.”[50] [51]
  • „A BDSM-divat nem véletlenül divatos lett a női mozgalom indítása után, a 70es évek végén. A tévé és videók hála az utolsó hintertupfingeni[52] öröklakásba is hatolt be. Most szabad, hát sőt illik, hogy minden férfi szadista és minden nő mazochista legyen.”[53][54]
  • „Tanulságos a tény, hogy a szexuális szadomazochizmus fétisei gyakran a diktaúrák kínzópinceire hasonlítanak és pont Németországban szembetűnő a lakk, bőr és láncok hasonlósága a náciesztétikára.”[55][56]

Zsurnalizmus szerkesztés

Néhány újságíró mint Henryk M. Broder ésKay Sokolowsky szemrehányát tettek Schwarzernek a baloldal antiszemitizmusa és a szimpátia jobboldali szimbolumfigurákkal mint Leni Riefenstahl miatt.[57]

Az újságíró Bettina Röhl kritikálja Schwarzer véleményét a fiú Bruce Reimer esetéről, akit egy sebészi hiba következményei után - súlyosan sérültek a nemi szervei - testileg és a nevelkedésben is probálták lányyá átváltoztatni. 2004-ben, mint felnőtt, öngyilkos lett.[58] Schwarzer használta ezt a tragikus kényszerű nem megváltoztatása esetét mint bizonyítéket a tézisének, hogy a nemi identitás nem biologiai, hanem csak pszicho-szociális tényező. Röhl azt kritikálja, hogy Schwarzer ezt „himnusszerűen ünnepelte” és ettől máig nem távolított, hogy ne keljen helyesbíteni a téziseit a Gender Mainstreamingről.

2007-ben hirdetés hordozója lett a Bild-Zeitungnak, egy bulevárdlap, amit évtizeden át szüntelenül támadott az ember- és nőgyűlöletéért. Ez a fordulat annyira hihetetlen volt, hogy sokan gyanúsították, hogy a Bild engedély nélkül használja Schwarzer nevét. A helyreállítása, hogy tényleg az ő hozzájárulásával történt, zavarást okozott a nyilvánosság néhány részeiben.[59][60][61]

Schwarzer a Frankfurter Allgemeine Zeitungban a médiák kettős erkölcsére vonatkozva védte Myanmar katonai hunta vonokodását, hogy a Nargis forgószél után nyugati segéderőket engedjen be az országba. Kína, ahol egyszerre természeti katasztrófák voltak, se engedett be nyugati segéderőket, de ezt senki nem kritizálta. Myanmarban bizonyára egy post-maoista hunta kormányzik, amit Schwarzer kétség nélkül ellenezne, ha burmai lenne, de nem tartja helyesnek, hogy egy országot a „gonosz tengelye”-kampány keretében demonizálnak és gazdaságilag bojkottálnak. Abból csak Myanmar lakói szenvednek. Erre az újságíró Jörg Lau a Die Zeitban „nyugati öngyűlöletet”[62] és „gúny tárgyává teszi az emberi jogot és a demokráciát”[63] szemrehányt Schwarzernek.[64]

Schwarzer jelentése szerkesztés

A Cicero magazin 2008-i értelmiségi rangsor szerint Alice Schwarzer Elke Heidenreich után és Elfriede Jelinek előtt Németország legbefolyásosabb német értelmiségi. A rangsor alapul a nők jelensége 160 vezető folyóiratban 1998 óta és a Munzinger-személyarchivum az interneten.

Egy allensbachi demoszkópiai intézet („Institut für Demoskopie Allensbach”) 2006-i felmerése szerint Németországban 83% ismeri Alice Schwarzert és 67% így véli, hogy sokat csinált a nőknek.[65]

A történész Hans-Ulrich Wehler 2007-ben Schwarzer politikai esszéje „Die Antwort” („A válasz”) recenziója alkalmábol írta: „Ha ezt a személyt egyszer csak nem létezõnek gondoljuk, akkor észlelük, hogy ez a publicista és de-facto-politikus, gyakran egyedül, mennyire védelmezte a nők érdekét. Ez az egyéni motorika nélkül, ám legyen, ez a szenvedély nélkül, hogy nyílt vitában az igazságos ügyért szünetlenül elöljár, a női mozgalom és a pártpolitika döntési grémiumaiban hiányzott volna egy lényeges impulzus.”[66]

