Főmenü megnyitása

Horvát bánok listája

(Szlavón bán szócikkből átirányítva)

A horvát bánok listája a báni méltóság viselőinek névsorát tartalmazza a mai Horvátország területén a középkori önálló Horvát Fejedelemség, a későbbi Horvát Királyság, majd a Magyar Királyság, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, vagyis a Jugoszláv Királyság idejéből.

A báni palota Zágrábban

Tartalomjegyzék

Bánság az önálló HorvátországbanSzerkesztés

Horvát királyok korábanSzerkesztés

A Magyar Királyság korábanSzerkesztés

Könyves Kálmán magyar uralkodót 1102-ben Horvátország és Dalmácia királyává koronázták Biogradban. Ezt követően 1105-ben egy hadjárat során elfoglalta Zárát, Trogirt, Splitet, valamint a Közép- és Észak-Dalmáciához tartozó főbb szigeteket. Az avar eredetű, Horvátországban is ismert báni különkormányzat intézményének az átültetése is Kálmán királyhoz köthető. A bánok feladata a tartomány: Szlavónia, Dalmácia és Horvátország kormányzata volt, amely elsősorban az igazságszolgáltatást, pénzügyigazgatást, a bíráskodást és a hadügyeket jelentette. A bánokat az 1210-es évekig elsősorban latin banus elnevezéssel illették, azután megjelent a banus Sclavonie (Szlavónia bánja) kifejezés. Az 1220-as évektől kezdve egy újabb elnevezés, a banus totius Sclavonie (egész Szlavónia bánja) vált kizárólagossá. Az 1160-as évekig a bánok hatalma Horvátországra és Szlavóniára terjedt ki, majd azután, hogy III. Béla visszafoglalta Dalmáciát a Bizánci Birodalomtól, Szlavónia kormányzása is a bán hatáskörébe került. Ettől az időszaktól kezdve ad hoc jelleggel a szlavón bánok helyetteseket neveztek ki maguk helyett, akiket tengermelléki bánoknak neveztek, és Horvátország illetve Dalmácia kormányzata tartozott hozzájuk. A 13. század közepétől kezdve Szlavóniában is megjelent a bánnak egy helyettese, a vicebán. Volt arra is példa a 13. század végén, hogy Horvátország és Dalmácia kormányzata teljesen elvált Szlavóniától, ekkor saját horvát bán irányította ezt a két területet.[1]

Szlavón bánok és szlavón vicebánok az Árpád-korban[1]Szerkesztés

Tengermelléki bánok és tengermelléki vicebánok az Árpád-korban[1]Szerkesztés

  • Mór tengermelléki bán (1182)
  • Damianus tengermelléki bán és zárai comes (1188)
  • Makariás tengermelléki vicebán (1189)
  • Voinc tengermelléki bán (1225)
  • István tengermelléki bán (1243)
  • Sándor tengermelléki bán és szlavón vicebán (1259)
  • Butheco tengermelléki bán (1259)
  • Mór tengermelléki bán (1273)
  • Pál tengermelléki vicebán (1273)

Horvát bánok az Árpád-korban[1]Szerkesztés

Az Anjou-korbanSzerkesztés

A vegyes házi magyar királyok időszakában, MohácsigSzerkesztés

A török háborúk időszaka, Mohácstól Buda visszavételéigSzerkesztés

A Habsburg Birodalomban, a kiegyezésigSzerkesztés

Az Osztrák–Magyar MonarchiábanSzerkesztés

Név hivatal kezdete hivatal vége párt megjegyzés
Rauch Levin, nyéki, báró (Levin Rauch z Nyeku) 1868. december 8. 1871. január 26.
Horvát Unionista Párt
A horvát-magyar kiegyezés sikeréért tett erőfeszítéseiért cserébe
Bedekovich Kálmán (Koloman Bedeković) 1871. január 26. 1872. február 17.
?
Vakanovics Antal (Antun Vakanović) 1868. december 8. 1873. szeptember 20.
?
báni helytartóként
Mazsuranics Iván (Ivan Mažuranić) 1873. szeptember 20. 1880. február 21.
?
A modern 100 kunás bankjegyen az ő arcképe szerepel
Pejácsevich László, verőcei, gróf (Ladislav Pejačević) 1880. február 21. 1883. szeptember 4.
?
a Horvátországgal egyesített katonai határőrvidék kir. biztosa is
Ramberg Hermann (Hermann Ramberg) 1883. szeptember 4. 1883. december 1.
?
királyi biztos
Khuen-Héderváry Károly 1883. december 1. 1903. július 1.
Horvát Nemzeti Párt
Pejácsevich Tivadar, verőcei, gróf (Teodor Pejačević) 1903. július 1. 1907. június 26.
?
Rakodzay Sándor (Aleksandar Rakodczaj) 1907. június 26. 1908. január 8.
?
Rauch Pál, nyéki, báró (Pavao Rauch z Nyeku) 1908. január 8. 1910. február 5.
?
Tomassich Miklós (Nikola Tomašić) 1910. február 5. 1912. január 19.
Horvát Nemzeti Párt
Cuvaj Ede (Slavko Cuvaj) 1912. január 19. 1913. július 21.
?
1912. december 20-tól Unkelhäusser Károly helyettesítette
Skerlecz Iván, lomnicai, báró (Ivan Škrlec) 1913. július 21. 1917. június 29.
?
Az utolsó kinevezett horvát bán
Mihalovich Antal (Antun Mihalović) 1917. június 29. 1919. január 20.
?
1918. október 29-től a zágrábi Nemzeti Tanács kinevezése alapján

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d A szlavón bánok listájának összeállításakor felhasznált forrás Zsoldos Attila akadémikus Árpád-házi világi és egyházi méltóságok névsorát tartalmazó munkája. Zsoldos, Attila. Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 41-48.. o. (2011). ISBN 978 963 9627383 
  2. a b Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó (1986). ISBN 963-14-0582-6 
  3. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt bu bv bw bx by bz ca cb cc cd ce cf cg ch ci cj ck cl cm cn co cp cq cr cs ct cu cv cw cx cy cz da db dc dd de df dg dh di dj dk dl Markó, László. A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, 226. o. (2000). ISBN 963-14-0582-6 
  4. a b szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Szlavónia, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 
  5. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 

Külső hivatkozásokSzerkesztés