Szilágynyíres

Szilágynyíres (Ciuta), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Szilágynyíres (Ciuta)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Bikácfalva
Rang	falu
Községközpont	Bikácfalva (Bicaz)
Irányítószám	437041
SIRUTA-kód	107252
Népesség
Népesség	186 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 26′ 50″, k. h. 22° 59′ 18″47.447138, 22.98833
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Szilágycsehtől északnyugatra fekvő település.

Története

Szilágynyíres nevét 1424-ben említette először oklevél mint a Kusalyi Jakcsok birtokát és Kővár tartozékát.

1461-ben és 1475-ben Nyres, 1543-ban Kysnyres, 1733-ban Csuta, 1760–1762 között Szilágy Kis Nyires, 1808-ban Nyires (Kis-), Csute, 1888-ban Kis-Nyires (Csiuta), 1913-ban Szilágynyíres néven írták.

1461-ben Kusalyi Jakcs György Nyres román (Valachalis) birtokbeli részének elidegenítését tiltják a Kusalyi Jakcsok.

1555–1557-es években Nyires is a kincstár, azután Báthori György s neje Báthori Anna meg ezek fia kezére került.

Nyires Várad török kézre jutása után elpusztult.

1720-ban még csak puszta volt, de Hont vármegye küldöttei mégis a községek sorába vették, minthogy egy jobbágycsalád élt benne.

1797-ben a középszolnoki főbb és kisebb birtokosok és más személyek jegyzékében itt kisebb birtokosok: Nemes Erdődi Ferencz, Nemes Erdődi István maradékai, Nemes Erdődi Anna és Nemes Erdődi Mária; molnár: Papp Petre voltak.

1910-ben 410 lakosából 3 magyar, 406 román volt. Ebből 405 görögkatolikus volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi Járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások

Szilágynyíres, Nyíres egy régi térképen