Kitüntetések szerkesztés

  • 1992: Westdeutschen Akademie für Kommunikation („Nyugatnémet kommunikációakadémia”) éreme: Dr. Kurt Neven DuMont Medaille
  • 1996: A Német Szövetségi Köztársaság Érdemkeresztje: Bundesverdienstkreuz am Bande
  • 1997: Az Aalen irodalomdíja: Schubart-Literaturpreis
  • 1997: A Német Állampolgárnők Szövetsége: Frau des Jahres 1997 („Az év nője 1997”)
  • 2003: Berlini Christopher Street Day polgári bátorság díja az életművének: Zivilcourage-Preis des Berliner CSD
  • 2004: A Bauer kiadócsoport tiszteletdíja: Goldene Feder („Aramy toll”)
  • 2004: Bambi a „Wer wird Millionär?“ tévéműsorért
  • 2004:A Francia Köztársaság Becsületrendje* 2004: Észak-Rajna-Vesztfália állami díja: Staatspreis des Landes Nordrhein-Westfalen
  • 2005: A könyvtársaság Donauland Danubius 2004 szakkönyv-díja: Sachbuchpreis der Buchgemeinschaft Donauland
  • 2005: Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjének első osztályú érdemkeresztje
  • 2005: A „Medium-Magazin“ az év újságíró-díja: Journalist des Jahres
  • 2006: A Heinrich-Heine-társaság tiszteletajándéka
  • 2008: Ludwig-Börne-díj

Műve szerkesztés

Mint szerző szerkesztés

  • Alice Schwarzer. Frauen gegen den § 218 (német nyelven). Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1971) 
  • Alice Schwarzer. Frauenarbeit – Frauenbefreiung (német nyelven). Frankfurt: Suhrkamp Verlag (1973) 
  • Alice Schwarzer. Der kleine Unterschied und seine großen Folgen. Frauen über sich. Beginn einer Befreiung (német nyelven). Fischer Taschenbuch (1975) 
  • Alice Schwarzer. So fing es an – 10 Jahre neue Frauenbewegung (német nyelven). EMMA Verlag (1981) 
  • Alice Schwarzer. Mit Leidenschaft (német nyelven). Hamburg: Rowohlt Verlag (1982) 
  • Alice Schwarzer. Simone de Beauvoir heute – Gespräche aus 10 Jahren (német nyelven). Hamburg: Rowohlt Verlag (1982) 
  • Alice Schwarzer. Warum gerade sie? Weibliche Rebellen (német nyelven). Frankfurt: Luchterhand Verlag (1989) 
  • Alice Schwarzer. Von Liebe + Haß (német nyelven). Frankfurt: Fischer Verlag (1992) 
  • Alice Schwarzer. Eine tödliche Liebe – Petra Kelly + Gert Bastian (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (1993) 
  • Alice Schwarzer. Marion Dönhoff – Ein widerständiges Leben (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (1996) 
  • Alice Schwarzer. So sehe ich das (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (1997) 
  • Alice Schwarzer. Romy Schneider – Mythos und Leben (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2000) 
  • Alice Schwarzer. Der große Unterschied. Gegen die Spaltung von Menschen in Männer und Frauen (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2002) 
  • Alice Schwarzer. Alice im Männerland. Eine Zwischenbilanz (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2002) 
  • Alice Schwarzer. Liebe Alice, liebe Barbara (Briefwechsel mit Barbara Maia) (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2005) 
  • Alice Schwarzer. Die Antwort (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2007) 

Mint szerkesztő szerkesztés

  • szerk.: Alice Schwarzer: Wahlboykott? Haben die Frauen noch die Wahl? Eine Streitschrift zu den Wahlen '80! (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1980) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Das EMMA-Buch (német nyelven). München: dtv (1981) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Sexualität (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1982) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Durch dick und dünn (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1984) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Weg mit dem § 218! (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1986) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Das neue EMMA-Buch (német nyelven). München: dtv (1986) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: PorNO (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1988) 
  • szerk.: Alice Schwarzer, Gerhard, Slupik: Auf Kosten der Frauen. Frauenrechte im Sozialstaat (német nyelven). Weinheim: Beltz (1988) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: KRIEG. Was Männerwahn anrichtet – und wie Frauen Widerstand leisten, gegen Krieg und islamischen Fundamentalismus (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1991) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Das neueste EMMA-Buch (német nyelven). München: dtv (1991) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Schwesternlust + Schwesternfrust. 20 Jahre Neue Frauenbewegung – eine Chronik (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1991) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: PorNO (aktualizált kiadás) (német nyelven). Köln: EMMA Verlag (1988) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Turm der Frauen. Der Kölner Bayenturm. Vom alten Wehrturm zum FrauenMediaTurm (német nyelven). Köln: DuMont Buchverlag (1994) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Man wird nicht als Frau geboren (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2000) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Die Gotteskrieger – und die falsche Toleranz (német nyelven). Köln: Kiepenheuer & Witsch (2002) 
  • szerk.: Alice Schwarzer: Emma. Die ersten 30 Jahre (német nyelven). München: Kollektion Rolf Heyne (2007) 

