Szojuz–16

kétszemélyes űrhajó

A Szojuz–16 (oroszul: Союз–16) szovjet Szojuz 7K–TM típusú űrhajó személyzettel végrehajtott tesztrepülése, melynek feladata a szovjet–amerikai közös űrrepülés során használt rendszerek kipróbálása volt.

Szojuz–16
Szojuz–Apollo-program
A Szojuz–16 személyzete szovjet postai bélyegen
A Szojuz–16 személyzete szovjet postai bélyegen
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelBuran
HordozórakétaSzojuz–U
NSSDC ID1974-096A
A repülés paraméterei
Start1974. december 2.
09:40:00 UTC
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér
Keringések száma95
Leszállás
ideje1974. december 8.
08:03:35 UTC
Időtartam5 nap 22 óra 23 perc 35 mp
Űrhajó tömege6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül184 / 291 km
Pályahajlás
Föld körül51,8°
Periódus
Föld körül89,2 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz–15
Szojuz–17
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–16 témájú médiaállományokat.

Küldetés szerkesztés

A Szojuz-program keretében végzett tesztrepülés, melynek célja az 1975. júliusi Szojuz–Apollo-program előkészítése, egy új, az amerikai űreszközhöz történő csatlakozás céljára kifejlesztett APASZ–75 dokkolóberendezés kipróbálása volt. Ezt megelőzően, 1974. áprilisa és augusztusa között az APASZ–75 kipróbálására már három személyzet nélküli repülést is végrehajtottak, Koszmosz–638, Koszmosz–652 és Koszmosz–672 jelzéssel.

Jellemzői szerkesztés

 
A Szojuz–16 visszatérő egysége a szentpétervári Űrhajózási és Rakétatechnikai Múzeumban kiállítva

1974. december 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. indítóállásából egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakéta juttatta alacsony Föld körüli pályára. Ez volt az első alkalom, hogy a Szojuz–U-t személyzettel ellátott űreszköz indítására használták. Az orbitális egység pályájának periódusa 89,2 perc, a pálya elhajlása 51,8°-os. Az elliptikus pálya perigeuma 184 km, apogeuma 291 km volt. Tömege 6680 kg. Összesen 5 napot, 22 órát, 23 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben, ezalatt 95 alkalommal kerülte meg a Földet

Szerkezetileg teljesen azonos a 7K–TM típusú sorozathoz tartozó, a szovjet–amerikai programban részt vevő Szojuz–19 űrhajóval. Legfontosabb eleme a közös fejlesztésű androgin, periferiális dokkoló szerkezet. Az űrrandevú rádiótechnikai elemei, az antennák teljesen újak. A napelemtáblák végén pozíciójelző lámpák kerültek elhelyezésre. Startolásnál és leszálláskor a kabin levegője normál összetételű volt. Manővereket (emelkedés, sűllyedés, oldalirányú elmozdulás), dokkoló műveleteket végeztek, aktív ellenőrző kapcsolatot létesítettek a követőhálózattal. A dokkolást segítő technikai eszköz beüzemelésén túl, orvosi és biológiai kísérletek, műszaki, légkörkutatási, fényképezési, navigációs mérések valamit megfigyelések szerepeltek a programban.

1974. december 8-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon, ejtőernyővel történt Dzsezkazgan városától 300 km-rel északra.

Személyzet szerkesztés

Tartalék személyzet szerkesztés

Mentőszemélyzet szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

  • Szojuz–16. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–16. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–16. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–16. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–16. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
  • Szojuz–16. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 13.)

Elődje:
Szojuz–15

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–17