Az adatok az első kiadásra vonatkoznak. A legtöbb könyv más kiadóknál is jelentett meg.

Irodalom szerkesztés

  • Dünnebier, Anna. Das bewegte Leben der Alice Schwarzer, Gert von Paczensky (német nyelven), München: Droemer Knaur. ISBN 3426774356 (1998) 
  • Lenz, Ilse. Die Neue Frauenbewegung in Deutschland. Abschied vom kleinen Unterschied (német nyelven). München: VS Verlag für Sozialwissenschaften. ISBN 9783531147291 (2008) 
  • Bascha, Mika. Alice Schwarzer. Eine kritische Biographie (német nyelven). Reinbek: Rowohlt. ISBN 3499607786 (2008) 
  • Sokolowsky, Kay. Who the fuck is Alice? Was man wissen muß, um Alice Schwarzer vergessen zu können (német nyelven). Berlin: Edition Tiamat. ISBN 3893200290 (2000) 

Lábjegyzetek szerkesztés

  1. „sehr mütterliche[r] Großvater“
  2. „sehr politisiert mit einem hohen Gerechtigkeitssinn“
  3. Hanno Gerwin: gerwin.de Gerwin trifft Schwarzer (német nyelven). ERB Medien GmbH. (Hozzáférés: 2010. szeptember 20.)
  4. „nicht im engeren Sinne gläubig“
  5. „die Folgen von 68 im politischen, sozialen und kulturellen Bereich“
  6. Ez a paragrafus szabályozza a terhességmegszakítást a német büntetõtörvénykönyvben. A 1976-i reform a terhességmegszakítás nem volt legális. Azóta a határidõszabály érvényes, ami 4 esetben lehetövé teszi az abortuszt.
  7. „die Gebärfähigkeit auch der einzige Unterschied ist, der zwischen Mann und Frau bleibt. Alles andere ist künstlich aufgesetzt.“(„Der kleine Unterschied“, S. 192 f.)
  8. „Angelpunkt der Machtverhältnisse zwischen den Geschlechtern und der Unterdrückung der Frauen“
  9. Hanno Gerwin: Aber noch vertrauen die Perserinnen den neuen Herren (német nyelven). Die Zeit, 1979. március 30. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  10. Dönhoff (1909 - 2002) a Die Zeit főszerkesztője volt és Németország legfontosabb újságíróihoz tartozott.
  11. Moderatorin Lisa Ortgies übernimmt (német nyelven). Spiegel Online, 2007. december 7. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
    Die neue Alice Schwarzer heißt Lisa Ortgies (német nyelven). FAZ.NET, 2007. december 7. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  12. Kein Platz für Postfeminismus (német nyelven). TAZ. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
    Alice-Schwarzer-Comeback „Emma“-Chefin geht - „Emma“ tritt nach (német nyelven). Spiegel Online, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  13. Markus Brauck, Rafaela von Bredow, Isabell Hülsen, Michaela Schiessl: Nach dem Aus bei „Emma“ - Lisa Ortgies beklagt sich (német nyelven). rp-online.de, 2008. június 2. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  14. „Zu unserem Bedauern eignet sich die Kollegin nicht für die umfassende Verantwortung einer Chefredakteurin.“Chefredakteursstreit bei „EMMA“ - „Ich konnte nichts verwirklichen“ (német nyelven). Spiegel Online, 2008. május 31. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
    EMMA-Presseerklärung (német nyelven). Emma, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  15. Thorsten Dörting: Schwarzers Burma-Missgriff - "Verantwortungslose Polemik" (német nyelven). Spiegel Online, 2008. június 3. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.)
  16. Kunstprofessur: A. Schwarzer (német nyelven). Oberösterreichische Nachrichten, 2009. január 31. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  17. Stern, 6. Juni 1971, Nr. 24
  18. Steffen Kraft: „Ich habe nicht abgetrieben“ (német nyelven). Süddeutsche Zeitung, 2005. március 31. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  19. „Es handelte sich bei der Aktion nicht um ein persönliches Geständnis, sondern um eine politische Provokation.“
  20. „Mein Bauch gehört mir.“
  21. „Dass wir jetzt, fünfundzwanzig Jahre später, im Großen und Ganzen da sind, wo wir immer hinwollten, einem straffreien Schwangerschaftsabbruch, verdanken wir in weiten Teilen ihrem Mut und ihrer nie nachlassenden Kampfbereitschaft.“ Brigitte, 17. Januar 1996, Nr. 3.
  22. Alice Schwarzer. Der 'kleine Unterschied' und seine großen Folgen. Frankfurt am Main: Fischer. ISBN 9783596154463 (2007) 
  23. Der 'kleine Unterschied' und seine großen Folgen. Rowohlt Taschenbuch Verlag GmbH. ISBN 3462029347 (1984) 
  24. Alice Schwarzer. Der große Unterschied. Gegen die Spaltung von Menschen in Männer und Frauen. Köln: Kiepenheuer und Witsch Verlag. ISBN 9783596154463 (2000) 
  25. „Gleichzeitig ist die An- bzw. Aberkennung des sexuellen Wertes einer Frau weiterhin die größte Trumpfkarte in der Hand der Männer. Eine Frau, die als Gefährtin unbequem wird oder als Kollegin bedrohlich, kann immer noch von jedem Mann jederzeit als 'nicht begehrenswert' deklassiert werden.”
  26. Der große Unterschied, 2000, Kiepenheuer & Witsch, S. 45
  27. „Die Frauen von heute erwarten auch in der Sexualität ein ganzheitliches Interesse an ihrer Person und eine umfassende Erotik, den Blick in Ausschnitt und Seele. Und die Männer von heute? Die sind verunsichert. Und reagieren sauer. Nur jeder fünfte Mann findet Emanzipation scharf, fand das Berliner Institut für Männerarbeit heraus. Die übrigen reagieren mit 'Lustlosigkeit, vorzeitigem Samenerguss, Erektionsproblemen oder Impotenz'. Seelischer Impotenz, wohlgemerkt.”
  28. Der große Unterschied, 2000, Kiepenheuer & Witsch, S. 47
  29. Der große Unterschied, 2000, Kiepenheuer & Witsch, S. 49
  30. „Wir hatten unser Ziel, Frauen finanzielle Unabhängigkeit zu ermöglichen, politisch durchgesetzt. Frauen waren nun nicht länger nur für den Haushalt zuständig. Männer waren nicht mehr die alleinigen Verdiener in der Familie. Endlich war der Skandal beseitigt, daß Frauen nur dann berufstätig sein durften, wenn sie ihre Familienpflichten nicht vernachlässigten oder wenn sie berufstätig sein mußten, weil die Einkünfte des Mannes nicht ausreichten.“
  31. Stuttgarter Zeitung, 25. Februar 1995
  32. „Hausfrauenehe“
  33. Schwarzer, zitiert von Senta Berger, Brigitte, 17. Januar 1996, Nr. 3
  34. Stuttgarter Zeitung, 25. Februar 1995
  35. „Flagge der islamischen Kreuzzügler” Editorial von Alice Schwarzer (német nyelven). Emma. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  36. „Faschisten des 21. Jahrhunderts“ „Die falsche Toleranz“ (német nyelven). Alice Schwarzer. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  37. Alice Schwarzer: „Die Antwort“
  38. Unser Rechtssystem wird von islamistischen Kräften unterwandert (német nyelven). Spiegel Online, 2007. március 22. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  39. Alice Schwarzer gratuliert dem Papst (német nyelven). Radio Vatikan, 2007. április 14. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  40. „Pornográfia: Férfiak uralkodnak nők felett”
  41. Zauberhafte Zeiten (német nyelven). Emma. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  42. vgl. Der Spiegel: [[[:Sablon:Der Spiegel]] Alice in Newton-Land], Nr. 30, 1994, S. 92–94
  43. Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (német nyelven). Berliner Zeitung. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  44. Alice Schwarzer: "Alice im Männerland", Kiepenheuer & Witsch, 2002)
  45. Lorena Bobbitt „John und Lorena Bobbitt“ (angol nyelven). Wikipedia. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.)
  46. „Sie hat ihren Mann entwaffnet. (…) Eine hat es getan. Jetzt könnte es jede tun. Der Damm ist gebrochen, Gewalt ist für Frauen kein Tabu mehr. Es kann zurückgeschlagen werden. Oder gestochen. Amerikanische Hausfrauen denken beim Anblick eines Küchenmessers nicht mehr nur ans Petersilie-Hacken. (…) Es bleibt den Opfern gar nichts anderes übrig, als selbst zu handeln. Und da muss ja Frauenfreude aufkommen, wenn eine zurückschlägt. Endlich!” Alice Schwarzer, Emma 1994/2. 34. o.: „Beyond Bitch“
  47. „Sind Frauen die besseren Menschen? Nicht unbedingt. Sie sind nur ohnmächtig, und deshalb nimmt ihre Gewalt über andere meist psychologische Formen an.” Alice Schwarzer: Tabu Inzest, das Verbrechen über das niemand spricht. EMMA – Die ersten 30 Jahre, Collection Rolf Heyne 2007, Seite 410. ISBN 978-3899103588
  48. „Den Frauen wurde der Part von Menschlichkeit und Mitgefühl zugewiesen, Macht und Gewalt waren lange tabu für sie. (Darum wurden sie auch zu Spezialistinnen der verdeckten, psychischen Gewalt.)” Alice Schwarzer: Foltern Frauen wie Männer? Ein genauer Blick auf die Folterfotos von Abu Ghraib und das Militär wirft viel mehr Fragen auf, als bisher gestellt wurden. In: EMMA – Die ersten 30 Jahre, Collection Rolf Heyne 2007, Seite 432. ISBN 978-3899103588
  49. Blutige Brigitte, magyarul: „Véres Brigitte”
  50. „Die Propagierung des weiblichen Masochismus durch Männer ist ein Angriff, durch Frauen ist es Kollaboration mit dem Feind.“
  51. Emma, Heft 2, 1991
  52. Hintertupfingen egy fiktív településnév, ami egy helység kisségét és elmaradottságát kifejezik.
  53. „Nicht zufällig kam die Sado-Maso-Mode nach Aufbruch der Frauenbewegung gegen Ende der 70er auf. Sie drang dank Fernsehen und Videos auch bis ins letzte Eigenheim von Hintertupfingen. Jetzt dürfen, ja sollen, alle Männer Sadisten sein und alle Frauen Masochistinnen.”
  54. Aus Der große Unterschied (2000)
  55. „Aufschlussreich ist auch die Tatsache, dass die Fetische des sexuellen Sadomasochismus oft den Folterkellern der Diktaturen entliehen sind und gerade in Deutschland die Reminiszenz an die Naziästhetik bei Lack, Leder und Ketten unübersehbar ist.“
  56. Aus Der große Unterschied (2000)
  57. trend.infopartisan.net Die neue Rechte (német nyelven). konkret. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  58. Bettina Röhl: Der Sündenfall der Alice Schwarzer?, in: Cicero (Magazin), 2007
  59. trend.infopartisan.net Schwarzer verteidigt Bild-Kampagne (német nyelven). Werben & Verkaufen. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  60. Alice Schwarzer nicht zwangsprostituiert (német nyelven). Bildblog. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  61. Charlotte Roche: Alice Schwarzer nicht zwangsprostituiert (német nyelven). Spiegel Online, 2008. február 13. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  62. „westlichen Selbsthass“
  63. „Hohn auf Menschenrechte und Demokratie“
  64. Diktatoren Diktatoren verstehen - Alice Schwarzer verteidigt die Militärjunta in Birma (német nyelven). Die Zeit, 2008. február 13. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  65. Dr. Renate Köcher: Das Image von EMMA, Alice & Angela (német nyelven). Emma Jubiläums-Ausgabe Januar/Februar 2007. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)
  66. „Man braucht diese Persönlichkeit nur einmal wegzudenken, um zu erkennen, in welchem Maße diese Publizistin und De-facto-Politikerin, oft im Alleingang, die Sache der Frauen überzeugend verfochten hat. Ohne diese ganz individuelle Motorik, ja sei's drum, ohne diese Leidenschaft, im offenen Streit für die gerechte Sache unentwegt voranzugehen, hätte der Frauenbewegung, aber auch den Entscheidungsgremien der Parteipolitik ein wesentlicher Impuls gefehlt.“ Hans-Ulrich Wehler: Eine Lanze für Alice Schwarzer (német nyelven). Weltwoche, 2007. május 23. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)

Külső hivatkozás szerkesztés